Augusztus végén kiderültek a pótfelvételi ponthatárok, a leendő doktoranduszok idén 29 hazai intézmény doktori iskoláinak programjai közül választhattak. Ám több százezer forintos befektetés és minimum négy év kemény munka szükséges a tudományos doktori fokozat, a PhD megszerzéséhez. Kiknek és miért éri meg ez a befektetés?
„Alapjában véve jó volt, csak rettentő hosszúra nyúlt, majdnem hét évig tartott a képzésem. Előfordult olyan, hogy a témavezető évekig nem véleményezte egy publikációmat, miközben az eredményeimet konferenciákon prezentálni kellett. Ennek ellenére végigcsinálnám-e újra? Igen” – meséli tapasztalatait doktori iskolájáról egy hosszú évekkel ezelőtt az egyik természettudományi egyetemen PhD-t szerzett diák. Arra a kérdésre, hogy miért is vállalkozna a doktori programra még egyszer, a válasz a sok apró előnyben rejlik, mint például a kutatói konferenciákon való részvétel, a szakmai elmélyülés lehetősége egy szeretett témában, avagy a doktori címmel járó anyagi juttatás, amely az akkori fizetése 25 százalékos emelkedését jelentette.
Ahány ház, annyi szokás
Úgy tűnik, nem megkérdezettünk az egyetlen, akit a doktori iskola magával ragadt. Egy másik oktatási intézmény, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem leendő hallgatója, Gergi-Horgos Mátyás, a Miniszterelnökség munkatársa azt reméli, hogy négy év alatt kiváló kutató, előadó, remek tanár válik majd belőle. Az NKE Közigazgatás-Tudományi Doktori Iskolájának újdonsült hallgatója arra a kérdésünkre, hogy munka mellett miért kezd neki a doktori programnak, azt mondja, több nyelven oktató egyetemi tanárokra mindig szükség lesz, általuk a magyar felsőoktatás minősége emelkedhet, a nemzetközi térben is jobban lehet érvényesülni.
Csikány Tamás Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese olyan hallgatóknak ajánlja a PhD tanulmányokat, akik már-már megszállottan, szenvedélyesen szeretnének foglalkozni a választott témájukkal, akikben van annyi szorgalom és kitartás, hogy a kutatómunka gyakran jelentkező nehézségei ellenére sem mondanak le a céljukról. Akik át akarják élni a felfedezés örömét, akik számára az eredményeik közreadása, oktatása örömet, ha úgy tetszik, boldogságot okoz. Hiszen az első két évben helyt kell állni a doktori iskolában, teljesíteni az alapozó kurzusokat, emellett tudományos tevékenységet végezni (publikációk, előadások, tanítás formájában). A második két év pedig a doktori kutatásé és a doktori értekezés megírásáé.
A siker kulcsa a lelkesedés
A rektorhelyettes úgy véli, az igazán elkötelezett tudósok gyakran tényleg átélik a „minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud”-érzését, és ez mozgatja tovább őket. Volt például egy nemrégen végzett hallgató, akinek biztonságpolitikáról írt dolgozataira a Honvédelmi Minisztérium is felfigyelt, majd állományba is vette az illetőt.
Sokan viszont csak „jobb híján” választják a doktori iskolába való felvételt, a munka világába történő kilépés helyett – vélekedett a rektorhelyettes, és egyúttal óva inti a leendő diákokat attól, hogy csupán a rangért, anyagi javakért, vagy egyéb dicsőségért kezdjék el a tudományos munkát, mert csalódni fognak. Gyakori az is, hogy hirtelen ötlettől vezérelve kezdik a doktori képzést – közülük sokan nem is fejezik be, általánosságban 50 százalékos a lemorzsolódási arány. Meglátása szerint fordított logika mentén kell gondolkodni. Amennyiben van egy téma, terület, amiben szeretne még jobban elmélyülni az ember, megtanulni a kutatás módszereit és valami új alkotásnak szentelni a szabadidejét, akkor kell doktori iskolába jelentkezni.
A bevezetőben említett, nevét elhallgatni kívánó kutató szintén csak olyan hallgatóknak ajánlja a képzést, akik szakdolgozatuk írása közben azt érzik, el akarnak mélyülni egy témában, vannak saját elképzeléseik és képesek az önálló munkára is. Viszont csupán azért nem tanácsos, ha valaki nem tudja, mit kezdjen magával a nagybetűs élet előtt.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint úgy tűnik, az érdeklődés töretlen, évente 6-7 ezer hallgató vesz részt doktori programokban. Sőt, az előzetes statisztikák alapján a 2019/2020-as tanévben ez a szám 9,5 ezerre emelkedett. Arra a kérdésre, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen mik a tapasztalatok, Csikány Tamás azt válaszolta, várakozásaik szerint a pótfelvételi után valószínűleg nem lesz nagy különbség a tavalyi és az idei felvettek létszáma között. Eddig a rendes felvételi eljárás keretében 64 főt vettek fel, tavaly pedig összesen 75 főt. Még a koronavírusnak sem volt bármiféle hatása a népszerűségre, eddig legalábbis. Az pedig majd csak hosszabb távon derül ki, hogy a gazdasági hatás miatt felértékelődik-e a szakmunka és veszít-e népszerűségéből a doktori iskola. A rektorhelyettes utóbbira azért csak kis esélyt lát: az egyes tudományterületeken a fejlődés elmaradhatatlan és szükséges.
Tapasztalatok
Csikány Tamás végezetül, felvetésünkre a diákok visszajelzéseiről is mesélt. Úgy tűnik, alapvetően elégedettek, de az elégedettséget nagyban meghatározza az elért szakmai siker is. Egyes hallgatók sokallják a személyes találkozók számát, mások viszont épphogy több segítséget szeretnének a témavezetőjüktől, azonban ezek nagyon egyéntől függő dolgok.
A portálunknak nyilatkozó egykori PhD diák ezzel egyetértett: az elvárások, a környezet és a sikerélmény mind-mind befolyásolhatja a doktori iskola megítélését. Mindazonáltal szerinte az egyik legfontosabb a témavezetővel, illetve más mentorokkal ápolt szakmai kapcsolat minősége. Ahogy említette, egy-egy évekig halogatott visszajelzés, meglehetősen motivációgyilkos és alá tudja ásni a hallgató akaraterejét. Egy támogató, segítő közeg viszont építő lehet. Mindezt persze egy hallgató nem láthatja előre, viszont tájékozódhat például a Doktori.hu-n a témavezetőkkel kapcsolatosan, például arról, ki hány diákot segített eljutni a doktori címig. Ezt követően érdemes beszélni e hallgatók közül egy-kettővel arról, milyen tapasztalataik vannak.
Gergi-Horgos Mátyás jövendőbeli PhD diák tapasztalatai egyelőre a felvételihez kapcsolódnak, de azt összességében sikeresen vehető akadálynak tekinti, amennyiben van egy jól kidolgozott kutatási terve az embernek és szakmailag megfelelően felkészült a felvételi bizottság kérdéseire. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy doktori szinten a meglévő készségei további fejlődnek majd.
