Február 11-én kerekasztal-konferenciával emlékezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem az idén év elején elhunyt Sir Roger Scruton filozófusra. Az angol konzervatív politikai gondolkodó életművéről, a magyar politikára és szellemi életre gyakorolt hatásáról kérdeztük Hörcher Ferenc professzort, az NKE Politika- és Államelméleti Kutatóintézet igazgatóját.
Sir Roger Scruton idén év eleji halála teszi aktuálissá a róla rendezendő konferenciát, vagy filozófiája, nézetei e szomorú apropótól eltekintve bármikor indokolhatnak egy, a kutatói-gondolkodói személyisége köré szervezett tanácskozást?
A mostani rendezvényt Scruton halálnak a híre teszi indokolttá, viszont az életmű maga tovább él, hatni fog, vitákat generál majd és egy egyetemnek természetszerűleg feladata, hogy ezeknek az izgalmas eszmecseréknek helyet adjon. E hosszabb távú nézőpont kap szerepet a február 11-i konferencián, amelyen hazai és külföldi előadók is elemzik Scruton munkásságát.
Magyar szempontból miért fontos az ő munkássága – akár a filozófia tudománya, akár a közelmúlt politikatörténete szempontjából?
Magyar szemszögből – ami nem egy általános tudományos pozíció, hanem nyilván egyfajta „elfogult” nézőpont – Scruton jelentőségét az adja a kortárs filozófiában, hogy pontos tudással rendelkezett Közép-Európáról, ismerte a történelmünket, a közelmúlt történetében pedig aktívan segítette a magyar értelmiséget, több fiatal kutatói nemzedéket is. A magyar rendszerváltás folyamatában tevőlegesen közreműködött. A Visegrádi Együttműködés államai számára is állandó referenciapontként szolgált az angol kultúrterületen. A magyar állam ezért mondott köszönetet neki a halála előtt Londonban, Miniszterelnök úr által személyesen átadott magas állami kitüntetéssel. Én magam is sokat köszönhetek neki, sokszor találkoztunk, mindig bátorított, s amikor közösen adtunk elő, akkor is nagyon inspiratív volt az, amit csinált.
Szabadsághiány
Honnan eredt Scruton speciális, a nyugati értelmiség átlagos ismeretszintjét jóval meghaladó érdeklődése és tájékozottsága régiónk, s ezen belül hazánk múltjáról és jelenéről?
Scruton professzor a konzervatív politikai filozófia meghatározó alakja volt, az érdeklődése a kommunista rendszerekkel szembeni kritikán alapult. Ily módon a rendszerváltás előtti időszakban éppen azért próbált aktívan segíteni, mert tudta, hogy egy totalitárius rendszer elnyomja a másként gondolkodókat. Ezt a szabadsághiányt próbálta orvosolni azokkal a tanfolyamokkal, „repülő egyetemekkel”, amelyeket szervezett a fiatal kutatók és az ellenzéki értelmiség számára. Alapvetően oktatási tevékenységet végzett, hiszen számos könyv, folyóirat a rendszerváltás előtt egyszerűen nem jutott el Magyarországra. A vasfüggöny mögötti országok jó része kimaradt a tudományos vérkeringésből, főként a társadalomtudományok marxizmust kritizáló politika- és társadalomelméleti vonatkozású témái terén. Én magam is emlékszem, hogy amikor becsempésztem az országba Orwell 1984 című könyvét, akkor az ember remegett a határon, hogy vajon lelepleződik-e vagy sem. Ebben a helyzetben volt felmérhetetlenül fontos az ő tevékenysége, amely tágítani akarta a vasfüggöny mögött felnövő kutató nemzedékek látóhatárát.
Mindezt személyes misszióként végezte, vagy intézmény is állt mögötte?
Személyes vállalása volt ez, bár nem egymaga csinálta, voltak barátai, oxfordiak, meg más egyetemről verbuvált kör, köztük liberális gondolkodók is – igaz, ebben az időszakban a konzervativizmus és a liberalizmus még kéz a kézben próbált fellépni a totalitárius rendszerek szabadságelvonó politikájával szemben, főként a tudományos kutatás szabadságának a korlátozása ellen.
Hogyan lett Scruton oktatási missziójából politikai gyakorlat, rendszerváltás hazánkban?
Az a fiatal nemzedék, amelyet ő segített, lényegében a Fidesz-generáció volt, amelyik a rendszerváltás, majd az új hatalom kiépítésének folyamatában aktív szereplővé vált, így Scruton nyugatos hatása közvetlenül megjelent a magyar politikában. Nem kis részben neki köszönhető, hogy e nemzedék nevelésében a posztkommunista korszak fogyatékosságait — legalábbis részben – sikerült orvosolni.
Tágítani a szemhatárt
Hogyan lehet röviden összefoglalni Scruton konzervativizmusának a lényegét?
Az angolszász konzervativizmus alapvetése a „rule of law”, vagyis minden politikai hatalmat a jog korlátai közé kell szorítani, annak érdekében, hogy senki ne élhessen vissza a hatalmával. De ez a fajta joguralom nem egyfajta törvényalkotó voluntarizmus, vagyis jogalkotói önkény által alakul ki, hanem szokásjogi alapon, a „common law” természetes jogfejlődésével, amely a mindenkor érvényes helyi szokások figyelembe vétele, törvénybe foglalása, akár a törvényhozói munka, akár a törvényt alkalmazó bíró jogértelmezése által. Ez a szokásjogi alapú angolos megközelítés, amely intézményi biztosítékokat keres a hatalommal való visszaélés ellen, a politikai filozófus Scrutonhoz is közel állt, de nincs messze a magyar történeti alkotmányosságtól sem, az 1949-es sztálinista írott alkotmány előtti általános hazai szokásjogi alapú felfogástól.
Konkrét törvényekben is kimutatható esetleg az ő hatása a magyar jogtörténetben vagy politikatörténetben?
Nem, ilyen ambíciója nem is volt. A konzervativizmus politikai filozófiája kifejezetten ódzkodik attól, hogy az értelmiséget valamifajta politikai aktivizmusra noszogassa, abban az értelemben, hogy a tudós találja ki és egyben valósítsa is meg a tökéletes társadalmat. Ilyen szempontból egy konzervatív politikai gondolkozó szkeptikus, legfeljebb akkor szólal meg, ha a joguralom nem tud érvényesülni. Így Scruton sem a saját hatalomfelfogását, ezáltal a befolyását próbálta érvényesíteni a vasfüggöny mögött, hanem csupán tágítani kívánta a szemhatárát azoknak, akiknek utána már a saját felelősségükre kellett politizálniuk, a megvalósításba nem kívánt beleavatkozni. De ugyanez a távolságtartás jellemezte a kortárs brit konzervatív kormányzathoz fűződő viszonyát is, ott sem próbált valamiféle konkrét tanácsadói szerepre törni. Élete végén azonban felkérték egy városszépítő bizottság tagságára, majd elnökségére is, amit elvállalt, de ezt az aktivitást szépérzéke diktálta, a jóízlése – mint tudjuk, maga is alkotó művész és építészetelméleti munkák szerzője is volt. E szerepkörében vezetésével a bizottság egy jelentést készített arról, hogyan lehetne a szépség elveit érvényesíteni az építészettel kapcsolatos hatósági szabályozásban.
Scruton mély filozófiai tudásáról nagyon közérthetően tudott beszélni. Például a kommunizmus egyik legképszerűbb megfogalmazását ő adta: „lélekromboló rendszer”…
Igen, a közérthetőség nagyon fontos szerepet játszott filozófiai felfogásában. Az angolszász filozófiában régi hagyománya van annak a törekvésnek, hogy az esszé, a tudományos próza mindig próbáljon meg a józan ész szavára hallgatva fogalmazni, nyelve minél inkább közelítsen a hétköznapi logikához, az emberek mindennapi gondolkodásmódjához. Ezt az elvet Scruton maga is vallotta. Mintegy félszáz könyvre terjed ki az életműve, nemcsak kivételesen tehetséges és művelt, de igencsak dolgos ember is volt. Könyveiben mindig kristálytiszta, átlátható maradt a stílusa. Azt tartotta ugyanis: a filozófusnak az igazat kell mondania, de érthetően. E tekintetben nekünk, magyar filozófusoknak is feladta a leckét: nekünk is meg kell tanulnunk úgy fogalmazni, hogy ne csak a mondandó maga legyen igaz, de legalábbis vitaképes, hanem a kifejtés módja is élvezetes legyen. Számos magyar író, filozófus képes volt erre, Babitstól Bibóig, Fülep Lajostól Németh Lászlóig. A most induló Ludoviceum tantárgyi keretei között egyébként hamarosan egyetemünk minden hallgatója megismerkedhet a politikai gondolkodás történetének klasszikusaival, így mód lesz Scrutonról is vitatkoznunk.
Részletek az eseményről: https://pak.uni-nke.hu/hirek/2020/01/24/a-roundtable-in-budapest-to-commemorate-sir-roger-scruton
