„Ismer antikommunistákat a városban?”

Budapesten járt Marek Matraszek angol filozófus, politikai elemző, író.  A Londonban élő kutató február 11-én tartott előadást a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen azon a konferencián, amelyet az idén januárban elhunyt Sir Roger Scruton filozófus emlékére rendeztek. Marek Matraszeket Scruton szellemi örökségéről, valamint a neves konzervatív gondolkodóhoz fűződött barátságáról kérdeztük.

Hogyan kezdődött a szakmai kapcsolata és a barátsága Sir Roger Scrutonnal?

E kétfajta ismeretségünk – a kollegiális és a baráti – egyszerre indult. Az ezzel kapcsolatos anekdotám szimbolikus, nagyon jellemző Sir Rogerre, jól mutatja, hogy ki  is volt, milyen is volt ő valójában. Először ugyanis 1984 őszén találkoztam vele Lengyelországban, a Lublini Katolikus Egyetemen, ahova azért érkezett, hogy filozófiaelőadást tartson Kantról és Wittgensteinről. A Lublini Katolikus Egyetem azokban az években az egyetlen szabad felsőoktatási intézmény volt – ahogyan akkoriban mondták – az Elba és Vlagyivosztok között – lévén a fenntartója a katolikus egyház. Be kell vallanom, addig nem is hallottam Roger Scruton nevét, jóllehet három évig tanultam filozófiát Oxfordban.  Soha még csak említés szintjén sem beszéltek a létezéséről, ami jól mutatja, milyen mértékig volt ő kirekesztve a filozófiai akadémiai fősodorból Angliában.  De akkor meghallgattam az előadását, ami után bemutatkoztam neki, mire az első kérdése az volt: „Örvendek, ismer antikommunistákat ebben a városban? Mert ha igen, akkor találkozni akarok velük!” Nos, történetesen ismertem néhányukat, úgyhogy segítettem megszervezni egy találkozót velük. Ez a kis epizód jól mutatja Roger kettős énjét: egyfelől komoly filozófus, kitűnő tudós volt – másfelől viszont harcos antikommunista.

Kirekesztetten

Említette Scruton kirekesztettségét a fősodratú angol filozófiai életből – miért közösítette ki őt az akkori hivatalos egyetemi tudományos közeg?

Először is: konzervatív gondolkodó volt. Továbbá a nyolcvanas években írt egy könyvet: Thinkers of the NewLeft címmel (magyarul: Futóbolondok, csalók, agitátorok. Az újbaloldal gondolkodói; ford. Betlen János; KKETTK Közalapítvány, Bp., 2019 – a Szerk.), amelyben élesen szembehelyezkedett az akkori, igen népszerű baloldali filozófusok – Habermas, Adorno, a frankfurti iskola tagjai – nézeteivel. Ez önmagában elég oknak számított akkortájt a kirekesztésére a szellemi főirányból. Úgyhogy elég nehéz időket élt át a nyolcvanas évek közepén. Az egyetemről, az egyetemi oktatásról is megvolt a maga markáns elképzelése. Úgy tartotta, hogy az egyetem a kultúra átadásának a színtere kell, hogy legyen. S hogy bizonyos alázattal kell közelíteni a tiszteletre méltó, nagyszerű alkotásokhoz és életművekhez. Azt hirdette, hogy az egyetemi oktató feladata tanítani a diákot, a hallgatóé pedig hogy befogadja az új ismereteket. Ez is teljesen eltért attól, amit sok angliai egyetemen hirdetnek, ahol még manapság is úgy tartják: a tanárnak nem hagyományoznia kell a kultúrát, hanem kritizálnia és lerombolnia; a diák feladata pedig nem az ismeretanyag elsajátítása, hanem hogy a szólásszabadság jegyében diktálja a feltételeket az egyetemen. Sir Roger nem félt kimondani, hogy a modern világban a bölcsesség és az ostobaság áll szemben egymással. Nagyon tiszta fogalmakban gondolkozott, egyértelmű véleményt alkotott arról, mi a helyes és mi a hülyeség. Nos, ezzel sem vívott ki népszerűséget a brit egyetemek többségében. De azért végül megtalálta azt a szellemi közeget, amely megértette. Remek kapcsolatot alakított ki a magánkézben lévő Buckingham Egyetemmel, ahol otthonra lelt, s vendégelőadóként is számos helyre hívták meg. De amit a legjobban szeretett, az az volt, amikor otthon írhatta a könyveit, s a művei révén fejezhette ki magát és taníthatta – még ha közvetve is – az embereket.

Visszakanyarodva az Ön lublini egyetemi anekdotájára: mennyire számított veszélyes érdeklődésnek Scruton számára az, hogy egy szocialista országban az ottani antikommunistákkal kereste a kapcsolatot?

Roger tevékenységét több szocialista országban sem nézték jó szemmel. Csehszlovákiában letartóztatták, majd kiutasították az országból, indexre került, s folyamatosan figyelte a tevékenységét a csehszlovák titkosszolgálat. De Lengyelországban is a szükségállapot utáni időkben az általános légkör sokkal szigorúbb volt, mint Magyarországon.  Roger Scruton ismerőseit, a kapcsolatrendszerét állandóan szemmel tartotta a lengyel titkosrendőrség. Persze, az életét nem fenyegette veszély, de óvatosnak kellett lennie, hogy mit és hogyan cselekszik a szocialista országokban.

Seb a civilizáció testén

Hogyan folytatódott aztán az Önök kapcsolata?

Roger megszervezett egy konzervatív és független értelmiségiekből álló szellemi kört Angilában – többek között Timothy Garton Ash, Dennis O’Keeffe, Agnieszka Kołakowska, Robert Grant részvételével –-, s részt vett több oktatási alapítvány létrehozásában. Ilyen volt a Husz János Oktatási Alapítvány (Jan Hus Educational Foundation) Csehszlovákiában, vagy a Jagello Alapítvány (Jagiellonian Trust) Lengyelország és Magyarország vonatkozásában; illetve a Mihai Eminescu Alapítvány (Mihai Eminescu Trust), amelyet barátja, Jessica Douglas-Home irányított. Ezek munkájában én is együttműködhettem már vele. E három alapítvány, ugyan különböző mértékben, de egészen biztosan szerepet játszott a közép-európai politikai rendszerváltás szellemi, oktatási előkészítésében. Különösen igaz ez a Husz Alapítványra, amely mind Csehország, mind Szlovákia későbbi közéletére jelentős hatást gyakorolt. Ami Magyarországot illeti, számosan lettek a Jagello Alapítvány támogatottjai közül a rendszerváltó MDF vagy Fidesz tagjai, s vezető politikusai. Nem véletlen, hogy a legmagasabb cseh, lengyel és magyar állami kitüntetéssel is elismerték Sir Roger Scruton munkásságát.

Miért volt ilyen fogékony Közép-Európa szellemi és politikai változásai iránt, honnan eredt ez a különleges érdeklődése és érzékenysége?

Roger felfogása szerint a kommunizmus támadás volt Európa ellen, ami sebet ejtett a civilizáció testén. Átfogó nézetrendszere volt arról, mit is jelent a civilizáció, amibe beletartozik a jogrendszer szilárdsága, a nemzeti identitás és a vallási hovatartozás tisztelete, s az európai kultúra hagyományainak folytatása. Ugyanakkor filozófiai megközelítésből is fontosnak tartotta e kérdéskört, ugyanis azt kereste, mi az a látásmód, ami az embert emberré teszi: az esztétikai érzék, a szépség szeretete, az erkölcsös élet elfogadása. Ezért állt közel hozzá a cseh Jan Patočka iskolája, vagy ezért követte megkülönböztetett figyelemmel Karol Wojtyła műveit. Úgy látta: miközben ezeket az általa alapvetőnek tartott értékeket komoly támadás érte Közép-Európában a kommunizmus és a szocializmus évtizedeiben, ugyanakkor – paradox módon – elevenebbnek, életképesebbnek és erősebbnek találta ezen államokat, mint a nyugat-európaiakat. Azt vallotta: Közép-Európára a kontinens nyugati felének oda kellene figyelnie, s tanulnia is kellene ettől a régiótól. Közép-Európa egyszerre volt számára negatív példa – a közelmúlt történelme tekintetében –, ugyanakkor pozitív is: a politikai, társadalmi lehetőségek vonatkozásokban úgy vélte, megvalósulhat mindaz, amiben ő maga is hitt.