Bár a vallások tanításai általában a békéről szólnak, egy békefenntartó katonának akár az életébe is kerülhet, ha nem ismeri az adott terület vallási szokásait. Az afganisztáni misszió kulturális tapasztalatairól, vallás és biztonság kapcsolatáról kérdeztük Ujházi Lórándot, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének kutatóját, az Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézet vezetőjét.
Milyen impulzusok értek bennünket, magyarokat vallás és biztonság témakörében az Afganisztánban eltöltött missziós tevékenységek során?
A tapasztalat az, hogy kulturális-vallási tekintetben nagyon keveset tudtunk a régióról nemcsak Magyarországon, hanem globálisan. Az Egyesült Államokban élő, nemzetközileg elismert biztonságpolitikai szakértő, veterán katona, Thomas G. Matyók, nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy az amerikai katonai képzésbe – különösen a missziós felkészítésbe – bekerüljenek a vallásra vonatkozó biztonságpolitikai elemek. Célszerű lenne nekünk is ezt a metódust követni. A missziók célterületei ugyanis gyakran azok a váláságövezetek, ahol a vallás meghatározó, sőt domináns szerepet tölt be. Nemcsak arról van szó, hogy a tudatlanság a katonák biztonságát is érintheti, hanem arról is, hogy ha elmegyünk egy másik országba, illik ismerni az adott kultúrát, amelynek a vallás integráns része. Tehát törekednünk kell arra, hogy megismerjük, ezáltal megértsük a kultúrájukat, a vallásukat, legyünk tisztában a legfontosabb vallási elemekkel, miért fontosak a szent helyek, azok hol helyezkednek el, mit gondolnak fő ünnepeik kapcsán, kik a vallásaikban tisztelt szereplők, mit tanítanak a szent irataik.
Ennek ismeretében mi az afganisztáni misszió legnagyobb kulturális tanulsága?
Az egyik tanulság az, hogy a válságkezelésre felkészítést bővíteni és fejleszteni szükséges. Ha már odamegyünk a régióba, akkor csak úgy mehetünk oda, hogy felkészülünk tudásban, ismereteben, információban. Ahhoz, hogy érdemben, hatékonyan, hitelesen vallásbiztonsággal foglalkozhassunk, két szempontot kell figyelembe vennünk: A vallástudományt, teológiai bázissal, és a biztonsági kérdéseket, biztonságpolitikát.Az Afganisztánban eltöltött missziós tevékenység során szerzett tapasztalatok alapján kimondhatjuk: ezt a két területet össze kellett volna kapcsolni, a két tudásnak együtt, egyszerre kellett volna megjelennie a rendszerben. A másik tanulság az, hogy a vallásokkal igényesen kell foglalkozni.
Mit jelent az igényes foglalkozás? Mi az, aminek Ön szerint nagyobb hangsúlyt kellene kapnia?
Hiába ismerjük történelmet, a biztonságpolitikai aspektusokat vagy a nemzetközi és hadijogi területeket, vallástudomány, teológia és vallásfilozófia nélkül nem lehet megérteni a vallási területekkel összekapcsolódott biztonsági kérdéseket, s nem lehet eredményes válságkezelésre számítani e nélkül az ismeret nélkül. A teológia nagyon bonyolult rendszer. Nem egy magolós tudomány, azon gondolkodni kell. Nagyon fontos azonban az is, hogy a vallásokhoz ne az érzelmek oldaláról közelítsünk, amikor biztonsági aspektust veszünk figyelembe. Ismerjük meg az adott vallás születését, alapítóját, szent iratait tudományos igénnyel. A tudás elengedhetetlen, hiszen sokszor a tudatlanság az, ami előítéleteket hozhat avallási közösségekkel szemben. Élnek bennünk érzelmek, különösen a muszlim közösségekkel kapcsolatban sok a félreértés. A kilencvenes évektől, de különösen 2001. szeptember 11-e után az iszlám, illetve az iszlám alapú terrorizmus került az elemzések homlokterébe. Ám a biztonságpolitikusok csak egy aspektusból vizsgálták az iszlám közösségek tevékenységét. A biztonsági fenyegetettségeket nézték, eseményeket elemeztek, de nem mentek a vallási alapú megértésig. Nem alkalmazták azokat a vallástudományi megközelítéseket, melyek ahhoz kellenek, hogy a jelenségeket a maguk teljességében szemléljék.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézetben foglalkoznak ez utóbbiakkal, folynak itt ilyen jellegű kutatások?
A Vallás és Társadalom Kutatóintézetben (VTKI) a vallások társadalmi, politikai szerepével kapcsolatos kutatásokat végezzük. A keresztény egyházak társadalmi tanításai mellett más világvallások, például az iszlám hagyományok globális szerepvállalásával is foglalkozunk. Az én kutatási területem – a végzettségemnek megfelelően – a katolikus egyház, a katolikus egyház válságkezelése, eszköztára; biztonságról, társadalmi kérdésekről alkotott felfogása, illetve a kánonjog bizonyos területei. A Szentszék és a Vatikán nemcsak egy vallás képviselője, hanem a nemzetközi jognak szuverén alanya, amely így komoly nemzetközi befolyással rendelkezik. Ott van az ENSZ-ben, párbeszédet folytat NATO-val, a környezetvédelemtől kezdve a nukleáris leszerelésen keresztül a migrációig rendelkezik tanítással. Az NKE-n több, mint tíz éves múltja van a vallás és biztonság kutatásoknak, de ezek a kutatások a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon (HHK) folynak. Itt indítottuk el a Radikalizmus és vallási szélsőségesség szakirányt is. A HHK nyitott volt a terület befogadására, sőt a doktori képzésbe is beemelte ezeket a területeket. Az NKE vallás és biztonság témájú kutatása nemcsak nagyon aktív, rendkívül aktuális, hanem hiánypótló is ma Magyarországon. Az Eötvös József Kutatóközponton belül a VTKI már szélesebb spektrumban foglalkozik a vallás társadalmi területeivel, de a fókusz és a legdominánsabb kutatási területek ma is a hadtudományhoz és a biztonsági kérdésekhez kapcsolódnak.
Milyen kulturális-vallási témájú kutatások folynak a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon?
Vallás és biztonság kérdéseivel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán kívül senki nem foglalkozik ma Magyarországon. A kutatásunk nemzetközileg is elismert. Az említett szakirányú továbbképzési szak jól szemlélteti, hogy milyen sokszínű az a terület, amit lefedünk: vallásföldrajz, vallás és biztonság, állami egyházjog, vallásháborúk a történelemben, a migráció hatása a vallási közösségekre: Közel-Kelet, Távol-Kelet és Európa vallásbiztonsági kérdései, de vizsgáljuk a vallások biztonságpolitikai kérdésekhez kapcsolódó tanítását is. A vallás és erőszak kapcsolatának elemzése mellett foglalkozunk a vallási közösségek pozitív, béketeremtő mechanizmusaival is: karitatív tevékenységgel, vallásdiplomáciával tehát a vallás tompító hatását is elemezzük. A Radikalizmus és vallási szélsőségesség szakirányú továbbképzési szakunk, mondhatnám, az egyik sikertörténete a kutatásainknak, az idei évben negyedik alkalommal indult a képzés. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon keresztül részt veszünk a katonák missziós felkészítésében is.
Hogyan működik ma Magyarországon a missziós felkészítés nem katonai értelemben?
Akik misszióba mennek, azoknak kötelező részt venniük egy felkészítő képzésen.Megismerik az adott ország földrajzát, jogszabályait, a biztonsági kihívásokat, és a felkészítés egyik eleme jelenleg a vallás. Az NKE számos előadót biztosít a katonák missziós felkészítéséhez, a vallás és biztonság témakört gondozzuk mi a kollégáimmal. Az azonban nehézséget jelenthet, hogy a katonai felsőoktatási képzésben jelenleg nem kapják meg a honvédtisztjelöltek a valláshoz kapcsolódó alapismereteket, amelyekre a missziós felkészítésnél építeni lehetne. Tehát nekem gyakorlatilag két órám van elmondani mindent a régió vallási kérdéseiről, ennyi idő alatt kellene eljutnom Mohamed próféta születésétől a közel-keleti kereszténységen át a jelenlegi vallási és társadalmi területekhez. Ez nyilván lehetetlen. Sokkal hatékonyabb lenne a missziós felkészítés, ha már itt, az egyetemen megkapnák a vallástudományi alapokat, a missziós felkészítésen pedig már a regionális specifikációra tudnánk összpontosítani. Ez termesztésen még mindig nem oldaná meg azoknak a helyzetét, akik nem az NKE-n végeztek, hanem más civil egyetem elvégzése után vállalkoznak katonai élethivatásra. De így is nagy lépés lenne, ha az MA és a BA képzésben megjelenne a vallás és biztonság területe.
Nemrég az Ön kezdeményezésére indult el az Igazságos háborútól a béke kultúrája felé elnevezésű kutatócsoport rendezvénysorozata. Mi a kutatás célja, legfőbb üzenete?
Először is látnunk kell azt, hogy ez a kutatócsoport nem az NKE-n működik, bár szoros együttműködésben áll a kutatóintézettel. Ez a kutatócsoport a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál pápa kutatóközpont egyik kutatócsoportja, amelynek vezetésére Kuminetz Géza rektor úr kért meg. Itt csak a katolikus egyház háború etikájával foglalkozunk. Az NKE nem tehet ilyen megkülönböztetést. Az NKE-n minden vallással – sőt a vallási jegyeket mutató szekularizmussal is – foglalkoznia kell. A PPKE-nek viszont az a kötelessége, hogy fókuszba állítsa és gondozza a katolikus egyház tanítását minden területen. A mi kutatócsoportunk a biztonság vonatkozásában teszi ezt. A 21. században a vallás egyre fontosabb szerepet fog betölteni a békeépítésben. Ferenc pápa pedig fontos küldetésének tekinti, hogy az egyház erejét a vallásdiplomácia és a béketeremtés szolgálatába állítsa. Ezért is utazik olyan területekre, mint az Arab-félsziget, Irak, Egyiptom, Törökország, Dél-Amerika, Afrika, vagyis bizonyos értelemben a válságövezetekbe. Sokat fejlődött a teológia onnantól, hogy a katolikus egyház azt mondta, az egyházon kívül nincs üdvösség. Hiszen ma a pápa már arról beszél, hogy minket, embereket elsősorban az emberi létünk, az emberségünk, a béketörekvéseink kötnek össze és nem az a kérdés, milyen valláshoz tartozunk. A vallásnak óriási szerepet szán a pápa, hiszen azt vallja, a vallásos emberek, akik Istenben hisznek – nevezzék azt az Istent bárhogy – nagyon sokat tehetnek a békéért.
Lehetünk optimisták, ezek szerint létezik iszlám-katolikus párbeszéd?
Sokszor halljuk, hogy az iszlám nem párbeszéd képes, de ez nem igaz. A pápa részéről is, a Szentszék részéről is, helyi egyházak részéről igenis van párbeszéd. Az egy más kérdés, hogy az iszlám töredezett vallás, tehát olyan, hogy egyetemes iszlám nem létezik. Ugyanúgy, ahogy kereszténység sem létezik így, egységes formában. Menjünk át Szlovákiába, Horvátországba, Lengyelországba, Németországba, más-más típusú kereszténységet fogunk találni. Ez igaz az iszlámra is. Tehát ebből következően, ebben az értelemben iszlám-keresztény párbeszéd sincs, hanem mindig annak az adott országnak, annak az adott régiónak a helyi, területi iszlám közösségével sikerülhet eredményeket elérni. Ennek kisugárzó hatása nem sok van, de az ott élők számára nélkülözhetetlen. A párbeszéd szempontjából is ki kell emelnem, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a szír, az iraki, az egyiptomi kopt keresztényekkel és a legnagyobb krízisben lévő területeken élő keresztény közösségekkel. Magyarországon 2018-óta létezik az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkárság, illetve a Hungary Helps program. Ez egyedülálló kezdeményezés, amit mi a kutatásainkkal támogatunk. Ennek talán a leglátványosabb formája az éves Budapest-jelentés a keresztényüldözésről. De az államtitkárság munkatársai járnak a szakirányú továbbképzési szakra, illetve több doktorandusz is kutatja ezt a területet szinten az államtitkárságról.
A kutatásokra visszatérve, vallás és erőszak kapcsolata az egyik legkényesebb társadalmi kérdés. Hogyan lehet ezt a viszonyrendszert objektíven vizsgálni?
Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a vallásokhoz kapcsolódó különböző területeket, történelmet, kultúrát, a vallásközi párbeszédet, a diplomácia kérdéseit, az egyes társadalmi kérdésekre adott vallási megnyilatkozásokat objektív módon tárjuk fel. Bár mindenkinek van egy szemléletmódja, egy kulturális, történeti, vallási szűrője, ami alapján ítél, és emellett léteznek még emberi tényezők is. Ezért az egyik legfontosabb feladatunk a párbeszéd tekintetében is, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbb workshopot, konferenciát, tudományos fórumot, beszélgetést megszervezni, melyek abban segítenek, hogy egyszerre több aspektust láthassunk, ezzel is támogatva az objektivitást. A kutatás és oktatás mellett tehát a párbeszéd fórumait alakítjuk ki az egyetemen.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ezáltal közvetetten a békefolyamatok aktora lehet?
Ha abból indulunk ki, hogy a békéhez párbeszéd szükséges, az egyetemet pedig a párbeszéd fórumának tekintjük, akkor igen. Az egyetemre mindenkit el kell hívni, nemcsak azokat, akikkel egyetértünk. Az egyetem olyan fórum, ahol eszmék, gondolatok ütköznek, különböző vélemények szikráznak az adott kérdésben, de ez visz előre szakmailag és emberileg. Egy-egy ilyen esemény után úgy tudunk felállni az asztaltól, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon sok külföldit hívtam meg az egyetemre; volt itt iraki kurd vezető, vatikáni bíboros, jeruzsálemi pátriárka, római, oxfordi, amerikai, német, osztrák stb. egyetemi tanár. Az volt a célom, hogy megmutassuk, Magyarországon van egy feltörekvő kutatás, amely a vallással és a biztonsággal foglalkozik, és amely eredményeivel gazdagítani szeretné a nemzetközi tudományos életet.
A közeljövőben milyen idevágó témájú könyv kerül bemutatásra?
Már a nyomdában van a Vallás és biztonság aktuális kérdéseiről szóló új kötetünk, amelyet Petruska Ferenc kollégámmal közösen szerkesztettünk. A könyv az NKE kiadásában jelenik meg, remélhetőleg még januárban kezünkbe vehetjük. Sok értékes tanulmányt tartalmaz magyar és külföldi szerzőktől egyaránt. Ezzel párhuzamosan szerkesztés alatt áll az angol nyelvű Szeretetből szolgálni kötet. A cím azt sugallja, a vallás pozitív hatással is rendelkezik, és a társadalmi kérdések pozitív kimenetelében elkötelezett. Azt gondolom, ez a kötet ismét egy jelentős szintlépés, hiszen angol nyelven, nagyon komoly nemzetközi partnerekkel közösen jelentetünk meg. Az angol nyelvű könyv nemcsak nagy nyugati egyetemek könyvtárat gazdagítja majd, hanem eljut a legfontosabb vallási és politikai vezetőkhöz is.
Nyitókép: Depositphotos.com