A klímaváltozás miatt az Északi-sarkvidéken is megkezdődött az energiatartalékok kitermelése, illetve a jég visszahúzódása miatt új tengeri kereskedelmi útvonalak nyíltak meg. Farkas Domonkos e témát dolgozta fel díjnyertes OTDK-dolgozatában. Interjúnk a Had- és Rendészettudományi Szekció Biztonság- és védelempolitika tagozatának győztesével.
Az Északi-sarkvidék stratégiai jelentősége, különös tekintettel az Oroszországi Föderáció térségben tapasztalt katonai és gazdasági aktivitásra – ez a címe munkájának. Mi indokolta ezt az itthon egyáltalán nem mindennapi témaválasztást?
Viszonylag sok tényező. Egyrészről a tengeri hadviselés iránti személyes érdeklődésem, ami a tengeralattjárós filmek (Das Boot – A tengeralattjáró vagy a Kurszk) hatása is lehetett. Ezek egy nagyon érdekes, valójában szürreális képet mutatnak be arról, mi történik a tengeralattjárók fedélzetén. Másrészről a második félévben későbbi témavezetőmnek, Dr. Forgács Balázs őrnagynak volt egy előadása a tengeri uralomról, ami tovább fokozta az érdeklődésemet. A vízzel egyébként is jóban vagyok, a felnőtt első osztályban szereplő Budapesti Honvéd csapatában vízilabdázom.
De miért épp az Északi-sarkvidék?
Az Arktisz nagyhatalmak játszótere: az orosz Északi Flotta tengeralattjáróit a hidegháborúból jól ismerhetjük, az Északi-sarkvidéken ők néznek szembe a NATO erőivel, az Oroszország-NATO viszony pedig mindig rejt izgalmakat magában. A sarkvidék egy összetett biztonságpolitikai helyzetben van: a Barry Buzan-féle szektoriális elméletből kiindulva hangsúlyosan jelenik meg benne a biztonság katonai, gazdasági, környezeti dimenziója is. Végül, de nem utolsó sorban az is szerepet játszott a témaválasztásban, hogy ez hazánkban eddig kevés kutatás tárgya volt.
Hogyan alakult e térség stratégiai, gazdasági megítélése az elmúlt évtizedekben?
Egyértelműen felértékelődött, amelyet a fokozott gazdasági és katonai aktivitás is mutat. Beszédes adat, hogy kutatások szerint az Északi-sarkvidék tartalmazza a világ eddig fel nem fedezett kőolaj-tartalékának 13 százalékát, valamint az eddig fel nem tárt földgáz 30 százalékát. A klímaváltozás miatt a jégtakaró nagymértékű olvadásnak indult, ami azt eredményezte, hogy az eddig elérhetetlen természeti erőforrások elérhető közelségbe kerültek. Megkezdődött az energiatartalékok kitermelése, illetve a jég visszahúzódása miatt új tengeri kereskedelmi útvonalak is megnyíltak. Mindezek irányították rá a figyelmet a sarkvidékre.
Mely államokhoz tartoznak e területek?
A sarkvidéki szárazföldi területek 50 százaléka orosz terület, ezért az Oroszországi Föderáció rendelkezik a legtöbb érdekeltséggel itt, valamint ebből kifolyólag neki a legnagyobb a vízi területre és kontinentális talapzatra vonatkozó igénye. A természeti erőforrások és ásványkincsek meghatározó része orosz kézen van. Kanada hosszú északi partvonallal rendelkezik, az Egyesült Államok Alaszka révén részese elsőkézből az Arktisznak, ezenkívül pedig ott vannak a kisebb államok, mint Norvégia, Grönland (Dánia) és Izland, akik stratégiai szempontból leginkább NATO-tagságuk miatt relevánsak. Az országok tengeri területekre és a kontinentális talapzat egyes részeire irányuló igényei egymást fedik le, s ez nemzetközi jogvitákat szülhet az államok között. Ugyanis az ENSZ Tengerjogi Egyezménye nem ad választ minden problémára, az Egyesült Államok pedig nem is részese az egyezménynek. Támaszpontok tekintetében szintén Oroszországnak van a legtöbb, szárazföldi és légi bázisai nagy része a szovjet időkből maradt fenn, de a NATO-tagországok is rendelkeznek legi bázissal vagy légtérellenőrző radarokkal a sarkvidék több pontján.
Milyen stratégiai szempontok befolyásolják jelenleg a sarkvidék megítélését?
Leginkább gazdasági érdekek, gondolok itt az energiahordozók és a tengeri kereskedelem potenciáljára. Az északi-sarkvidéki energiaszektor Oroszország vezetésével növekedésnek indult, az orosz partvidék mentén húzódó északi tengeri út (északkeleti-átjáró) egyszerre lehet útvonal, amelyen eljuthat a kitermelt orosz földgáz a két legnagyobb piacára, Európába és Ázsiába. Illetve akár a Szuezi-csatorna felé vezető világkereskedelmi útvonal potenciális alternatívája is lehet a jövőben, hiszen két nagy gazdasági zónát köt össze, Nyugat-Európát és Észak-Ázsiát. Katonai szempontból pedig a jég olvadása miatt egy új stratégiai környezet jött létre, ahol az érintett államok haditengerészetei (itt is leginkább Oroszország) elkezdtek helyezkedni. Nem utolsó sorban, hosszú, közvetlen határ alakult ki a NATO és Oroszország között, a jégpáncél hamarosan nem választja el a két felet.
Ez elég megdöbbentő hatása a globális felmelegedésnek…Mi a nagyhatalmak érdeke a térség kapcsán?
Az, hogy az Arktisz továbbra egy békés térség maradjon, amely a regionális együttműködésre épít, mert a hangsúlyos gazdasági érdekek így valósulhatnak meg. A régió államai alapvetően gazdasági lehetőségként tekintenek a sarkvidékre, éppen ezért egy katonai konfliktus vagy tovább fokozódó fegyverkezési verseny nem tenne jót ennek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a nagyhatalmak érdekeiket katonai erővel próbálják érvényesíteni, ami az érdekek összeütközéséhez vezethet. Ennek ellenére kis esélyt látok arra, hogy az Északi-sarkvidék a nagyhatalmak stratégiai versengésének központja lenne a közeljövőben.
Milyen katonai és gazdasági lépések várhatók Oroszország és a többi állam részéről?
Az Arktisz elsődlegesen Oroszország játéktere. Az orosz energiaipar továbbra is dübörögni fog, és az északi tengeri út forgalmát is igyekeznek majd növelni, egyszóval a gazdasági potenciált próbálja majd kiaknázni Moszkva. Katonai erejével pedig egyfajta erődemonstrációt folytat, hangsúlyozva, hogy nemzeti érdekei védelmében akár kész bevetni haderejét a sarkvidéken.
Mit léphet erre az USA és a NATO?
Az Egyesült Államok esetében már nem ilyen világos a kép. Habár Donald Trump az előző 4 évben újra ráirányította az amerikai külpolitika figyelmét az addig elhanyagolt Arktiszra, nem tudjuk, hogy ez a Biden-adminisztráció alatt folytatódni fog-e vagy milyen irányba fog változni. Mindenesetre egyértelmű, hogy az amerikai külpolitika elsődlegesen a Csendes-óceán térségére fókuszál, az Északi-sarkvidék jóval hátrébb helyezkedik el a prioritások között. Az Egyesült Államok vezette NATO vélhetően növelni fogja sarkvidéki katonai képességeit, hiszen eddig orosz fölény figyelhető meg a régióban, tengeralattjárók, rakéták és jégtörők esetében mindenképp. Érdekes még a külsős Kína térnyerése is, aki a gazdasági és tudományos téren „begyűrűzött” az Északi-sarkvidék életébe. Washington valószínűleg kemény szembenállást fog tanúsítani a következő években Kínával és Oroszországgal szemben az Arktiszon is, de nem ez lesz a nagyhatalmak ellentétének valódi színhelye.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Kína az Északi-sarkvidéken? Mégis, hogyan?
Igen, vállalatai révén Kína az utóbbi időben megjelent az Arktiszon. Először a tudományos életben: kínai cégek a mai napig sok pénzt fektetnek be különböző kutató expedíciókba. A 2014-es krími események követte, Oroszország elleni nyugati szankciók után a sarkvidéki gazdaságban is egyre meghatározóbb szerepet töltenek be a kínai állami vállalatok: a kőolaj- és földgáztermelő beruházásoknál nagyértékű befektetéseket eszközöltek, néhány esetben tulajdonrészt is birtokolnak a nagy orosz állami vállalatok (Gazprom, Rosneft) vezetésével folytatott energiaipari projektekben. Ezenkívül további gazdasági érdeke Pekingnek az “Egy övezet, egy út” elnevezésű kínai selyemút program is, amelynek az Északi-sarkvidék is részese lenne, különösen az északi tengeri út. A kereskedelmi útvonalból sokat profitálna az ázsiai kereskedelem, ezért az ottani infrastruktúra kiépítésében is együttműködik Kína Oroszországgal.
Magyarország szempontjából miképpen értékelhetők ezek a lépések?
A magyar vonatkozás nagyon érdekes, ugyanis kettőséget figyelhetünk meg. Az Arktiszon zajló események már csak a földrajzi távolságból adódóan nincsenek közvetlen hatással Magyarországra, ugyanakkor közvetett hatás lehetséges. Az egyik oldalon a szövetségi kötelezettségvállalás említhető meg, amely értelmében NATO-tagként egy katonai konfliktus esetén bizonyos elvárásokat kellene teljesítenünk a szövetség számára. A másik oldalon pedig jól ismert hazánk szoros függése és kitettsége az orosz földgáztól, ami az ország energiaellátásának nagy részét képezi: gázhasználatunk mintegy kétharmadát orosz földgázból fedezzük. Márpedig a sarkvidéken találhatók Oroszország energiatartalékai, szóval érdekes a kapcsolat a térség és Magyarország között. Álláspontom szerint a mindenkori magyar külpolitikának arra kell törekednie, hogy a mérleg két nyelvét kiegyensúlyozza, mondhatni ellavírozzon.
Vannak jelenleg más, hasonló jelentőségű földrajzi területek, amelyek rövidesen a figyelem középpontjába kerülhetnek?
Szerintem két jelenlegi térség is kiemelhető, amelyek hasonlóak az Arktisz geopolitikai helyzetéhez. Az egyik a Földközi-tenger keleti medencéje a görög-török konfliktussal, a másik pedig a Dél-kínai-tenger, ahol a két globális játékos, Kína és az Egyesült Államok ütközik össze egymással.
