Az 1335-ös visegrádi királytalálkozón megfogalmazott egyik fő célkitűzés – amint azt a történelemkönyvek lapjain olvassuk – az árumegállítójogával visszaélő Bécs elkerülését lehetővé tevő kereskedelmi útvonalak fejlesztése volt. Méltán keltett gyanakvást Bécsben, amikor 1991-ben a cseh(-szlovák), magyar és lengyel vezetők ismét szövetségre léptek. Harminc év elteltével viszont oda jutottunk, hogy a Bécsi Gazdaságkutató Intézet négyoldalas sajtóközleményben méltatja azt a hatalmas profitot, amit Ausztria a visegrádi négyekkel kialakított befektetői, kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhet.
A sokat emlegetett középkori királytalálkozón tárgyalt politikai és gazdasági kérdések hátteréhez hozzátartozik a Habsburgok felemelkedése. Friss szerzeményeikkel: Karintiával és Krajnával 1335-ben az Adriáig értek birtokaik, egységes uralom alá terelve a közép-európai királyságok és Itália közé eső területeket. Itt, mifelénk, az akkor kulturális, politikai és gazdasági értelemben is központi európai területeken új, fajsúlyos szereplő jelent meg. A visegrádiak összefogásának fontos mozgató rugója volt a Habsburg terjeszkedés fékezése. Ami a gazdasági eredményeket illeti: a Buda-Brünn kereskedelmi útvonal, valamint a kölcsönösen elismert magyar és cseh aranyforintok (dukátok és ezüstdénárok) szerepe két évszázadon át meghatározó volt a tágabb régió számára.
Buda eleste után Bécs szerepe egyre nőtt, az első világháborúig Bécsben dőltek el a térség együttműködésének kérdései. A két világháború között Berlin vezető szerepe bontakozott ki, 1944-től pedig Moszkváé. 1989 új helyzetet teremtett a térségben. Az addig semlegességére hivatkozó Bécs gyorsan reagált. Felvételét kérte az Európai Közösségekbe, és gyors ütemben lépett a térség államai felé a politikai, gazdasági és civil kapcsolatok erősítése érdekében. Ausztria tudatosan építette (újra) közép-európai befolyását az EU-csatlakozással összefüggésben is.
Ausztria nem igyekezett újraépíteni az egykori birodalmat, de számba vette és azóta is gyarapította gazdasági, politikai, kulturális, biztonsági, hírszerzési ismereteit és képességeit Közép- és Dél-Kelet-Európa vonatkozásában. Folyamatosan figyeli a lehetőségeket a Ljubljana-Athén-Varsó háromszögben és mindenütt, minden tekintetben jelen van – egyetlen kritérium mentén: csak dobogós helyek érdeklik. Ha valahol valamiben nem tud az első három között lenni, már ott sincs. Olykor a harmadik helyre csúszást sem várja meg.
Ausztria fontos befektető néhány szektorban, például a pénzügyek és az energetika területén. A lengyel Strukturális Kutatóintézet tanulmánya szerint minden EU-ba befizetett euró három eurót fial Ausztriának csak a Visegrádi Négyek körében elnyert közbeszerzéseken keresztül. Ausztria exportja a V4 országokba meghaladja a német piacra kerülő osztrák kivitel felét, az innen érkező import viszont lényegesen alacsonyabb. Ezek mellett osztrák cégek jó pénzért adnak tanácsokat az általuk évszázadok óta jól ismert régióval kapcsolatban, a transznacionális vállalatok osztrák menedzserei pedig ügyesen pozícionálják a bécsi irodákat a kelet- és dél-kelet-európaiak fölé. Ausztria olyan infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre, amelyek – a logisztikai cégek tulajdoni viszonyain keresztüli hatásokat is erősítve – a közlekedést és az energiaelosztást Bécs (a gázkereskedelmet Baumgarten) felé terelik. Nem kell már ehhez árumegállító jog, csak tőke és szervezés.
A most ünnepelt 30 éves időszak félidejétől Lengyelország GDP-je meghaladja Ausztriáét, de négyszeres lakosság mellett ez nem csoda. A Bécsi Gazdaságkutató Intézet számítása szerint a kilencvenes években még a V4 élvonalában álló Csehország és Magyarország GDP-je pontosan akkora ütemben nőtt a harminc év átalgában mint az osztrák GDP. Vagyis szó sincs arról, hogy a V4-ek gazdasága Ausztria fejére nőtt volna. Növekedésünk éppen, hogy hozzájárul az osztrákhoz.
Ausztriának nem áll érdekében csatlakozni a V4-ekhez, de egyáltalán nincs ellenére a migrációt fékező alakulat, melyet háttérképként is remekül tudnak használni a helyi megmondó emberek – a barbaricum előtt magasló előkelő és magabiztos Ausztria ábrázolásához. Ausztria közép-európai szürke eminenciás szerepét ugyanakkor komoly munkával, rendkívül rugalmas hozzáállással érte el – és mindent megtesz annak fenntartásáért.