Új, többéves akadémiai kutatóprogram indul az afrikai vallások tanulmányozására az egyetemen – különös tekintettel azok humanitárius és béketeremtő dimenzióira. Afrika sokszínű és bonyolult kontinensét csakis személyes kapcsolatokon, barátságokon és a terepen szerzett tapasztalatokon keresztül lehet igazán megérteni.
Az új Afrika-program nagyon fontos részévé fog válni kutatóintézetünknek, hiszen Afrika nem érthető meg a vallás nélkül – nyilatkozta lapunknak Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet intézetvezetője. Ezt azt azért fontos hangsúlyozni, mert európaiként egész más társadalmi szerepeket tételezünk fel az állam, az egyház, illetve a vallás kapcsán, mint ami Afrika valóságában ma jelen van. A kontinens hatalmas, így a most induló programban részekre fogják majd bontani régiók és témák szerint a kutatási területeket. A kutatók elsősorban azt szeretnék modellezni, hogy milyen konfliktusok alakultak ki egy-egy térségben, illetőleg ezek kezelésében hogyan vettek részt a vallások. Szeretnék pontosan feltárni és összehasonlítani a válság- vagy kríziskezelésnek azt a vallási alapú modelljét, ami Afrikában megfigyelhető.
Kulcsfontosságú az egyházzal való együttműködés
A legfontosabb, hogy e kríziskezelő modell elkészítése során jó partnerekre leljenek. A kutatóintézet eddig is a nemzetközi térben működve segítette az egyetem külföldi láthatóságát, ám most e kutatóprogrammal tényleges szintlépést érhet el a Vallás és Társadalom Kutatóintézet. Legfontosabb hazai partnere a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hiszen Afrika megértése elképzelhetetlen a katolikus egyház nélkül. Emellett szintén lényeges a helyi intézmények bevonása, mert egyedül európai koncepcióból nem érthetjük meg a kontinenst. E feladatra tökéletesek az európai uniós projektek, hiszen mind az Erasmus, mind az Erasmus+ lehetővé teszi a megfelelő csereprogramokat. A kutatás lételeme a kapcsolattartás, illetőleg a helyi szervezeteknek bevonása.
Ujházi Lóránd kiemelte, a katolikus egyház létszámában és intézményeiben is kiemelt szereplő Afrikában. Arra is emlékeztetett, hogy a térségben nagyon sok olyan ország van, ami úgynevezett bukott állam, ahol az egyház átvesz olyan társadalmi funkciókat, melyekről Európában úgy tudjuk, hogy az állami feladat. Tipikusan ez az egészségügy, a társadalombiztosítás, az oktatás, illetőleg a szociális szféra területe. A helyi, óriási tekintéllyel rendelkező katolikus intézménybázis óriási befolyással van az egész kontinensre, ezért az intézet számára a velük való együttműködés kulcsfontosságú. A kutatóprogram éppen ezért egyelőre katolikus fókuszú, ám később szeretnék megismerni az evangéliumi egyházakat, illetőleg Észak-Afrika vonatkozásában a muszlim közösségeket is.
Konfliktusok és válságkezelés
A kutatás elsődleges területe a helyi konfliktusokat érinti, valamint kifejezetten a vallási alapú válságkezelést. Szintén lényeges mindennek az európai aspektusa, hiszen nem kizárt, hogy a kontinens etnikai vagy vallási alapú konfliktusai megjelennek Európában is. Látható tendencia, hogy Európa lakossága egyre kevésbé európai, egyre többen érkeznek hozzánk a perifériákról. Ezért lenne fontos megérteni, hogy az ideérkezőknek milyen eredeti konfliktusaik vannak, s arra létezik-e vallási alapú sikeres (vagy épp valamiért sikertelen) válságkezelés, ami Európában is alkalmazható.
A helyiek mellett a kutatás e területéhez európai partnerek is kellenek, az intézet ebben újfent elsősorban a katolikus egyház intézményrendszerét, a nyugat-európai katolikus egyetemeket fogja használni. Ezen intézmények európai tekintélyükön túl azért is lényegesek, mert náluk jelentős számban találhatók olyan Afrikából érkezett katolikus kutatók, akik náluk doktoráltak, vagy épp otthon doktoráltak, de ma már Európában kutatnak, tanítanak. Ujházi Lóránd egyik első útja például Leuvenbe, majd azt követően Párizsba vezet januárban, ahol az Afrika Kutatóközpontban fog a programot ismertetve tárgyalni. A kutatóprogram közreműködői emellett azok a nagy tapasztalattal rendelkező afrikai kutatók is, akik papként vagy szerzetesként itt, Magyarországon élnek. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy Afrikába nem lehet csak úgy odamenni, ahogyan átutazunk, mondjuk, Hamburgból Berlinbe, ott az utazáshoz helyismerettel rendelkező tapasztalt emberre van szükség.
A Szentszék diplomácia szerepe
A vallás gyakorlati szerepéről szólva Ujházi Lóránd két aspektust emelt ki beszélgetésünkben. Egyrészt, hogy a vallás Afrikában jobban jelen van az emberek mindennapjaiban, s az egyház európai szemmel különös módon az állam helyett vesz részt a társadalom működtetésében (mint például egészségügy, szociális gondoskodás, infrastruktúra, tömegközlekedés stb.). A vallásos közösségekben ezért az egyház óriási tekintéllyel rendelkezik. Másrészt kiemelkedő az egyház diplomáciai szerepe ebben a térségben. A Szentszék ugyanis nem csupán vallási központ, hanem alanya a nemzetközi jognak is. Mint jogalany, főként a Második vatikáni zsinat után, nagyon sokszor szólalt fel az emberi jogok mellett. VI. Pál személyesen vitte el az egyház társadalmi tanítását Afrikába. Óriási tettnek számított az, hogy nem csupán üzent – ami szintén lehetett fontos, ahogyan XIII. Leó cselekedett, amikor óriási fordulatként elítélte a rabszolgaságot –, hanem maga vitte el tanítását Afrikába. Ekkor kezdődött az egyház úgynevezett „periféria teológiája”. A Szentszék mint a nemzetközi jog alanya teológiai szempontok alapján védi a kiszolgáltatott földrajzi régiókat. Az egyház tehát a zsinat egyháztana és társadalomelmélete alapján konzekvensen a szegény országok mellé áll az egykori gyarmatosítókkal szemben. A Szentszék „soft power” eszköztára különösen hatékony: a társadalmi igazságosság előmozdítása, a hiten alapuló diplomácia, a vallásközi és felekezetközi párbeszéd támogatása, valamint iskolák, kórházak és egyetemek fenntartása mind hozzájárulnak a béke építéséhez. Kulcsszerepet kapnak a pápai látogatások, a nemzetközi fórumokon történő érdekérvényesítés és az afrikai államokkal kötött keretmegállapodások. Ujházi Lóránd rámutatott: miközben a globális Dél országai – köztük Afrika államai – gazdasági válsággal, marginális geopolitikai súllyal és alulreprezentáltsággal küzdenek a nemzetközi szervezetekben, a katolikus egyházon belül éppen fordított a tendencia. Egyre több magas rangú afrikai vezető kerül a Római Kúriába, ezzel párhuzamosan erősödik a kontinens befolyása a világ legnagyobb keresztény közösségében. A Szentszék a jövőben is „erkölcsi hangként” kíván fellépni a globális színtéren, Afrika pedig ebben a stratégiában egyre fontosabb szerepet tölt be. A Vatikán afrikai diplomáciája így ma már nem pusztán vallási kérdés – egyben komoly geopolitikai tényezővé vált. E nézőpontból már könnyen érthető az is, hogy miért örvend hatalmas tekintélynek az egyház az egyik legkiszolgáltatottabb régióban, Afrikában. Például amikor még senki nem támogatta a helyieket az apartheiddal szemben, VI. Pál, majd II. János Pál felszólalt az afrikai közösségek mellett. Arra is ügyelt, hogy kialakulhasson a helyi klérus, tehát ne európaiak legyenek a püspökök a kontinensen. A globális társadalmi igazságtalanságok mellett az egyház igen korán felszólalt az erőforrások védelmében is. A Szentszék és az egyház helyi képviselőinek ezen, a teremtett környezetet óvó tevékenysége szintén a fókuszába fog kerülni a most induló kutatásnak. Szeretnék – akár európai vonatkozásban is – modellezni, hogy mit tehetnek a vallások azért, hogy érvényesülhessék az igazságosság akár globális szinten is.
A tapasztalat önmagában érték
A kutatás több pályázati programra is támaszkodik, ezek egy része hároméves lefutású, mások rövidebbek. A program részeként az intézet műhelybeszélgetéseket, konferenciákat, közös kutatásokat és utazásokat tervez, ezekben egy-egy régióra vagy egy adott témára fognak fókuszálni. Szeretnének emellett doktoranduszcseréket is megvalósítani, melynek keretében akár európai és afrikai intézményben is lehetne párhuzamosan doktorit szerezni. Természetesen születnek majd könyvek, publikációk is a kutatóprogram segítségével. A kezdeményezés célja még afrikai egyetemekkel közös kutatások indítása, oktatói-kutatói csereprogramok létrehozása, valamint magyar kutatók kiküldése afrikai intézményekbe közös publikációk és képzések szervezése révén. De önmagában érték lesz mindaz a tapasztalat is, ami a program során felhalmozódik a kutatókban.
Afrika megértése óriási kihívás jelenleg Európa számára, aminek csak részterülete a migráció, a kontextus ennél jóval gazdagabb. A kutatás legnagyobb eredménye az lehet, ha sikerül egy integratív modellt megalkotni. Ha elkészül ez a modell, azt európai uniós szinten fogják tudni hasznosítani.
Nyitókép forrása: Szilágyi Dénes
