Viccek – pártutasításra

Miért fordulnak szeretettel a magyarok felé a lengyelek? Mi az évszázados barátságunk alapja? Miért izgalmas kutatni a lengyel-magyar kapcsolatok történetét? Hogyan tud a két nép idén is megemlékezni erről a barátságról? Mitrovits Miklós történésszel e kérdésekről beszélgettünk.

Csongrád megyében, ahonnan származom, számos településnek van lengyel testvértelepülése. Ennek legfőbb oka Biernacki Karol levéltáros, ma tiszteletbeli lengyel konzul tevékenysége, aki minden új polgármestert arra bátorított, vegye fel lengyelekkel a kapcsolatot. Hogyan látja, az ilyen személyes közbenjárásnak milyen szerepe van a két nép kapcsolatában?

Az ilyen és ehhez hasonló személyes elkötelezettségnek van a legnagyobb szerepe. Egész közös történelmünkre igaz, hogy mindig akadtak olyan személyek, akik fontosnak tartották a két nemzet közötti együttműködés erősítését. Magyar részről olyan neves politikusok álltak az ügy mellé, mint például Kossuth Lajos, később ifjabb Andrássy Gyula. Ha Teleki Pál nem egy lengyelbarát ember, akkor valószínűleg nem segítettük volna jelentős fegyverszállítmánnyal a lengyeleket 1920-ban, amelynek segítségével megnyerték a bolsevikok ellen az augusztus 15-i varsói csatát. Két évvel ezelőtt, a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulójára jelentettük meg a Hídépítők – lengyel-magyar kapcsolatok arcképcsarnoka című kötetet, amelyben 33 olyan személyt, történelmi alakot mutattunk be, akik a XX. században önzetlenül tettek nagyon sokat a lengyel-magyar kapcsolatokért.

A barátságnak emléknapja is van, mégpedig március 23-án. Miért pont ekkor?

A két államfő, Lech Kaczyński és Sólyom László 2006-ban ezen a napon találkozott Győrben, ahol felavatták a lengyel–magyar barátság emlékművét, a két összefonódó gyökerű tölgyet. Ekkor kiadtak egy nyilatkozatot is, hogy ezentúl legyen ez a nap a két nép barátságának napja. Erről később a két ország parlamentje is hozott határozatot. Ennek nyomán minden évben van lehetőség pályázni lengyel-magyar közös projektek megvalósítására. Ez lehet kirándulás, konferencia, nyári tábor vagy könyvkiadás. Mindkét országban létrejött a Wacław Felczak Alapítvány, Lengyelországban Wacław Felczak Intézetként (Wacław Felczak lengyel történész, a közép-európai témák szakértője, a 20. századi lengyel–magyar kapcsolatok legendás alakja – a szerk.). A két ország évről évre jelentős támogatást szán a civil és kulturális együttműködésekre. Idén Csepelen lett volna az egyhetes kulturális rendezvénysorozat, amelyet a koronavírus miatt most nincs lehetőség megtartani.

Ön azonban egy online meglepetést hirdetett meg március 23-ára a Facebookon.

Azt éreztük, hogy nem múlhat el ez a nap úgy, hogy ne emlékeznénk meg valahogyan a barátságról. Az elmúlt évben egy oktatási projekt keretében elkészült egy filmsorozat, amely a magyar-lengyel történelmi kapcsolatok legérdekesebb fejezeteit egyenként öt–hét perc hosszúságú kisfilmekben mutatja be. Az idei emléknapon, március 23-án nyilvánossá tettük a videókhoz kapcsolódó honlapot is a polhunation.hu címen (a rövidítés az angol nevéből adódik: POlish-HUNgarian educATION project). A weboldalon az elkészült kisfilmeket a nekik megfelelő szöveges és képi környezetbe helyeztük. Reményeink szerint e térképekkel és eddig nem publikált képekkel gazdagított tartalmakat jól lehet majd online tankönyvként a középiskolákban használni. Fontos, hogy egy-egy kisfilm és a köré épülő anyag nem egy új, alternatív történelemlecke, hanem mindig a meglévő iskolai történelemkönyv szövegét bővíti, egészíti ki. 

Mondana erre egy példát? 

A Nemzeti Múzeum kertjében bárki megnézheti Józef Wysocki (1809–1874) honvédtábornok szobrát, amelyet a Lengyel Népköztársaság ajándékozott 1976-ban a fővárosnak. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy ő volt a lengyel légió vezetője, amelynek 4000 önkéntes lengyel tagja ontotta vérét a magyar szabadságért 1849-ben. A középiskolás történelem tankönyvben a neve sem szerepel.

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a két nép barátságához. A lengyel talán Európa egyetlen népe, amely feltétlen szeretettel fordul a magyarok iránt. Azt lehet tudni, honnan ered ez a barátság?

Ez a kapcsolat a lengyel függetlenségi harcok során fogant: 1772 és 1795 között ugyanis három abszolutista uralkodó felosztotta Lengyelország területét. Az ismert „lengyel-magyar két jó barát…” versike születése is ekkorra datálható, amit a Felvidéken táborozó lengyel menekültek költöttek. A barátságnak három pillérjét szoktam mindig szóba hozni. Először is van egy közös, kézzel fogható kulturális örökség. Ez a két állam alapításától kezdve, a közös dinasztiákon át és az egyházi kapcsolatokon, azaz a közös szenteken keresztül máig hat és velünk van a mindennapokban is. A másik fontos pillér a geopolitikai összeköttetés, az, hogy a német és az orosz birodalom között élünk több mint 500 éve. E geopolitikai elgondolás Báthori Istvántól ered, aki szerint egy erős Magyarországnak egy erős Lengyelország a feltétele – és viszont. Ebből adódik barátságunk harmadik fontos alapja: a XIX–XX. századi függetlenségi harcok, amelyek során a két ország végig támogatta egymást.

Ennek az együttműködésnek egyik szakaszáról nemrégiben jelent meg könyve Tiltott kapcsolat címmel a Jaffa kiadónál. A kötet az ellenzéki kapcsolatok történetét vizsgálja a pártállam idején. Mennyire közismert területe ez a honi történelemtudománynak?

Magyarországon egyelőre ez ismeretlen terület. Bár Lengyelországban az ellenzék történetéről már könyvtárnyi szakirodalom született, nálunk azonban alig foglalkoznak a témával. A lengyel–magyar kapcsolatokat pedig még senki nem dolgozta fel tudományos igénnyel. Azokon kívül, akik ebben konkrétan részt vettek, eddig senki nem is tud e kapcsolatokról, miközben a magyarországi népi mozgalomra, a demokratikus ellenzék tagjaira, valamint az egyetemistákra a legjelentősebb külföldi befolyásuk épp a lengyeleknek volt. A hazai ellenzék lengyel mintára alakította ki a stratégiáját, taktikáját, sőt, még az olyan eszközök használatát is, mint például a stencilgép. Ez az a történet, amelyben Demszky Gábortól Csoóri Sándoron át Orbán Viktorig szinte minden ellenzéki benne volt.

Miképpen reagált erre a hazai politika?

A magyar pártvezetést igencsak aggasztotta, hogy a keleti blokkban tízmillió taggal olyan szakszervezeti mozgalom működhetett, mint a Szolidaritás. A párt közvéleménykutatásai azt is kimutatták, hogy a magyar ifjúság és az értelmiség pozitívan ítéli meg a lengyel mozgalmat. Ezért 1981 tavaszán arra kényszerítették a szerkesztőségeket, hogy a lengyel ügy tárgyalását fejezzék be, emellett pedig pártutasításra lengyelellenes viccek jelentek meg a Rádiókabaréban, a Parabolában és a Ludas Matyiban. Arra hegyezték ki ezeket, hogy a lengyelek lusták, nem szeretnek dolgozni, ezért elégedetlenkednek.

Miben hatott leginkább a lengyel ellenzék a magyarra?

Szinte mindenben. A Szolidaritás mozgalom hatására indultak el az első magyarországi szamizdatlapok, lengyel mintára megszervezték az illegális szabadegyetemeket. Lengyel mintára jött létre az első független kiadó, majd a lengyelországi hadiállapot bevezetése után (1981. december 13.) indult meg az első hazai ellenzéki vita a lehetséges stratégiákról. De az ellenzéken kívül álló, független gondolkodású – népi mozgalomhoz köthető – értelmiségiekre is hatottak a lengyel események. Igyekeztek tágítani a közbeszéd szűkre szabott tereit, szabadon gondolkodni és írni. Végső soron a lengyelek mindhárom rendszerváltó magyar pártra (az SZDSZ-re, a Fideszre és az MDF-re) is nagy hatást gyakoroltak, majd az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon is hasznosították a lengyel tapasztalatokat.

A vicckampány ellenére nehéz helyzetekben a két nép mindig egymás mellett állt. Van tudomása arról, hogy a mostani vírusfertőzés idején elindult-e bármilyen egymást segítő mozgalom?

Nincs erről tudomásom. A helyzetet, amelyben mindkét állam közel azonos periódusban áll, mindenki saját határain belül igyekszik kezelni. Hagyománya azonban van az ilyen együttműködéseknek: 1956-ban például a még mindig romokban lévő Lengyelországban gyűjtést szerveztek a magyaroknak. A lengyel segélyszállítmány mindenképpen erőn felüli, ugyanis az a 25–30 százaléka volt annak, amit a világtól kaptunk.

A borítókép forrása: Wikipédia / Elekes Andor