Haller István keresztény politikája
Haller István A keresztény politika című műve keresztény ihletésű és antiszemita. Mindezzel rámutat a Horthy-korszak keresztény nemzeti politikájának egy feszítő problémájára.
A kereszténység és az antiszemitizmus napjainkban – elvi szinten – összeférhetetlen. Aki keresztény, az nem lehet antiszemita, s aki antiszemita, az nem lehet keresztény – gondoljuk. Természetesen a történeti valóság sokszor nem vette (és veszi) figyelembe e alapvetéseket, s voltak (és vannak) keresztények, keresztény elveket vallók vagy magukat kereszténynek tekintők, akik antiszemiták. E feszültség – a XX. század első felében sok más politikushoz hasonlóan – felmerül Haller István (1880–1964), újságíró és szerkesztő, keresztényszocialista politikus esetében is, aki miniszterként készítette elő és terjesztette a nemzetgyűlés elé a numerus clausust (1920: XXV. tc). Bár a kérdést Haller részletesen magyarázza az 1926-os Harc a numerus clausus körül[1] című írásában, a korszak keresztény politikai gondolkodásának egyik aspektusába jobb bepillantást kaphatunk a politikus rövid életrajzán túl A keresztény politika[2] című művének – elfogadás, helyeslés és ítélkezés nélküli, tárgyilagos – áttekintésével.
Haller István a XX. század első felének meghatározó keresztény politikusa volt. Négy év után a szatmári papnevelő intézetből kilépve – és két évig jogot és bölcsészetet hallgatva –, lett 1905-ben rövid ideig az Igaz Szó keresztényszocialista lap főszerkesztője, majd főmunkatársa.[3] Ezután az Új Lap című napilap szerkesztője, 1908-tól tíz évig a Katolikus Népszövetség főtitkára és röpiratainak szerkesztője, 1910-től 1918-ig országgyűlési képviselő. A kommün általi üldözöttsége után a keresztényszocialista pártok és szakszervezetek egyik szervezője, a Friedrich-kormányban propagandaügyi miniszter, majd a Huszár-, Simonyi-Semadam- és a Teleki-kormányokban 1919. november 24-től 1920. december 16-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. A magyar keresztény politikai pártokat szinte „végigjárta:” többek között a Katolikus Néppárt, majd, a Giesswein Sándor által fémjelzett Országos Keresztényszocialista Párt (1907–1918) és a Keresztény Szociális Gazdasági Párt (1919) tagja; a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának többszöri szakadása után, illetve az újraszervezését követően az Országos Keresztényszocialista Pártnak (1923–1926) is elnöke. 1922-től 1931-ig országgyűlési képviselő, a Népakarat főszerkesztője, majd az Apostol Nyomda vezetője. 1945-ös – politikai rendőrség általi – letartoztatásakor textilkereskedőként dolgozott[4].
Haller tehát nemcsak szervező politikus, hanem író-gondolkodó is volt; több könyvet írt, amelyből A keresztény politika – a korszakban oly sok vezető politikus által írt – programadó mű. Felvázolja a válságot és annak okait, majd reformprogramot hirdet Magyarország felemelkedéséhez. Haller kiindulópontja, hogy az elmúlt száz év liberális politikai rendszere képtelen a kor politikai, társadalmi-szociális, gazdasági, kulturális és erkölcsi problémáit orvosolni, bár eszméiben szép és a történelmi feladatát ellátta (pl. a szabadság kiteljesedése és az általa nyert lendület bizonyos fokig szükséges), épp gyakorlati megvalósulása vezetett a krízishez. A liberalizmus hibásan apellál az ember jó természetére, a kapitalizmussal együtt mozgó erőként pedig az erősebb – gyengék feletti – győzelmét vallja, s érvényesíti is azt az állami be nem avatkozás elvével. A kárvallottak száma sok, az előnyt szerzőké kevés; Magyarországon előbbi közé tartozik a magyar nemzet gerincét adó magyar birtokos középosztály és a munkásosztály, utóbbiba a zsidóság, ami a vezető gazdasági és kulturális erővé vált Magyarországon – írja a keresztényszocialista politikus.
Haller történeti és statisztikai alapon igyekszik alátámasztani a zsidóság térfoglalását a társadalmi élet valamennyi szegletében. A rosszindulatúnak tekinthető kiszólásoktól („Galíciából özönlő segédcsapatok”[5]) és bevett antiszemita frázisoktól (pl. háttérből irányító zsidók, az ország gazdasági élete fölött diszponáló 8–10 zsidó[6]) sem mentes írás szinte teljes mértékben antagonisztikus ellentétbe állítja a magyarságot a zsidósággal. Az asszimiláció eddigi sikereivel szkeptikus Haller elegendőnek csak azt tartaná, ha nyelvi vagy társadalmi asszimiláción túl erkölcsileg és hazafias módon is asszimilálódna a zsidóság.
„Ez azonban nem sikerülhet mindaddig, amíg a zsidóság szociális és kulturális helyzete nem lesz nagyjából ugyanaz, mint a befogadó népé. A keresztény politika feladata ezt szolgálni kettős irányban: a keresztény lakosságnak a zsidóság által elfoglalt pályára való erősebb ránevelésével, hogy így a monopolisztikus területeken versenyt támasszon neki, másrészt azzal, hogy a munkamegosztást és foglalkozásbeli tagozódást törvényes intézkedésekkel is elősegíti és kikényszeríti”[7].
Röviden, Haller megvédi a korábban általa javasolt numerus clausust. Az antiszemita szó jelentése természetesen vitatott, de Haller e művében számos antiszemita vonás található: nem gyalázza a zsidóságot, de rendkívül sértő, ellenséges retorikát alkalmaz; nem kíván gyűlöletet kelteni, de a zsidókat érintő diszkriminatív intézkedésekkel védené a magyarságot; nem erőszakos vagy azt pártoló, de előítéletes és kirekesztő.
Miképpen keresztény eközben Haller programja? Keresztény abban a tekintetben, hogy a bibliából származó tanításból igyekszik szociális tanítást leszűrni, s a keresztény történelmi múlt eredményeiből és államférfiúi példaképeit követve (pl. Széchenyi és Eötvös keresztény politikájából) kíván inspirációt meríteni, kiegészítve a modern keresztény (leginkább katolikus) társadalmi tanítással. Röviden, keresztény abban a tekintetben, hogy keresztény lélek és szellem győzelmét akarja érvényesíteni egyéni és társadalmi-intézményi szinten. Ez nem csak elvi kérdés Haller szerint, hanem gyakorlati is, hiszen (csak) ez képes a (magyar) szociális, kulturális és erkölcsi problémákat megoldani.
Haller meglátásai a keresztény politika karakterét és a konkrét teendőket illetően egy sajátos ideológiai egyveleget eredményeznek. Keresztényszocialista abban a tekintetben, hogy szociálisan érzékeny, különös tekintetben az alsóbb osztályok, így a munkásság felé. Meglátása szerint az eddigi tiltó és büntető politika helyett, új – állami beavatkozáson alapuló – szociális rendszert kell kiépíteni, valamint több önálló egzisztenciát kell teremteni („nem a milliárdok a nemzet erőssége, hanem az anyagilag szilárd lábon álló milliók”)[8]. Keresztény-nemzeti is Haller javaslata: Magyarország virágzása – többek között – a magyar középosztály (újra)felemelkedésével, a kultúra „visszamagyarosításával” és a munkások magyar hazafiságának támogatásával valósulhat meg („Az új Magyarország annál többet fog érni, minél magyarabb lesz, a szó legnemesebb értelmében”[9]). Emellett keresztény-konzervatív, hiszen a nemzeti jelleg megtartása miatt – Haller szerint – konzervatív a keresztény politika. Ez nemcsak a múlt és a hagyományok megőrzése miatt fontos, hanem az átmenetben is, amelyet csakis organikusan, az értékeket konzerválva képzel el Haller („Ily értelemben hozzátartozik a konzervatív vonás a keresztény politika jellegéhez. Megbecsüli a múltat, de fontosabbnak tartja a jelent és legfontosabbnak a jövőt.”)[10] Végül, érdekes módon – és ezáltal sok magyar keresztény politikust megelőzve – Haller kereszténydemokrata elveket is vall. A kereszténységet a demokrácia legősibb formájának tarja, általános választójogot, komoly parlamentarizmust és közigazgatási autonómiát vár el, az egész nép részvételével és annak javára fordításával. Összegezve, ahogyan Haller is írja, a keresztény politika „[k]eresztény, szociális, demokratikus és nemzeti. Erre a négy pillérre van támasztva a kupolája.”[11] A kérdés az, hogy az effajta pilléreken álló kupolát mennyire nyomja össze az antiszemitizmus rá nehezedő súlya. Magyarul, mennyire lehet egy politika keresztény, ami antiszemita.
Irodalomjegyzék
[1] Haller István (1926) Harc a numerus clausus körül, Szerzői kiadás.
[2] Haller István (1926) A keresztény politika. Apostol Nyomda, Budapest
[3] Klestenitz Tibor (2022) Az Igaz Szó – egy keresztényszocialista hetilap útkeresése a munkássághoz, Múltunk 2022/4. 111-141.
[4] Magyar Katolikus Lexikon. Haller István
[5] Haller (1926) A keresztény politika. 18.
[6] Haller (1926) A keresztény politika. 33.
[7] Haller (1926) A keresztény politika. 102.
[8] Haller (1926) A keresztény politika. 106.
[9] Haller (1926) A keresztény politika. 89.
[10] Haller (1926) A keresztény politika. 92.
[11] Haller (1926) A keresztény politika. 92.
Nyitókép: a Huszár-kormány, forrás: Vasárnapi Ujság 1919/32, Wikipédia
