Milyen kül- és belpolitikai kihívásokkal szembesülhet az új amerikai adminisztráció? Várhatóak-e jogállamisági viták térségünkben? Működik-e még az amerikai kulturális, ideológiai vonzerő? Egyáltalán: miképpen változik az USA politikája a demokrata párti vezetés alatt?
Bár számos államból emeltek kifogásokat a tavalyi elnökválasztás eredménye ellen, ezeket a Kongresszus mindkét háza határozottan elutasította, így január 7-én hivatalossá vált Biden győzelme. Történt mindez a Capitolium „ostroma” után, amely rányomta a bélyegét a teljes amerikai közhangulatra, amely amúgy sem volt túl rózsás. A 2020-as társadalmi és politikai konfliktussorozat mellett a számos áldozattal járó koronavírus-járvány is megviselte az amerikaiakat. Szakértők szerint Donald Trump rengeteg csorbát ejtett a saját maga által képviselt amerikai demokrácia becsületén, a többi között folyamatosan bírálta a választási rendszert, valamint a fékek és egyensúlyok rendszerét. Most ott tartunk, hogy a két nagy amerikai párt társadalmilag és gazdaságilag megosztott hívei meg vannak győződve arról, hogy a másik tábor képtelen megfelelni egy működő demokrácia feltételeinek.
Közgazdászok úgy vélik, hogy komoly kihívás lesz a Biden-kormánynak helyreállítani a járvány előtti gazdasági állapotokat, a recesszió és a gazdasági válság szélén ingadozó szövetségi államot. Az új elnök kezdetben valószínűleg a gazdaság élénkítésére és a helyreállító intézkedésekre koncentrál majd, mivel a járvány előtt egy évtizeden át növekedett a gazdaság, nőttek a bérek, a munkanélküliségi ráta pedig rekordalacsony (3 százalék) szinten volt. Az USA gazdasági felépülése azonban sokban múlik a koronavírus elleni harc eredményességétől, így nem csoda hogy Biden az első száz napra százmillió amerikai beoltását ígérte.
Feszültségteremtő tényezők
A globális kül- és biztonságpolitikai kihívások elemzésével foglalkozó Atlanti Tanács Scowcroft Kutatási Központja azt vázolta fel, hogy potenciálisan mire számíthat és milyen külpolitikai kihívásokkal szembesülhet az új amerikai adminisztráció, mint a világ vezető hatalmának birtokosa, az új évtized távlatában.
Az előrejelzés szerint a koronavírus-járvány leküzdésének nehézségei és az oltásellenesség népszerűsége feszültségteremtő tényezők lehetnek, amelyek a politikai és társadalmi polarizációval kiegészülve hozzájárulnak a korábbi pozitív Amerika-kép fakulásához a külvilág szemében. Mindez közvetett módon a külpolitikai érdekérvényesítésben is megjelenik, és hatással lesz arra a közeljövőben.
Változás biztosan lesz a külpolitikában, hiszen Trump nem volt híve a nagy nemzetközi szervezeteknek és a többoldalú megállapodásoknak, és nekiment az USA korábbi európai partnereinek is. Emellett kiléptette az országot az iráni atomalkuból és a járvány alatt a WHO-ból, megkérdőjelezte a NATO szükségességét, és komolyabb számú amerikai katonát vont ki a Közel-Keletről. Ezeken a területeken már most látható a változtatás iránya. De szakértők szerint kezdeni kell majd valamint az egyre iszlamizálódó, fegyverkező Törökországgal is.
Csutak Zsolt, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézetének munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy Irán és a Közel-Kelet vonatkozásában is érzékelhető módon nő a feszültség, aminek megoldása jelentős mértékben Washington és regionális kulcsszövetségese, Izrael hozzáállásától és döntéseitől függ majd. A szakértő szerint a kínai kapcsolatok rendezése hatalmas feladat lesz, hiszen a katonai és gazdasági szempontból stratégiai kihívást jelentő Kínát csak a transzatlanti együttműködés mélyítésével lehet ellensúlyozni. „Aggodalomra ad okot a távol-keleti helyzet az indopacifikus nagyrégióban, ahol Kína rosszalló és ellenséges magatartása Tajvan státusza és szoros Amerika-barátsága miatt akár egy regionális forró konfliktus kirobbanásához is vezethet a következő években a két szuperhatalom között” – fogalmazott lapunknak az NKE kutatója.
Puha politizálás
Bár Biden a kampánya során autoriter rezsimnek nevezte a magyar és a lengyel kormányokat, várhatóan nem kezd jogállamisági vitákat a térségben. Ugyanakkor az várható, hogy az Obama-adminisztrációhoz hasonlóan a következő években sem lesz túl rózsás a magyar–amerikai kapcsolatrendszer. Persze az egyelőre kérdés, hogy a jelenlegi demokrata vezetés az elszigetelés stratégiáját választja-e, vagy inkább intenzív párbeszédet akarnak fenntartani majd a nézetkülönbségek ellenére is.
Ebben döntő szerepe lehet majd a térség energetikai politikájának: a kongresszusi demokraták háttérbe akarják szorítani az orosz földgáz használatát, előtérbe hozva az amerikai cseppfolyósított gázt. Christopher A. Hartwell, a Bournemouth Egyetem professzora, a térség szakértője úgy véli: amerikai részről várhatóan visszatér a „puha politizálás” Kelet-Európába.
Ideológiai vonzerő
Érdemes még szót ejtenünk arról is, hogy a katonai elrettentő erővel szinte azonos jelentőségű amerikai kulturális, ideológiai vonzerő (soft power) mennyire képes még hatékonyan befolyásolni a világban zajló eseményeket. Csutak Zsolt szerint ez „érzékelhető módon némileg megkopni és lassan hanyatlani látszik”. Mindez elsősorban a kultúrdiplomácia, a szórakoztatóipar (zene, filmek) és a tudományos, kulturális szféra aktivitása terén jelentkezik.
A szakértő szerint az is érdekes jelenség, hogy az új amerikai technológiai innovációk, tudományos és kutatói eredmények mögött 2006 óta 65 százalékban külföldi, elsősorban ázsiai (kínai, japán, indiai, koreai) vagy kisebb arányban közép-kelet-európai származású kutatókat, fejlesztőket, innovatív üzletembereket találhatunk. „A kimagasló teljesítményű külföldi tudós elmék, mint a világhíressé vált magyar biológus kutató, Karikó Katalin, magyar ésszel és amerikai pénzzel tudtak kiteljesedni az Egyesült Államokban, az ottani inspiráló és befogadó tudományos környezetben” – hangsúlyozza lapunknak az NKE kutatója.
A hivatalba lépett elnök mindenesetre igencsak belekezdett: rögtön egy sor intézkedést hozott, többségükkel annulálva Trump számos korábbi döntését. „Nincs vesztegetni való idő, amikor válságokkal kell szembenéznünk” – közölte a Twitteren. Elsőként visszaléptette az országot a párizsi klímaegyezménybe, mivel kampánya során tiszta energiaforradalmat ígért, vagyis az USA elindul azon az úton, hogy 2050-re a nettó szén-dioxid-kibocsátása nulla legyen. Biden aláírt egy memorandumot is, amely a Belbiztonsági Minisztériumot és a főügyészt arra utasítja, hogy tartsák fenn azt a programot (DACA), amely megvédi azokat az illegális migránsokat a kitoloncolástól, akik gyerekként érkeztek az országba. Kétségtelen, hogy az új évtized komoly szellemi, politikai, gazdasági és társadalmi kihívást jelent az Egyesült Államok vezetői és az amerikaiak számára. Az első elnöki beszéd az összefogás fontosságáról szólt. „Egység nélkül nincs béke, csak keserűség és düh” – mondta a beiktatott elnök.
Új elnökség – kimért multilateralizmus
„A külpolitikában az Obama-adminisztrációhoz hasonlóan fog kommunikálni és tevékenykedni az új demokrata párti vezetés is, de a polarizált amerikai belpolitika miatt nemcsak külföldön, de otthon is el kell majd kezdenie építeni a demokráciát Bidennek” – nyilatkozta a Ludovika TV műsorában Mártonffy Balázs. Az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet vezetője beszélt arról is, hogy védelmi kérdésekben továbbra is jól tud majd együttműködni az Egyesült Államokkal a magyar kormány, de hasonlóan közös érdekek vannak például az energiadiverzifikáció vagy a terrorizmus elleni küzdelem terén is. A szakértő szerint Kína és Oroszország kapcsán lehetnek igazán kihívások a kapcsolatrendszerben.
A cikk a Bonum Publicum februári számában jelent meg.