2024. április 18-án került sor az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének szervezésében az első Kohéziós Csúcstalálkozóra. Az esemény 2025. október 21-én a Várkert Bazárban a második nemzetközi Kohéziós Csúcstalálkozó II.-vel folytatódott, amely olyan kulcsterületeket vizsgál, mint az átfogó kohézió erősítése, a regionális egyenlőtlenségek kezelése, valamint a politikák alkalmazkodása a változó gazdasági környezethez, különös tekintettel a kevésbé fejlett régiókban tapasztalható innovációs szakadék áthidalására. A szakmai fórum központi témája a következő többéves pénzügyi keret (MFF) volt.
A program elején Rawand Ben Brahim, az NKE EJKK Európa Stratégia Kutatóintézet kutató munkatársa köszöntötte a vendégeket, majd Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter szólt a megjelentekhez. Változások az új programozási időszakban – a kohéziós politika helye az új keretben című előadásában így fogalmazott: „Többször is hangsúlyoztuk, hogy a kohéziós politikának a következő többéves pénzügyi keretben megfelelő költségvetésre van szüksége, amely támogatja céljainak megvalósítását” – hangsúlyozta. Hozzátette: a magyar elnökség idején elfogadott Budapesti Nyilatkozat szerint a tagországok elkötelezték magunkat amellett, hogy az Uniót versenyképesebbé, produktívabbá, innovatívabbá és fenntarthatóbbá teszik azáltal, hogy gazdasági, társadalmi és területi kohézióra építünk, valamint biztosítják a konvergenciát és az egyenlő versenyfeltételeket mind az Unión belül, mind globálisan. A versenyképesség azonban nem csupán a digitalizációról, a költséghatékonyságról és a fegyelemről szól, hanem a tudásról, a nyelvtudásról, a szociális készségekről és a kulturális kapcsolódásokról is. Nemcsak a gépeket kell versenyképesebbé tenni, hanem az embereket és a társadalmat egészen egészében.
Átalakuló keretrendszer
A miniszter szólt arról is, hogy az Európai Bizottság közzétette a következő időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatait, köztük a kohéziós politika célkitűzéseit érintő tervezeteket is. Bár már az év elején megjelentek hírek a Bizottság lehetséges elképzeléseiről az új többéves pénzügyi keret (MFF) szerkezetével és abban a kohéziós politika helyével kapcsolatban, a jól ismert keretrendszer ilyen mértékű átalakítására nem számítottak, s ezért az nagy visszhangot váltottak ki az egész Európai Unióban. A Bizottság jelentős változtatásokat tervez bevezetni a jövőbeni kohéziós politikában az egyszerűsítés, a versenyképesség és a hatékonyság fokozása, valamint az adminisztratív terhek csökkentése jegyében. Ennek keretében az uniós forrásokat, amelyek megosztott irányítás alatt állnak, egyetlen egységbe, az úgynevezett Egységes Alapba (Single Fund) vonták össze. Az egységesített megközelítés alapján a kohéziós politika céljainak finanszírozása nem a jól ismert Kohéziós Alap forrásaiból történik majd. Az adott MFF-fejezet alatt mintegy 450 milliárd eurót különítettek el a gazdasági, területi és társadalmi kohézió céljaira, beleértve a halászati, vidéki közösségi és turisztikai fejlesztéseket is. Így jelentős változások várhatók a tagállamok végrehajtási rendszereiben, s a reform mértéke akadályozhatja a programozási időszakok közötti zökkenőmentes átmenetet is. „Ebben a szakaszban, amikor az uniós intézmények még vizsgálják a javaslatokat, különösen fontos, hogy alaposan elemezzük azokat, és feltegyük a megfelelő kérdéseket” – hívta fel a figyelmet Navracsics Tibor. Például: A források és a programozás szintjén a javasolt összevonások valóban megteremtik-e a megfelelő feltételeket a kohéziós célok, valamint a tagállamok, régiók és térségek igényeinek teljesítéséhez? Ellensúlyozhatók-e a kohéziós politikát érintő lehetséges kockázatok a javaslatokban rejlő előnyökkel? „Közös érdekünk, hogy megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre a tagállamok, régiók és térségek fejlesztésének előmozdítására, a partnerségben meghatározott prioritások alapján” – szögezte le a miniszter.
Középpontban az emberek
A kohéziós politika belső megerősítéséről Tüttő Kata, az Régiók Európai Bizottságának elnöke tartott előadást. Először bemutatta az általa képviselt intézményt, amely az Európai Bizottság és az Európai Parlament mellett működik, és amely Európa városait és régióit képviseli. Tagja több mint 700 helyben megválasztott politikus – polgármesterek, régióelnökök, kisvárosi képviselők, szigetekről és hegyvidékekről érkező önkormányzati vezetők –, vagyis azok, akik közvetlenül kezelik és felhasználják a kohéziós, szociális és fejlesztési uniós forrásokat. A helyi és regionális önkormányzatok valósítják meg az uniós döntések mintegy 70%-át, ezért tapasztalatuk különösen értékes. Feladatuk, hogy az európai jogszabályokat a helyi valósághoz igazítsák, hiszen Európán belül nagyon különbözőek a gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok. Az EU egyedülálló abban, hogy politikája középpontjába az emberek biztonságát helyezi, nem csupán a vállalatok versenyképességét. Ezért foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a klímaváltozás, a demográfiai átalakulás és a digitális átmenet, emelte ki Tüttő Kata.
A szubszidiaritás elve – vagyis a döntések lehető legalacsonyabb szinten való meghozatala – nem csupán az uniós források elosztásáról szól, hanem a felelősség megosztásáról is. A felelősség a polgároktól indul, majd a családon, közösségen, városon, régión, nemzeti szinten keresztül ér el az európai szintre, tette hozzá. Rámutatott továbbá, hogy az uniós költségvetés valójában nem nagy: a hét évre szóló teljes keret kevesebb, mint Németország egy tartományának (például Bajorországnak) egyéves GDP-je. Az EU a közös piac fenntartására a GDP mintegy 1%-át költi, ami 9%-os gazdasági többletet eredményez – tehát ez befektetés, nem segély. A kohéziós politika nem jótékonyság, hanem a közös európai piacba való beruházás, amely az emberekbe, a vállalkozásokba és a régiók összekapcsolásába fektet. A jelenlegi reformok kapcsán azonban egyre nagyobb a központosítás veszélye – figyelmeztetett a Régiók Európai Bizottságának elnöke.
Az új költségvetési gondolkodás a forrásokat két részre osztja: az egyik a Bizottság közvetlen irányítása alá tartozik (például a versenyképesség, védelem, globális politika), a másik pedig a hagyományos politikákat – mezőgazdaság, halászat, kohézió stb. – tartalmazza, amelyet rugalmasan a nemzeti kormányok kezelnek. Ez azonban kockázatos, mert a túlzott rugalmasság a hosszú távú célokat a rövid távú válságkezelés felé tolhatja el. A központosítás egyik oka az, hogy Európa állandó válságüzemmódban működik – egyik napról a másikra kell reagálni gazdasági, biztonsági, vagy éppen klímaválságokra. Ez viszont a jövőre szánt források elhasználásához vezethet. A siker kulcsa, hogy a helyi közösségek, vállalkozások és vezetők is részt vegyenek a döntésekben, hiszen minden térség más helyzetből indul, más sebességgel halad, és más megoldásokat igényel. Csak így lehet fenntartani az emberek bizalmát és biztosítani, hogy az uniós politika a valós igényekre épüljön.
A magyar álláspont
A folytatásban Molnár Balázs Péter, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára a 2028 utáni többéves pénzügyi kerettel (MFF) kapcsolatos magyar álláspontot ismertette. Mint mondta, a kohéziós politika nemcsak a kevésbé fejlett régiók felzárkóztatásában, hanem az egységes piac működésének és az EU versenyképességének előmozdításában is kulcsszerepet játszik. Az uniós források nem juttatások, hanem befektetés, amely hozzájárul a közös piac fejlődéséhez és a versenyképesség növeléséhez. A Bizottság javaslata jelentős átalakításokat tartalmaz: a kohéziós és a közös agrárpolitika külön sorai megszűnnek, helyettük egy egyesített alap jön létre, amely minden közös irányítású programra érvényes szabályokat állít fel. Ez azonban aggodalmat kelt, mivel a tagállamok ellenőrzési szerepe csökken, és a politikai feltételesség növekszik, ami jogi és intézményi problémákat vet fel – figyelmeztetett a helyettes államtitkár. A javaslat szerint a tagállamoknak nemzeti és regionális partnerségi tervet kell benyújtaniuk, amely a reformok, beruházások és egyéb beavatkozások átfogó csomagját tartalmazza. Bár a tervezet az egyszerűsítés elvét követi, Magyarország aggályosnak tartja, hogy a valós célokat és a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot nem biztosítja. A kohéziós politika továbbra is a territóriumi kohézió erősítésére és a kevésbé fejlett régiók támogatására kell, hogy fókuszáljon, hozzájárulva az EU versenyképességéhez és a közös célok eléréséhez – vélte Molnár Balázs Péter.
Vendégek
Aleksander Jevšek, Szlovénia Fejlesztési, Stratégiai Projektek és Kohézió Minisztériumának minisztere tapasztalatai alapján kiemelte, hogy a kohéziós források felhasználása gyakran túl bonyolult, a sokszor emlegetett „egyszerűsítés” gyakorlatban nem valósul meg, sőt a rendszer egyre komplikáltabbá válik. 2022 óta a kohéziós politikáért felelős miniszterként dolgozik, majd a minisztérium átszervezésével a regionális fejlesztésért is felel. Tapasztalatai szerint a kohéziós források kritikusak a helyi és regionális fejlesztéshez, és a problémákat csak akkor lehet igazán látni, ha a helyi szintről indulva haladunk felfelé a döntéshozatalban. Szlovéniában jelenleg kiegyensúlyozott regionális fejlesztésre vonatkozó törvényt készítenek, valamint stratégiai terveket dolgoznak ki a helyi fejlesztésre, különös tekintettel a régiók közötti jelentős különbségekre. Céljuk, hogy minden térségben biztosítani lehessen a minőségi élet feltételeit, például munkalehetőséget, oktatást, kultúrát és lakhatást a helyi lakosok számára. Szlovénia elkötelezett a kohéziós politika mellett, és együtt kíván dolgozni a kohézióbarát országokkal.
Ezt követően Dragos Pislaru, Románia Európai Beruházásokért és Projektekért Felelős Minisztere kiemelte, hogy Románia 21 éve aktívan részesült a kohéziós forrásokból, és az ország tapasztalatai bizonyítják a politika eredményességét. Ugyanakkor a reformok és az új finanszírozási modellek – például a teljesítményalapú és a reformhoz kötött befektetések – megfelelő kontextus és tervezés nélkül problémásak lehetnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a különböző uniós programok – kohéziós politika, agrárpolitika – gyakran nincsenek összhangban egymással, ami a hatékony megvalósítást nehezíti. Szükséges lenne egy koherens program, amely összekapcsolja a különböző alapokat, miközben megtartja azok specifikumait és a korábbi tapasztalatokat. A kulcs a bizalom és a felelősség: a kormányoknak és az EU-nak egyaránt világosan kell kommunikálniuk, hogyan használják fel a forrásokat, és a döntéshozatalban a különböző szereplők – akadémia, civil szervezetek, magánszektor – tapasztalatait is figyelembe kell venni. A cél, hogy a MFF valódi előnyöket biztosítson a polgároknak, és a kohéziós politika az uniós polgárok javát szolgáló befektetési eszközként működjön.
Nagyobb, rugalmasabb, egyszerűbb
Az Európai Bizottság víziója a következő többéves pénzügyi keretről címmel Zúgó Liliána, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezető közgazdasági elemzője tartott prezentációt. Az Európai Bizottság bemutatta, miként kívánja átalakítani és megerősíteni az uniós költségvetést a következő többéves pénzügyi keretben, válaszul a válságokra és új kihívásokra. A tervezet célja, hogy nagyobb, rugalmasabb és egyszerűbb költségvetés jöjjön létre, amely jobban szolgálja az uniós polgárokat – fogalmazott. A Bizottság 2 milliárd eurós, eddig példátlan nagyságú költségvetést javasol, amely eredményorientált és kevesebb bürokráciával működne. A jelenlegi bonyolult rendszert négy fő fejezet váltaná fel: Növekedés és kohézió (beleértve a regionális fejlesztést, mezőgazdaságot, biztonságot), Versenyképesség és biztonság, Európa globális szerepe, Közigazgatás. Fontos újítás, hogy könnyebb lesz az átcsoportosítás a fejezetek között, így az EU gyorsabban reagálhat válságokra. A javaslat a jogállamiság tiszteletben tartását továbbra is feltételként szabja a források felhasználásához. A költségvetésben külön figyelmet kapnak a legszegényebb régiók, a klíma- és környezetvédelem (a források legalább 43%-a), valamint az oktatás és innováció – például az Erasmus+ és az új Európai Versenyképességi Alap. Összességében a Bizottság célja, hogy az uniós források átláthatóbbak, gyorsabban elérhetők és hatékonyabban felhasználhatók legyenek, miközben megerősítik az EU válságállóságát és globális szerepét – foglalta össze a változásokat a szakember.
Hol születik az innováció?
Regionális különbségek egy összetartó Európában címmel Petri Bernadett, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa, az NKE EJKK Európa Stratégia Kutatóintézetének igazgatója tartott előadásában azt a kérdést járta körül, hogy hol születik valójában az innováció Európában. Nos, a régiókban, városokban és helyi közösségekben, ahol az ötletekből tettek, programok lesznek. Európa igazi ereje nem a nyersanyagokban, hanem az ötletekben és az ambícióban rejlik. A kutatások azt mutatják, hogy az innováció alapvetően helyi jelenség, ugyanakkor komoly regionális különbségek vannak az innovációra fordított uniós források elosztásában. A fejlettebb régiók messze több támogatást kapnak, míg a kevésbé fejlettek – különösen Közép- és Kelet-Európában – lemaradnak. Az előadó szerint ez nem egyszerű „finanszírozási rés”, hanem finanszírozási szakadék, ami tovább mélyíti a különbségeket a nyugati és keleti, illetve az északi és déli tagállamok között. A források legnagyobb része a fejlett egyetemekhez, ipari központokhoz és innovációs rendszerekhez kerül, miközben a feltörekvő régiók és kisebb egyetemek háttérbe szorulnak – nem a gyengébb ötleteik, hanem gyengébb kiindulási pozíciójuk miatt.
A megoldás kulcsa nem a források csökkentése, hanem a versenyfeltételek kiegyenlítése és az összekapcsoltság (konnektivitás) erősítése. A kohéziós politika és a közvetlen uniós programok (pl. Horizon Europe, Digital Europe) nem versenytársak, hanem egymást kiegészítő eszközök kell, hogy legyenek: a kohéziós alapoknak fel kell készíteniük a régiókat a részvételre, míg a közvetlen programoknak nemcsak az érettséget, hanem a fejlődési lendületet is jutalmazniuk kell. Az európai innovációs szakadékot csak akkor lehet áthidalni, ha a régiók közötti együttműködés, a pénzügyi arányosság és a kohéziós alapok szerepe tovább erősödik – így hozható létre valóban egységes és versenyképes európai innovációs térség.
A helyben maradás joga
A délután két panelbeszélgetéssel folytatódott. Az első, „A kohézió jövője – milyen feltételek mellett tartható fenn az EU regionális politikája a következő pénzügyi ciklusban – „ a helyben maradás joga” – a regionális politika jövője” címet viselte, és azt vizsgálta, hogy a kohéziós politika képes-e alkalmazkodni az új kihívásokhoz, miközben megőrzi alapvető küldetését, a regionális különbségek csökkentését.
A panelbeszélgetést Pató Viktória Lilla, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója moderálta, Petri Bernadett, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium közvetlen uniós forrásokért felelős miniszteri biztosa és az NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője, Cseke Bence, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda vezető tanácsadója, valamint Schenk Richárd, az MCC Brüsszel kutatója részvételével.
A beszélgetés az újonnan kezdődő többéves pénzügyi keretről szólt, különös tekintettel a regionális különbségekre és a városi–vidéki kapcsolatok erősítésére. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jelenlegi regionális különbségek károsak az egységes piac működésére, és az uniós források jelenlegi elosztása tovább fokozhatja ezeket az egyenlőtlenségeket. Petri Bernadett megoldásnak a mentorálási rendszerek és a horizontális programok erősítését tartja, míg Cseke Bence kiemelte a Funkcionális Várostérségek szerepét, ahol a város–agglomeráció együttműködés gazdasági és társadalmi kohéziót teremthet, közép-európai sikeres példák alapján. Schenk Richard bevezette a közönséget a kohéziós politika fejlődéstörténetébe, valamint kifejtette véleményét arról, hogy a föderális berendezkedés milyen hatással van a regionális együttműködések szorosságára.
A beszélgetés résztvevői azt is hangsúlyozták, hogy innováció és a helyben maradás joga nélkül a vidéki elnéptelenedés folytatódni fog. A panel vizsgálta a kohézió és a közvetlenül kezelt uniós források közötti egyensúlyt, kiemelve a szinergiára való növekvő igényét. Magyar szempontból elengedhetetlen a bürokrácia csökkentése és az innovációs ökoszisztémák megerősítése, miközben a kapacitásbeli hiányosságok akadályozzák a kisebb régiók felzárkózását. A szekció azzal a gondolattal zárult, hogy Európa jövőjét a kiegészítő regionális együttműködésre kell építeni a versengés helyett: „ne versenyezzünk, hanem egészítsük ki egymást, és ezt kell alkalmazni a kohéziós és a közvetlen uniós források közötti viszonyrendszerre is.”
A következő, „Az MFF a versenyképesség szolgálatában az EU-n belül és azon túl” című panelbeszélgetés azt vizsgálta, hogyan alakítható a következő többéves pénzügyi keret annak érdekében, hogy Európa versenyképességét belsőleg és globálisan is erősítse.
A panel résztvevői voltak Kutasi Gábor, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője; Juhász Tamás, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezető gazdasági elemzője; Schenk Borbála, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal főosztályvezetője; valamint Ráczova Orsolya, az Eurasia Group vezető elemzője. A beszélgetést Csepeli Réka, a NKE Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója moderálta.
A beszélgetés a következő többéves pénzügyi keretre összpontosított, különösen annak potenciáljára, hogy erősítse Európa versenyképességét, miközben biztosítja a kohézió egyensúlyát. A panel résztvevői kiemelték, hogy a javasolt MFF ambiciózus, előnyben részesíti az innovációt, a kutatást és a stratégiai befektetéseket, hogy Európa jobban pozícionálja magát a globális gazdaságban. Kutasi Gábor hangsúlyozta, hogy bár a kohézió továbbra is fontos, a források koncentrálása a versenyképességre és az innovációra kihívást jelenthet a régiók közötti homogenitás fenntartásában, ami az EU prioritásainak eltolódását tükrözi.
A panel résztvevői rámutattak az Európát érintő kockázatokra és bizonytalanságokra, beleértve a geopolitikai feszültségeket, az energiafüggőséget és a fiskális nyomást, kiemelve, hogy ezek a kihívások a rugalmasságot és ellenálló képességet teszik központi elemmé az uniós politikában. Megállapították, hogy az MFF forrásainak egyszerűsítése és konszolidációja lehetőséget nyújt a források koherensebb, stratégiai felhasználására, bár a bürokratikus akadályok továbbra is fennállnak.
Az innováció kulcstémaként jelent meg: a panel résztvevői szerint az új keret kifejezetten összekapcsolja a kutatást és az innovációt a versenyképességgel, ambiciózus finanszírozással a Horizon Europe következő szakaszában. Ugyanakkor, ahogy Schenk Borbála is aláhúzta, továbbra is fennállnak a különbségek a jól kiépített „non-Widening” és a kevésbé fejlett „Widening” országok között, és e különbségek áthidalásához szükség van mind uniós szintű programokra, mind a tagállamok erőteljesebb bevonására.
A panel optimista hangvétellel zárult, hangsúlyozva, hogy a kohéziós és innovációs források stratégiai felhasználása megerősítheti a regionális kutatóközpontokat, hasznosíthatja a helyi tudást, és biztosíthatja, hogy a kevésbé fejlett régiók is képesek legyenek versenyezni, végső soron támogatva Európa hosszú távú versenyképességét.
Az esemény visszanézhető az NKE Youtube csatornáján: https://www.youtube.com/live/-1FC3qwouZA
Nyitókép: depositphotos.com
