Nem mindennapi alkalom, hogy az uniós külügyminiszterek együttesen tárgyalhatnak Mike Pompeoval. Csak ebben az esztendőben már több, jelentős kérdésben támadt véleménykülönbség az Európai Unió és az Egyesült Államok között, azonban ezek az érzékeny témák a tanácskozáson nem kerültek említésre az Unió részéről.
2020. június 15-én az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei megbeszélést folytattak amerikai kollégájukkal, Mike Pompeoval. A virtuális találkozó egyik fő témája az Amerikai Egyesült Államok (USA), illetve az EU Kínához való viszonyulása volt. Az USA kapcsolata az ázsiai országgal az utóbbi időszakban különösen konfliktusosnak bizonyul. Viszonyuk akkor romlott meg igazán, amikor 2018-ban az amerikaiak büntetővámot vetettek ki több importtermékre, amelyre a kínaiak hasonló intézkedéssel válaszoltak. 2020 januárjában az USA Kínát nevezte meg a jelen kor legfőbb fenyegetéseként. A koronavírus-járvány kirobbanása csak tovább élesítette az ellentéteket, Trump ugyanis az ázsiai nemzetet tette felelőssé a vírus elterjedéséért. A legutóbbi konfliktusforrást az új kínai nemzetbiztonsági törvény jelentette, amelyet az amerikai kormányzat úgy ítélt meg, hogy veszélyezteti Hongkong meglévő autonómiáját, így gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, amennyiben a jogszabály nem változik. Az Európai Unió vezetése ugyanakkor ezekben a kérdésekben más álláspontot foglalt el, mint nyugati szövetségesük. Habár fogalmaztak meg aggodalmakat a törvényt illetően, azt hangsúlyozták, hogy ennek elfogadása nem lesz hatással a kereskedelmi kapcsolataikra, illetve a befektetési megállapodásukra, továbbá az Egyesült Államokkal ellentétben Kínára csupán „stratégiai riválisként” tekintenek. Ezen a júniusi egyeztetésen is enyhébb hangvételt ütöttek meg. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője egy átfogó, kétoldalú egyeztetés megszervezésére tett javaslatot amerikai partnerének, amely keretében a felek egységes véleményt alakíthatnának ki a Kínával kapcsolatos kérdésekben.
Az elmúlt években más területeken is ellentét mutatkozott meg az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között. Donald Trump, elnökké válását követően kiléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből, amely döntést az EU kritikával fogadott és szorosabb együttműködést ígért a többi aláíró állammal. Az iráni nukleáris megállapodás 2018-as felmondása után szintén kiemelte több uniós tagállam, hogy az EU továbbra is kötelezőnek tartja magára nézve az egyezséget, amely értelmében megszüntetik az Irán elleni szankciókat az atomprogram békés célú felhasználásáért cserébe. 2020-ban az USA Nyitott Égbolt szerződésből való kilépése újabb vitás helyzetet teremtett. Ahogyan korábban már írtunk róla, az egyezményből való távozás hatással van Európa biztonságára, és tizenegy EU-s ország nyomban jelezte is, hogy részükről nem veszítette érvényét a megállapodás. Az Egyesült Államok az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) ugyancsak megszakította kapcsolatait a koronavírus-járvány kezelésére és a Kína iránti elfogultságára hivatkozva. Ez a lépés újabb nézeteltérést eredményezett, hiszen nemcsak, hogy a WHO jelentős anyagi forrástól esik el, amelyet másoknak kell pótolniuk, de az USA ismét magára hagyta szövetségeseit. A több ezer amerikai katona kivonása Németországból, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság tisztviselőinek fenyegetése további feszültséget teremt az Európai Unió és az Egyesült Államok viszonyában. A hágai székhelyű testület azt vizsgálná ki, hogy az USA csapatai követtek-e el háborús bűncselekményeket Afganisztánban, amelyet a Fehér Ház közleményében a nemzeti szuverenitásuk megsértéseként értékelt, és a kormányzat szankciók bevezetésével igyekszik nehezíteni a bíróság munkáját.
Ursula von der Leyen még bizottsági elnökjelöltként tűzte ki célul az EU világpolitikai szerepének megerősítését. A június 15-i megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatok is szóba kerültek, amely jó alkalmat nyújthatott volna arra, hogy az elhatározásnak megfelelően, az Európai Unió egységesen, szuverén módon lépjen fel az Amerikai Egyesült Államokkal szemben és saját érdekeit megjelenítve, közvetlenül fejezze ki egyet nem értését az USA intézkedéseivel kapcsolatban. A lehetőséggel azonban nem éltek az uniós külügyminiszterek, helyette a szoros együttműködés fontosságát hangsúlyozták, és csupán reményüket fejezték ki az iránt, hogy az Egyesült Államok felülvizsgálja majd a WHO-t érintő döntését.
Európa „erősebb hangja” egyelőre tehát még várat magára.
Kép: European Commission
