Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Magazin: Aula
Kovács Lilla
Kovács Lilla
főszerkesztő
  • 2021.05.13.
  • 2021.05.13.
Magazin / Aula

Nagyhatalmak játszótere

A klímaváltozás miatt az Északi-sarkvidéken is megkezdődött az energiatartalékok kitermelése, illetve a jég visszahúzódása miatt új tengeri kereskedelmi útvonalak nyíltak meg. Farkas Domonkos e témát dolgozta fel díjnyertes OTDK-dolgozatában. Interjúnk a Had- és Rendészettudományi Szekció Biztonság- és védelempolitika tagozatának győztesével.

Az Északi-sarkvidék stratégiai jelentősége, különös tekintettel az Oroszországi Föderáció térségben tapasztalt katonai és gazdasági aktivitásra – ez a címe munkájának. Mi indokolta ezt az itthon egyáltalán nem mindennapi témaválasztást?

Viszonylag sok tényező. Egyrészről a tengeri hadviselés iránti személyes érdeklődésem, ami a tengeralattjárós filmek (Das Boot – A tengeralattjáró vagy a Kurszk) hatása is lehetett. Ezek egy nagyon érdekes, valójában szürreális képet mutatnak be arról, mi történik a tengeralattjárók fedélzetén. Másrészről a második félévben későbbi témavezetőmnek, Dr. Forgács Balázs őrnagynak volt egy előadása a tengeri uralomról, ami tovább fokozta az érdeklődésemet. A vízzel egyébként is jóban vagyok, a felnőtt első osztályban szereplő Budapesti Honvéd csapatában vízilabdázom.

De miért épp az Északi-sarkvidék?

Az Arktisz nagyhatalmak játszótere: az orosz Északi Flotta tengeralattjáróit a hidegháborúból jól ismerhetjük, az Északi-sarkvidéken ők néznek szembe a NATO erőivel, az Oroszország-NATO viszony pedig mindig rejt izgalmakat magában. A sarkvidék egy összetett biztonságpolitikai helyzetben van: a Barry Buzan-féle szektoriális elméletből kiindulva hangsúlyosan jelenik meg benne a biztonság katonai, gazdasági, környezeti dimenziója is. Végül, de nem utolsó sorban az is szerepet játszott a témaválasztásban, hogy ez hazánkban eddig kevés kutatás tárgya volt.  

Farkas Domonkos

Hogyan alakult e térség stratégiai, gazdasági megítélése az elmúlt évtizedekben?

Egyértelműen felértékelődött, amelyet a fokozott gazdasági és katonai aktivitás is mutat. Beszédes adat, hogy kutatások szerint az Északi-sarkvidék tartalmazza a világ eddig fel nem fedezett kőolaj-tartalékának 13 százalékát, valamint az eddig fel nem tárt földgáz 30 százalékát. A klímaváltozás miatt a jégtakaró nagymértékű olvadásnak indult, ami azt eredményezte, hogy az eddig elérhetetlen természeti erőforrások elérhető közelségbe kerültek. Megkezdődött az energiatartalékok kitermelése, illetve a jég visszahúzódása miatt új tengeri kereskedelmi útvonalak is megnyíltak. Mindezek irányították rá a figyelmet a sarkvidékre.

Mely államokhoz tartoznak e területek?

A sarkvidéki szárazföldi területek 50 százaléka orosz terület, ezért az Oroszországi Föderáció rendelkezik a legtöbb érdekeltséggel itt, valamint ebből kifolyólag neki a legnagyobb a vízi területre és kontinentális talapzatra vonatkozó igénye. A természeti erőforrások és ásványkincsek meghatározó része orosz kézen van. Kanada hosszú északi partvonallal rendelkezik, az Egyesült Államok Alaszka révén részese elsőkézből az Arktisznak, ezenkívül pedig ott vannak a kisebb államok, mint Norvégia, Grönland (Dánia) és Izland, akik stratégiai szempontból leginkább NATO-tagságuk miatt relevánsak. Az országok tengeri területekre és a kontinentális talapzat egyes részeire irányuló igényei egymást fedik le, s ez nemzetközi jogvitákat szülhet az államok között. Ugyanis az ENSZ Tengerjogi Egyezménye nem ad választ minden problémára, az Egyesült Államok pedig nem is részese az egyezménynek. Támaszpontok tekintetében szintén Oroszországnak van a legtöbb, szárazföldi és légi bázisai nagy része a szovjet időkből maradt fenn, de a NATO-tagországok is rendelkeznek legi bázissal vagy légtérellenőrző radarokkal a sarkvidék több pontján. 

Milyen stratégiai szempontok befolyásolják jelenleg a sarkvidék megítélését?

Leginkább gazdasági érdekek, gondolok itt az energiahordozók és a tengeri kereskedelem potenciáljára. Az északi-sarkvidéki energiaszektor Oroszország vezetésével növekedésnek indult, az orosz partvidék mentén húzódó északi tengeri út (északkeleti-átjáró) egyszerre lehet útvonal, amelyen eljuthat a kitermelt orosz földgáz a két legnagyobb piacára, Európába és Ázsiába. Illetve akár a Szuezi-csatorna felé vezető világkereskedelmi útvonal potenciális alternatívája is lehet a jövőben, hiszen két nagy gazdasági zónát köt össze, Nyugat-Európát és Észak-Ázsiát. Katonai szempontból pedig a jég olvadása miatt egy új stratégiai környezet jött létre, ahol az érintett államok haditengerészetei (itt is leginkább Oroszország) elkezdtek helyezkedni. Nem utolsó sorban, hosszú, közvetlen határ alakult ki a NATO és Oroszország között, a jégpáncél hamarosan nem választja el a két felet.

Ez elég megdöbbentő hatása a globális felmelegedésnek…Mi a nagyhatalmak érdeke a térség kapcsán?

Az, hogy az Arktisz továbbra egy békés térség maradjon, amely a regionális együttműködésre épít, mert a hangsúlyos gazdasági érdekek így valósulhatnak meg. A régió államai alapvetően gazdasági lehetőségként tekintenek a sarkvidékre, éppen ezért egy katonai konfliktus vagy tovább fokozódó fegyverkezési verseny nem tenne jót ennek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a nagyhatalmak érdekeiket katonai erővel próbálják érvényesíteni, ami az érdekek összeütközéséhez vezethet. Ennek ellenére kis esélyt látok arra, hogy az Északi-sarkvidék a nagyhatalmak stratégiai versengésének központja lenne a közeljövőben.

Milyen katonai és gazdasági lépések várhatók Oroszország és a többi állam részéről?

Az Arktisz elsődlegesen Oroszország játéktere. Az orosz energiaipar továbbra is dübörögni fog, és az északi tengeri út forgalmát is igyekeznek majd növelni, egyszóval a gazdasági potenciált próbálja majd kiaknázni Moszkva. Katonai erejével pedig egyfajta erődemonstrációt folytat, hangsúlyozva, hogy nemzeti érdekei védelmében akár kész bevetni haderejét a sarkvidéken.

Mit léphet erre az USA és a NATO?

Az Egyesült Államok esetében már nem ilyen világos a kép. Habár Donald Trump az előző 4 évben újra ráirányította az amerikai külpolitika figyelmét az addig elhanyagolt Arktiszra, nem tudjuk, hogy ez a Biden-adminisztráció alatt folytatódni fog-e vagy milyen irányba fog változni. Mindenesetre egyértelmű, hogy az amerikai külpolitika elsődlegesen a Csendes-óceán térségére fókuszál, az Északi-sarkvidék jóval hátrébb helyezkedik el a prioritások között. Az Egyesült Államok vezette NATO vélhetően növelni fogja sarkvidéki katonai képességeit, hiszen eddig orosz fölény figyelhető meg a régióban, tengeralattjárók, rakéták és jégtörők esetében mindenképp. Érdekes még a külsős Kína térnyerése is, aki a gazdasági és tudományos téren „begyűrűzött” az Északi-sarkvidék életébe. Washington valószínűleg kemény szembenállást fog tanúsítani a következő években Kínával és Oroszországgal szemben az Arktiszon is, de nem ez lesz a nagyhatalmak ellentétének valódi színhelye.

Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Kína az Északi-sarkvidéken? Mégis, hogyan?

Igen, vállalatai révén Kína az utóbbi időben megjelent az Arktiszon. Először a tudományos életben: kínai cégek a mai napig sok pénzt fektetnek be különböző kutató expedíciókba. A 2014-es krími események követte, Oroszország elleni nyugati szankciók után a sarkvidéki gazdaságban is egyre meghatározóbb szerepet töltenek be a kínai állami vállalatok: a kőolaj- és földgáztermelő beruházásoknál nagyértékű befektetéseket eszközöltek, néhány esetben tulajdonrészt is birtokolnak a nagy orosz állami vállalatok (Gazprom, Rosneft) vezetésével folytatott energiaipari projektekben. Ezenkívül további gazdasági érdeke Pekingnek az “Egy övezet, egy út” elnevezésű kínai selyemút program is, amelynek az Északi-sarkvidék is részese lenne, különösen az északi tengeri út. A kereskedelmi útvonalból sokat profitálna az ázsiai kereskedelem, ezért az ottani infrastruktúra kiépítésében is együttműködik Kína Oroszországgal.

Magyarország szempontjából miképpen értékelhetők ezek a lépések?

A magyar vonatkozás nagyon érdekes, ugyanis kettőséget figyelhetünk meg. Az Arktiszon zajló események már csak a földrajzi távolságból adódóan nincsenek közvetlen hatással Magyarországra, ugyanakkor közvetett hatás lehetséges. Az egyik oldalon a szövetségi kötelezettségvállalás említhető meg, amely értelmében NATO-tagként egy katonai konfliktus esetén bizonyos elvárásokat kellene teljesítenünk a szövetség számára. A másik oldalon pedig jól ismert hazánk szoros függése és kitettsége az orosz földgáztól, ami az ország energiaellátásának nagy részét képezi: gázhasználatunk mintegy kétharmadát orosz földgázból fedezzük. Márpedig a sarkvidéken találhatók Oroszország energiatartalékai, szóval érdekes a kapcsolat a térség és Magyarország között. Álláspontom szerint a mindenkori magyar külpolitikának arra kell törekednie, hogy a mérleg két nyelvét kiegyensúlyozza, mondhatni ellavírozzon.

Vannak jelenleg más, hasonló jelentőségű földrajzi területek, amelyek rövidesen a figyelem középpontjába kerülhetnek?

Szerintem két jelenlegi térség is kiemelhető, amelyek hasonlóak az Arktisz geopolitikai helyzetéhez. Az egyik a Földközi-tenger keleti medencéje a görög-török konfliktussal, a másik pedig a Dél-kínai-tenger, ahol a két globális játékos, Kína és az Egyesült Államok ütközik össze egymással.

Témakörök: energiapolitika, Északi-sark, külpolitika, NATO, Oroszország, USA
FRONTIER BLOG

Nem várható létszámbővítés az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán

Mire lehetnek jók a reformötletek?

FRONTIER BLOG

Az első nagy Trump-Biden „szócsata” margójára

Az amerikai magyarok fővárosaként is ismert ohiói Cleveland patinás, 1826-os alapítású Case Western Reserve nevű magánegyeteme szeptember 29-én adott otthont a 2020-as elnökválasztás első nagy amerikai elnökjelölti vitájának, egy igazi

ITKI BLOG

Nem mind arany, ami fénylik

Luxuscikkek az USA–Kína kereskedelmi háború új fejezetében.

nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT