A Kisebbségpolitikai Kutatóműhely 2023. november 8-án megrendezendő „Kollektív bűnösség Közép-Európában a II. világháború után és ma” című konferenciája a szűkebb régiónkban, Közép-Európában alkalmazott „kollektív bűnösség” elvén alapuló intézkedések, retorziók változatait és máig élő következményeit mutatja be.
A nemzetiszocializmus vallási és faji alapon egész közösségek megsemmisítésére irányuló politikája, a kollektív bűnösség elvének alkalmazása a II. világháború alatt a holokauszt drámájában csúcsosodott ki. Az 1989–90-es demokratikus változások lehetőséget adtak arra, hogy a kérdést szakmailag szabad körülmények között a kutatók feldolgozzák, térségünk államai rendezzék a morális, jogi, kárpótlási és egyéb igényeket a holokauszt, illetve a romák vonatkozásában a Porajmos áldozataival, leszármazottaival szemben.
A II. világháború után, részben a potsdami konferencia határozatai értelmében, részben egyes győztes államok döntése alapján került sor az évszázadok óta Közép- és Kelet-Európában élő őshonos német lakosság „kollektív büntetésére”, kitelepítésére, elűzésére. Bár a potsdami értekezlet az őshonos magyar közösségek deportálására vonatkozó döntést nem hozott, egyes országok – különböző módon – velük szemben is érvényesítették a kollektív bűnösség elvét. Sem az 1947. évi békeszerződés, sem az Európa Tanács és az Európai Gazdasági Közösség (EGK) nem törődött igazán a kisebbségek védelmével; a kisebbségek létezését e szervezetek megalakulásuk (1949, illetve 1957) óta szóba sem akarták hozni. Nyugat-Európa azon részein, ahol ez a probléma különösen égető volt, kétoldalú megállapodásokkal kerestek békés megoldást. Kitűnő példa erre Dél-Tirol kérdésének a kezelése.
Európa keleti felében az 1948 utáni államvezetők azonban a heveny problémák leküzdésére vagy a sztálinista–leninista ideológiát látták alkalmasnak, vagy a nacionalista propagandát vetették be. A hidegháború alatt a kommunizmus „internacionalistának” hirdetett politikája országonként eltérő mértékben ugyan, de többnyire nemzetileg türelmetlen, asszimilációs, elnyomó politikát folytatott.
A kommunizmus bukásának idején a diktatúra súlyos örökségével kellett szembenézniük a többségi nemzeteknek és a nemzeti kisebbségeknek ezen a téren is – együtt és külön-külön is. Más kihívás elé néztek a térség szövetségi államaiban, például Jugoszláviában és Csehszlovákiában, ahol a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése a tagköztársaságokba szerveződött nemzetek politikai és jogi egyenjogúsításának a peremén zajlott, illetve Romániában és Bulgáriában, ahol a többségi nemzettel egyidejűleg a nagyszámú magyar, illetve török (muzulmán) nemzeti kisebbség lépett fel jogainak érvényesítéséért. A kommunista tervgazdaság lebontása, a piacgazdaság kialakítása, a privatizáció folyamata új kihívások elé állította a társadalmilag és gazdaságilag többnyire marginalizált helyzetben lévő őshonos nemzeti kisebbségeket. A rehabilitációs és kárpótlási folyamatok jogi kereteinek meghatározásánál nem voltak tekintettel azokra az őshonos kisebbségekre, amelyek közvetlenül a II. világháború befejeződése után, a kollektív bűnösség elve alapján szenvedtek el tömeges vagyonvesztést.
A Kisebbségpolitikai Kutatóműhely 2023. november 8-án megrendezendő „Kollektív bűnösség Közép-Európában a II. világháború után és ma” című konferenciája a szűkebb régiónkban, Közép-Európában alkalmazott „kollektív bűnösség” elvén alapuló intézkedések, retorziók változatait és máig élő következményeit mutatja be. Célunk, hogy a különböző eseteket, megközelítéseket és értelmezéseket megjelenítő tanácskozás hozzájáruljon a tudományos–szakmai diskurzushoz.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Főépületének Széchenyi Dísztermében a 2023. november 8-án tartandó egész napos konferenciára!
A részletes program ezen a linken érhető el:
A részvétel regisztrációhoz kötött, melyet ezen a linken keresztül lehet megtenni.
Nyitókép forrása: Nagy Géza–Nemes Mihály: A magyar viseletek története / Wikipédia
