Omri Miran magyar–izraeli állampolgár, két kislány édesapja; a 2023. október 7-i terrortámadás során dzsihadista fegyveresek rabolták el otthonából. Felesége, édesapja és testvére egy, a Nemzetközi Főigazgatói Iroda és a Ludovika Collegium közös szervezésében megvalósult esemény vendége volt.
503 nap – ennyi telt el azóta, hogy az anyai ágon magyar származású családapát elhurcolták a Gázai övezethez közeli otthonából. Megtiszteltetés, hogy az NKE nevében vendégül láthatjuk az azóta is fogságban tartózkodó túsz családját – köszöntötte Omri Miran édesapját, feleségét és testvérét, valamint az esemény résztvevőit Fodor Márk Joszipovics, a Ludovika Tehetségközpont Osztály munkatársa. Ő maga egy ideig Izrael magyar nagykövetségén dolgozott, így számára külön öröm, hogy köszöntheti a vendégeket, tette hozzá.
180 fokos fordulat
A házaspárnak egy három és fél éves és egy majdnem kétéves kislánya van. Mint azt Omri Miran felesége, Lisaj Lavi elmondta, azon az októberi napon mind a négyen a Hamász fogságába estek, majd a nap végén a férjét Gázába hurcolták. Miközben részletesen elmesélte, hogyan történt, Omri Miran testvére, Naama a férj képét mutatta a közönség felé. Elmondta: ő a déli területektől messzebb, északon él, ott nem volt aznap légiriadó. Este Omri feleségének édesanyjától telefonon tudta meg, mi történt fivérével. Ők négyen vannak testvérek, az elrabolt családapa a harmadik a sorban. „Azon a napon 180 fokos fordulatot vett az életünk; minden pillanatban érezzük a hiányát” – tette hozzá.
Omri édesapja, Daniel Miran örömét fejezte ki azért, hogy ezen az eseményen részt vehet. „A jövő diplomatái ülnek velem szemben. Fontos, hogy egy ilyen esemény mindenkit arra ösztönözzön, hogy másképp kezdjen el gondolkodni annak érdekében, hogy az ehhez hasonló tragédiák soha többé ne fordulhassanak elő” – fogalmazott. Felidézte az eseményeket. Október 7-én zsidó ünnepnap volt, de már korán reggel mutatták a tévében, hogy a déli országrészben légiriadó van. Ő ilyenkor mindig automatikusan felhívta a Gázai övezethez közeli Náhál Oz kibucban élő fiát, aki ezúttal is biztosította arról, hogy ők jól vannak. A következő híváskor azonban már nem ez volt a helyzet: terroristák törtek be a kibucba, a feleség és a gyerekek már a bunkerszobában vannak – számolt be Omri, és kérte, ne telefonáljon újra, ő is csak két késért jött ki a biztonságos helyiségből, mert más fegyverük nincs. Csendben kell lennünk – tette hozzá. Aztán az apától 11 órakor a fiának küldött üzenetre már nem is érkezett válasz.
Borzalmak, élő adásban
Azért nem, vette át a szót Lisaj, mert időközben öt terrorista tört be hozzájuk, arabul beszéltek, majd a szomszéd kisfiú hangját hallották, aki kérte, hogy nyissák ki az ajtót, különben őt megölik. Kinyitották, a pici lány az édesanyja vállán feküdt, a nagyobb lány aludt. A konyhába rángatták őket, fegyvert fogtak rájuk, a fegyvereiket kérték. Közben felébredt a három és féléves kislány is, s a terroristák megbizonyosodva arról, hogy valóban nincs fegyvere a családnak, a szomszédhoz toloncolták őket. Az Omri család akkor látta utoljára a szomszéd kisfiút: megölték őt is, édesanyját is, annak élettársát is. Két lányuk is volt, őket Gázába vitték; 50 nap után, az első elengedett túszok közé kerülve szabadultak ki. Akkor Omriról annyi információt tudtak meg, hogy életben van. Ez több, mint egy éve történt.
A szomszédban, ahová a Miran család került, szintén megölték a legnagyobb gyereket, annak szüleivel és két testvérével együtt nyolcukra fegyvert szegeztek, majd kicsit később két idős amerikai szomszédot is áthoztak. Az egyik szomszéd telefonján megnyitották annak Facebook-oldalát, és élőben „közvetítették” az eseményeket. Mutatták a nyolc, földön ülő, rettegő embert, elmondták, mik a követeléseik. „Senki nem jött a segítségünkre” – tette hozzá Lisaj. Egy idő után a két férfit és a két idős amerikait elvitték, a két anyát a gyerekekkel ott hagyták. „Ezt követően négy órán át mozdulatlanul ültünk és féltünk. Arab kiabálást, lövéseket, rakéták hangját hallottuk. Este fél hat körül talált ránk az izraeli hadsereg: 11 órával a légiriadó megszólalása, 7 órával a Facebook Live után”. Házról házra menekítették őket, miközben tűzpárbaj volt körülöttük. A kibucban másnap délig harcok dúltak.
„Kiáltsák a világba!”
Lisaj szülei is a közelben élnek, felhívta őket, és megkérte, telefonon mondják el Omri apjának, hogy fiát elvitték. Éjfélre kimenekítették őket a kibucból, egy másik helyre vitték őket, ugyanoda szállították a szüleit is. Most ott együtt nevelik a két kislányt. „Azóta igyekszünk a magunk eszközeivel harcolni Omri hazatéréséért és felhívni a világ figyelmét arra, hogy a Gázai övezetben ártatlanul elrabolt emberek vannak”.
Az akkor hathónapos Alma nem emlékszik édesapjára, testvérének, Roninak az eltelt idő alatt azonban visszajöttek a trauma emlékei: most már tudja, hogy apja „rossz emberek” fogságában van. „Az igazi vesztese mindennek Omri, aki nem látja cseperedni a gyerekeit” – jegyzi meg Daniel.
Hallgatói kérdésekre elhangzott: a túszejtők azt követelik, hogy minden egyes elhurcolt izraeliért cserébe ötven, bíróság által elítélt és a börtönbüntetését töltő palesztint engedjen szabadon Izrael, valamint, hogy a Gázai övezetben a Hamász hatalmon maradhasson.
„A mi történetünk egy a sokból. Aznap több, mint 200 embert raboltak el. Önök most egy esetet hallottak, de egyiküket sem szabad elfelejtenünk, és harcolnunk kell azért, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő. Önök a jövő képviselői, diplomatái, kiáltsák majd a világba, hogy azonnal engedjék szabadon ezeket az embereket. Még mindig több, mint 70 túsz van Gázában” – kérte Lisaj.
Fotók: Szilágyi Dénes, NKE
