Az amerikai választások szempontjából döntő lehet az evangéliumi keresztények táborának szerepe, ám a felmérések szerint mind passzívabb és kiábrándultabb e réteg. Mi áll ennek hátterében? Interjú Kaló József egyetemi docenssel, a Vallás és Társadalom Intézet Vallás és Biztonság kutatási szekciójának vezetőjével. (A beszélgetés október 30-án, a választások előtt készült. )
Ön az egyik társszerzője a nemrégiben a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent Az amerikai evangéliumi mozgalom című kötetnek. Miért érezték fontosnak e témát közel hozni a magyar olvasókhoz?
Kevéssé ismert téma ez Magyarországon, ám ha csak az amerikai elnökválasztások aspektusából vizsgáljuk, akkor legalább négyévente itthon is felmerülnek bizonyos fogalmak, nevek, kifejezések, amelyeket egy átlag magyar ember nem igazán ért. Szerettünk volna egy olyan „ugartörést” végezni, aminek keretében összefoglaljuk az amerikai evangéliumi mozgalom történetét a kezdetektől, tehát nagyjából a XVIII. századtól a Trump-adminisztrációig, és megvizsgáljuk ennek a nagy társadalmi csoportnak a gazdasági, társadalmi, médiapolitikai befolyását, külpolitikára gyakorolt hatását. Az első Trump-kormány óta eltelt újabb négy év, most pedig fej-fej mellett halad egymással a két jelölt, Trump és Harris, tehát jövő kedden akár ismét republikánus kormányzata lehet Amerikának, amiben, ha így lesz, a keresztény evangéliumi szavazók meghatározók lesznek.
Trump kormányzása idején milyen területeken támaszkodott rájuk?
Ilyen ügy volt az Ábrahám-egyezmények megvalósulása, a közel-keleti helyzet kezelése, de számos társadalmi kérdésben is: életpártiság, LMBTQ-jogok, a családok szerepe, és sorolhatnánk a klasszikus, hagyományos amerikai konzervatív, keresztény értékeket.
Az evangéliumi keresztények politikai aktivitása, lelkesedése, szerepvállalása ugyanakkor csökken. Mi ennek az oka?
Igen, a legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy a magát hívőnek valló nagyjából 210 millió amerikai fele, 104 millió fő távol kíván maradni a szavazáson. Ebből nagyjából 45 millió a keresztény és 32 millió az „újjászületett”, vagy rendszeresen gyülekezetbe járó keresztény, azaz az evangéliumi keresztények 80 millióan vannak Amerikában, tehát komoly társadalmi súlyuk van annál is inkább, mert ők hagyományosan nagyon fegyelmezett szavazók.
Republikánusok?
Nem kizárólag. Jimmy Carter demokrata elnök volt az első, aki nyíltan megvallotta az evangéliumi keresztény hitét, és ezekre a fogalmakra, szimbólumokra hagyatkozott is. De az első olyan elnök, aki politikai erőként, szavazóblokként „használta fel” őket, Ronald Reagan volt, két cikluson keresztül. Aztán jött az idősebb, majd a fiatalabb Bush, majd a Trump-adminisztráció is támaszkodhatott e közösségre. Háttéremberekről, ideológusokról, médiaszemélyiségekről, megmondóemberekről, tehát nem csak lelkészekről beszélünk. Amerikában a szekularizmus, az állam és az egyház elválasztása másképpen, nem annyira ellenségesen történt, mint mondjuk a nagy francia forradalom idején itt, a kontinentális Európában. Az állam és az egyház szétválasztása a tengerentúlon szintén megtörtént, lásd az 1791-es első alkotmánykiegészítést, de az, hogy valaki a hite alapján gyakorolja a politikai jogait, vagy társadalmi vagy gazdasági kérdésekben a hite alapján szólaljon meg, az nem annyira volt száműzendő, mint Európában. Amerikában ennek óriási hagyománya van; amikor a 70-es években jött a feminizmus kiteljesedése, a melegjogok elterjedése, bizonyos külpolitikai változások, akkor e csoport politikailag aktívvá vált. Ekkor szervezték őket szavazóblokká.
Visszatérve az eredeti kérdésre, mi áll e szavazók fokozódó politikai passzivitása mögött?
A Trump-adminisztráció idejére maga a fogalom is átalakult: az „evangéliumi” jelző már kevésbé jelent hívő keresztény embert, sokszor csak a konzervatív értékeket támogatót értenek alatta. De ami igazából kiábrándíthatta részben az evangéliumi keresztényeket és a tágabb értelemben vett hívőket Amerikában, az a két elnökjelölt személye: ők kevéssé szimpatikusak számukra. A hagyományosan evangéliumi baloldal a ’60-as években született meg, és a keresztény értékeknek a szociálisan hátrányos helyzetű emberek felzárkóztatása érdekében tett törekvéseit jelentette. Ez az evangéliumi baloldal kikopott a Trump-adminisztrációig, és egyre inkább a jobboldal sajátította ki magának e szavazóbázist. De most a felmérések szerint lehet, hogy ismét megerősödik ez a baloldali szárny.
Mi ennek az oka? Trump megosztó személye?
Igen; a keresztény értékeket nem meríti ki a személyes élete, gondoljunk a sorozatos üzleti botrányaira, a prostituáltaknak fizetett hallgatási pénzekre, az eléggé vitriolos kampánystílusára, a Capitolium ostromára. Ne felejtsük el, hogy jogi eljárások zajlanak ellene ezzel kapcsolatban.
A zsidó államnak kiemelt jelentősége van az evangéliumi keresztények számára. Miért?
Izrael állam létrejöttében a brit és az amerikai evangéliumi keresztényeknek a XIX. századtól óriási szerepük volt, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy szinte jobban hittek ebben, mint a cionisták. Herzl Tivadar egyik legjobb barátja és tanácsadója egy evangéliumi, német származású brit lelkész, William Henry Hechler volt. 1948-ban Izrael nem jöhetett volna létre e csoport támogatása nélkül, később pedig az arab-izraeli háborúban folyamatosan támogatták a fiatal államot. Jeruzsálemnek mint Izrael állam fővárosának az elismerésében szintén óriási szerepet vállaltak, és emlékezzünk, hogy Trump az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból át is helyeztette Jeruzsálembe.
A demokraták is támogatják Izraelt…
Igen, de ezt a fajta teológiai vagy világnézeti alapú támogatást a demokraták kevésbé képviselik. Ráadásul ott vannak az említett hangsúlyos céljaik – LMBTQ-jogok, feminizmus –, ezek annyira nem teszik az evangéliumi keresztények számára szimpatikussá Harrist. Trump pedig devalválódott. Összességében ez áll a passzivitás hátterében. Emellett általában is jellemző a modern választásokra, hogy az emberek nem érzik, hogy számítanak a szavazataik. A friss felmérés október 7-én jelent meg, és korábban, még a nyár folyamán készült. Azt tudni kell, hogy a Labor Day (szeptember 1-je – a Szerk.) és a választás ideje között a legaktívabbak az amerikai választók. És mivel a két nagy párt megneszelte, hogy itt egy ekkora választói csoport inaktívvá vált, elkezdték a kampányt ezerrel felpörgetni az irányukban. Ha ez sikeres, akkor nagy valószínűséggel a republikánusoknak fog inkább kedvezni. A 2020-as választásokat 587 ezer szavazat döntötte el a csatatér államokban. Ha ennek csak a töredékét sikerül valamelyik pártnak maga mellé állítani, akkor az simán lehet választást eldöntő tényező. Több felmérés arra utal egyébként, hogy sok evangéliumi keresztény a demokratákra voksol majd, de erről nem beszélnek. Úgyhogy az is lehet, hogy e közösségen belül a baloldal erősödik meg.
Teológiai szempontból e csoport mely hazai, itthon is ismert felekezethez áll közel?
Az ősprotestantizmusnak sok célkitűzése található meg az evangéliumi kereszténységben. Négy nagy ismérv alapján szoktuk őket meghatározni. Az egyik a biblicizmus, tehát minden olyan keresztény hitelv, teológiai elv fogadható csak el, ami a Bibliából levezethető. A másik a krucicentrizmus vagy keresztközpontúság, vagyis az Isten-ember kapcsolatnak és az ember üdvösségének a középpontjában csak Jézus Krisztus kereszten elvégzett megváltói munkája lehet, tehát csak ezen keresztül szerezhet az ember bűnbocsánatot. A harmadik a konverzionizmus, a megtérés kulcsszerepe. Az Újszövetségben megtalálható a metanoia görög kifejezés, az ember szívének és gondolatainak megváltozása, odafordulás, visszafordulás az Isten felé. Ez az evangéliumi keresztények számára nagyon hangsúlyos. A negyedik ismérv pedig az aktivizmus. Azt vallják, hogy a hit, a megtérés nemcsak az egyes ember életét változtatja meg, hanem családokét, a társadalomét, végső soron az egész világét. Tehát ők aktívan képviselik a maguk hitelveit, nemcsak az egyéni életükben és a családban, hanem a munkahelyen, az iskolában, a társadalmi életben, a politikában. Hivatkozva Jézus Krisztus missziós parancsára: menjetek, és tegyetek tanítványokká minden népeket.
Hogyan alakul e közösség tagjainak száma a 21. században?
Amerikában is érződik egyfajta általános elfordulás a keresztény egyházaktól. A fehér protestánsok között még mindig erősen tartják magukat, de más társadalmi csoportokban már kevésbé, és van egy generációs tényező is. A millenniumi generáció már kevésbé éli meg a hitgyakorlást abban a formában, ahogyan az előző nemzedékek. Bár e téren vita van a vallásszociológusok között, mert azt is lehet mondani, hogy a XXI. században – és különösen a Covid-járvány erősített erre rá –- belépett egy új fogalom: a digitális egyház. Azaz most már digitális platformon veszik igénybe a hitgyakorlás bizonyos kellékeit, és nemcsak az igehirdetéseket, hanem a közösségi lét vagy a lelkigondozás is áttevődött a digitális térbe. Szinte minden gyülekezetnek van már Youtube-csatornája. A felmérések azt mutatják, hogy az evangéliumi keresztények között a millenniumi generáción belül a lányok, a nők csoportja az, amely a demokratákra leginkább át tud szavazni. A független, önálló nőnek a hívószava például az abortuszhoz való jog. A taglétszámra visszatérve, az összességében stagnálóban vagy csökkenőben van Amerikában, de globálisan az evangéliumi keresztények száma exponenciálisan növekszik.
Hova tevődik át a hangsúly?
A XXI. században a globális északról a globális délre, vagy ha úgy tetszik, a nyugatról keletre és délre tevődött át a kereszténység központja. Tehát 2050-re a legkeresztényibb kontinens Afrika lesz. A mostani választásnak tehát nagy tétje lesz abból a szempontból, hogy a hagyományos keresztény, konzervatív értékeket erősítő, vagy azokat más ideológiai tényezőkkel helyettesítő kormányzata lesz Amerikának, s ebből következően milyen lesz a világ még mindig gazdasági és katonai értelemben vett legerősebb hatalmának bel- és külpolitikája az elkövetkezendő években.
Nyitókép: A Kongresszus épülete. Forrás: Wikipédia
