Hogyan működik a Boko Haram vagy más, a Száhel-övezetben tevékenykedő dzsihádista mozgalom? Miért alkalmaznak gyerekkatonákat a terrorszervezetek? Segíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet a szubszaharai térségben a Nagy Zöld Fal projekt? A válaszokat a Hadtudományi Doktori Iskola doktoranduszhallgatójától, Tóth Klaudia Afrika-kutatótól kaptuk meg.
Párduc, oroszlán, gorilla, bambusznád, majomkenyérfa … a fekete kontinens kétségtelenül egzotikus. De miért érdekelnek a szubszaharai problémák egy fiatal hölgyet?
Az Afrika-témák már elsőéves koromban megragadtak. Nem tudtam elképzelni egy afrikai dzsihádistát, de nagyon érdekelt. 2016-ban kezdtem az NKE-t nemzetközi igazgatás alapszakon, majd elvégeztem a nemzetközi közszolgálati kapcsolatok mesterképzést. 2020 óta dolgozom kutatóként a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetében (MKI), ahová doktori témavezetőm, az NKE habilitált egyetemi docense, az MKI igazgatója, Marsai Viktor Afrika-kutató invitált.
Létezik „Afrika-vírus”?
Igen, tavaly Kenyában engem is „megfertőzött”. Ha valaki először lép fekete-afrikai földre, megérzi, mennyire más, mint Európa. Az élmény lehet taszító vagy vonzó, de egy életre szól. Az afrikaiak élethez való hozzáállása teljesen más, még a Nairobi szélén álló nyomornegyedekben is vidáman csillog a gyerekek szeme. Van egy afrikai mondás: az európaiaknak karórája van, az afrikaiaknak idejük. Ez igaz, az életfelfogásuk része a kényelmes lassúság, ennek van pozitív aspektusa, az életszeretet, ami engem is megérintett. A negatív aspektusa viszont az, hogy ha valaki nyélbe akar ütni egy üzletet, akkor nagyjából tízszer kell odautaznia, hogy valamit el tudjon intézni.
A malmok lassan őrölnek, ám a népesség gyorsan növekszik…
A kontinensen tapasztalható népességrobbanás óriási probléma. Jelenleg kicsivel több, mint 8 milliárdan vagyunk a Földön, ebből 1,4 milliárdan élnek Afrikában. Az ENSZ prognosztizálása szerint 2100-ban a várható 10 milliárdból 4,2 milliárd fő lesz afrikai. Joggal merül fel a kérdés, vajon a felnövő generációkat el tudja tartani a kontinens? Mindenesetre a már most is érzékelhető élelmezési válságot tovább gerjeszti a klímaválság, valamint a társadalmi- és vallási feszültségek, etnikai ellentétek, fegyveres konfliktusok.
Mi a lakosság válasza az egymást generáló problémákra?
Az elvándorlás. Kenyában ellátogattunk Nairobi külvárosában elhelyezkedő nyomornegyedbe is, amely önálló városként működik. A minimum 800 ezer (ennyien élnek körülbelül Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Pécsett és Győrben összesen), a munkalehetőség reményében a fővárosba költözött gazdasági menekültet befogadó „településen”, ahol a lakók bódékat bérelnek, nincs ivóvíz, szennyvízelvezetés, áram. Bevett szokás a repülővécék használata, ami azt jelenti, hogy miután elvégzik a dolgukat, egy zacskóba teszik, és elhajítják. Mi a nagykövetség által biztosított diplomáciai segítséggel jutottunk be, turistáknak egészségügyi szempontból sem ajánlott.
Az egészségügyi kockázatok mellett milyen veszély leselkedik az ott lakókra?
Emberrablás, szervkereskedelem, terrortámadás. Ez utóbbi Fekete-Afrika legtöbb országát sújtja, a világvárosokat és a falvakat egyaránt.
Mi a célja egy elszegényedett térségben a terrortámadásnak?
Figyelemfelhívás, propaganda, jelzi, hogy jelen vannak, veszélyeztető tényezők. Az erődemonstráció célja egyértelműen a toborzás. Minél „sikeresebb”, halálosabb egy támadás, annál vonzóbbá válik általa a szervezet. Az elmaradott területeken nagyon sok fiatalnak nagyjából annyi a jövőképe, hogy élete végéig kapálni fog nyolc testvérével. Ezzel ellentétben mondjuk a Boko Haram nevű dzsihádista szervezet ettől eltérő ’életpályamodellt’ kínál. A tagok napidíjat kapnak, fegyvert, rangot (teljesítmény alapján), katonafeleséget, drogot, mindez sokaknak vonzó. A kábítószereket az elkövetett borzalmak feldolgozására és a felkészülés részeként fogyasztják. Tehát a robbanásszerű népességnövekedés miatt sokan úgy érzik, hogy számukra ezek a szervezetek adják az életben maradás, a ’jólét’ lehetőségét. A jelenséghez hozzátartozik, hogy az önként csatlakozók mellett nagyságrendekkel többen vannak a kényszer által bekerült felnőttek, gyerekek.
Így kerülhetnek gyerekek egy terrorszervezetbe?
Igen, elképesztően kegyetlen kényszerítő eszközöket használnak. Afrikában nagyon sok gyerekkatonát alkalmaznak, ennek több oka van, fontos hangsúlyozni „felhasználásuk” pszichológiai előnyeit is, hiszen személyiségük könnyen formálható. Ha valaki gyerekként kerül egy ilyen szervezetbe, akkor ott is a családi mintákat, kötődési mechanizmusokat keresi. A vezetőnek feltétel nélküli hűséget esküsznek, megpróbálnak maximálisan megfelelni, bármit megtesznek, az elismerésért. Ráadásul a gyerekek ellátása olcsó, mert keveset esznek. A harctereken ’láthatatlanok’, hiszen sokkal kisebbek, mint a felnőtt férfiak. Gyorsak, dinamikusak, bárhova bejutnak. Lehetnek őrszemek, hírvivők, fegyverforgatók és öngyilkos merénylők.
Afrikát mégis a jövő kontinenseként emlegetik. Milyen utat kell ehhez bejárnia?
Afrika valóban a lehetőségek kontinense, a jövő kontinense. Olyan természeti erőforrásokkal, ásványkincsekkel, energiahordozókkal rendelkezik, amelyek alapján Nigéria például a világ egyik leggazdagabb országa lehetne. De nincsenek meg a kapacitásai a hatékony olajkitermeléshez és olajfinomításhoz, illetve a kínai és az európai érdekek miatt nem tudja kiaknázni lehetőségeit. Miközben 214 millió lakosával a kontinens legnépesebb országa (összehasonlításképpen az USA-ban 332 millió ember él). Nem véletlen, hogy az említett Boko Haram szervezet Nigériából indult véres útjára 2002-ben… Nagy potenciál rejlik Afrikában, de ehhez az országoknak a saját lábukra kellene állni, összefogni, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. Szakértők azt is szokták mondani, a szubszaharai térség mintha egy mesterséges kómában lenne, mivel a gyarmati múltból származó európai gazdasági összekötöttség még, Kína térnyerése pedig már egyfajta gúzsba köt bizonyos országokat. A földrészen minden külső gazdasági szereplő igyekszik a saját malmára hajtani a vizet, kizsákmányolni a kontinenst. Kiváló példa erre Kína, amely, mondhatni, gazdasági gyarmatosítást hajt végre Afrika számos országában, emellett pedig a tehetséges fiatalokat ösztöndíjakkal és kedvező egyetemi lehetőségekkel „elszívják” otthonról.
Térjünk vissza az elvándorlásra: milyen tendenciák jellemzők?
Az afrikai migrációnak három fő iránya van. Az egyik az országokon belüli, vidék-város viszonylatú, nyilvánvaló gazdasági okok miatt. A másik a jellemzően szomszédos országokat érintő cirkulációs migráció, ami azt jelenti, hogy az emberek a régióban maradva keresnek kedvezőbb megélhetési körülményeket, és hazautalásokkal segítik az otthon maradottakat. A harmadik irány a dél-észak. A szubszaharai régióból sokan vágynak Európába is, többségük azonban mégsem vág neki a kockázatokkal teli útnak. Ugyanis van egy jelentős természeti akadály, a Szahara. A sivatagon való átkelés nemcsak költséges, de életveszélyes is, az ezt követő szintén drága és kihívásokkal teli földközi-tengeri átkeléshez hasonlóan. Európa tehát messze van és kevesen engedhetik meg maguknak, hogy fizessenek az embercsempészeknek. A konkrét számok és célországok tekintetében nagyjából 40 millió afrikai állampolgár nem a saját szülőhazájában él. Ebből 21 millió fő a kontinensen belül vándorol, 19 millió fő pedig nem Afrikában él. Ebből 11 millió az EU-ban, a maradék Észak- és Latin-Amerikában, valamint Ázsiában, elsősorban Kínában él. Hazánkban nagyjából nyolcezer afrikai lakos van. Minden el- és kivándorló ugyanazon hatások miatt kel útra: fegyveres konfliktusok, élelmezési nehézségek, klíma kihívások.
Hogyan érinti Afrikát a klímaváltozás?
Afrikát nem egyenlő mértékben és nem egyértelműen negatív aspektusból érinti az éghajlatváltozás. Az ENSZ-prognosztizációk szerint a nyugat-afrikai partvonal esetében az eddiginél több, ideális mennyiségű csapadék várható. A keleti térségben (Szomália, Etiópia, Kenya) azonban egyre sűrűbben lesznek pusztító aszályok. A klímamigráció tekintetében kiemelkedő szubszaharai térség sérülékenysége abból fakad, hogy a lakosság 55-62%-a mezőgazdaságból tartja fenn magát (elsősorban pásztorkodással, zöldebb területeken földműveléssel), ami azt jelenti, hogy a környezeti feltételek változása közvetlenül és igen erősen befolyásolja az ott élők élelmezésbiztonságát. A klímaváltozással járó negatív következmények miatt indították el például a Nagy Zöld Fal projektet 2007-ben.
Mit takar a Nagy Zöld Fal kezdeményezés?
Az Afrikai Unió égisze alatt, tizenegy ország (Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Szudán, Csád, Niger, Nigéria, Mali, Burkina Faso, Mauritánia és Szenegál) részvételével indított projekt célja az volt, hogy egy 8 ezer kilométer hosszan elnyúló, 18 millió hektáros erdősáv jöjjön létre a Száhel-övezetben, amely felfogja a sivatag déli irányú terjeszkedését. A tervnek úgy 15 százaléka valósult meg, mert az eredeti elképzelés nem fenntartható és nem is gazdaságos. Helyette zöld parcellákat hoztak létre közösségi kertekkel, gyümölcsösökkel, amely élelmet és munkahelyet (bevételt) teremt az ott élőknek, ugyanakkor nem akadályozza a pásztorkodást, és környezettudatos szemléletet alakít ki.
Mitől függ, hogy egy elképzelés működőképes-e Afrikában?
Számukra az a valódi segítség, ha meghallgatják őket és figyelembe veszik az érdekeiket. Ha helyi igényekre helyi választ kapnak — nem nyugati döntéseket —, olyat, amit magukénak éreznek. Fontos hangsúlyozni, hogy a helyi érdekek, értékek és a jövő tekintetében a nők kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be Afrikában, ezért is fontos, hogy minél több nő kerüljön be az iskolarendszerbe. Ezáltal a tudás megszerzése mellett csökkenne a népességnövekedés mértéke, és a munkaerőpiacra lépéssel saját bevételhez jutnának, csökkentve kiszolgáltatottságukat. Az oktatásfejlesztéssel vagy a nők helyzetétek javításával kapcsolatban nagyon sok civil szervezet működik Magyarországon, én is tagja vagyok az egyiknek. A globális problémákra nincs ráhatásom, de ha kutatóként fel tudom hívni a figyelmet az afrikai problémákra, vagy a személyes kapcsolatokon keresztül hozzá tudok járulni akár csak egy-egy család jobblétéhez, már megérte.
