„A vallásosságnak teljesítményre ösztönző és védőfaktor hatása van. Ez leginkább akkor hasznosul, amikor az egyént körülvevő értelmező közösség megerősíti az egyén vallási identitását. A vallásosságra épülő családi és iskolai nevelés koncepciójában ennek a kapcsolathálózatot erősítő, bizalomra építő pedagógiának az arculata tapintható ki…” – e szavakkal zárja tanulmányát a Debreceni Egyetem nevelésszociológusa[1]. Számunkra pedig ezek a vallásosság társadalmi értékére fókuszáló gondolatok jó indíttatásul szolgálnak ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: mit tudhatunk napjaink magyar fiataljainak vallásosságáról? Népszámlálás előtt állva, érdemes a Központi Statisztikai Hivatal ez irányú adatait[2], valamint a 2000 utáni ifjúságkutatási jelentéseket[3] áttekinteni a magyar fiatalok vallásossága kapcsán. Az adatok bizonyos trendekre mutatnak, többek közt a vallásosság jelentésének, tartalmának változásában vagy a vallásos fiatalok és a vallásos idősebb korosztályok arányainak alakulásában.
A KSH 2011-es adatai szerint Magyarországon kb. 5,4 millióan vallják magukat valamely felekezethez tartozónak, 1,8 millióan nem tartoznak semmilyen hitbéli közösséghez sem, 2,7 millióan pedig a vallásossággal kapcsolatos kérdésekre nem válaszoltak. A KSH adataiból az is kiviláglik, hogy a 20–39 év közötti fiatalok között különösen magas a nemvallásosak aránya.
Az Európai Bizottság mellett működő European Science Foundation az 1990-es évek közepe óta European Social Survey (ESS) címmel kétévente készít reprezentatív felmérést az európai országok demográfiai és társadalmi állapotáról. Felmérésükből, mely a 16 és 29 év közötti fiatalok valláshoz való viszonyulását vizsgálta, az is kiderül, hogy Európa 22 országa közül hazánk a hatodik legkevésbé vallásos[4]. Stephen Bullivant, a londoni Szent Mária Egyetem teológus- és szociológusprofesszora az ESS kétévnyi adatgyűjtési eredményét elemezve, 2018-as tanulmányában arról ír, hogy a vallási kultúra Európa országaiban már nem öröklődik a szülőkről a gyerekekre.[5]
A vallásosság 20. századi modelljeit, a legmeghatározóbb tipológiákat Földvári és Rosta A modern vallásosság megközelítési lehetőségei c. tanulmányukban[6], az 1960-as évektől igyekeztek összegezni s egymással összevetni. Jelen gondolatkörünkben e modelleket és a modellek kialakítása során alkalmazott szempontokat nem tudjuk bemutatni. A Földvári–Rosta tanulmányból azonban kiemelendő, hogy a vallásosság Yves Lambert által megkülönböztetett típusainak feltárása alapján megfigyelhetővé vált az ezredforduló utolsó évtizedeire a folyamatos eltolódás a hitvalló kereszténységtől a kulturális kereszténység, még inkább a világi humanizmus felé.[7]
A mai kutatásokban használt egyházias vallásosság a hitvalló kereszténység meghatározással rokon, míg a „maga módján vallásos” a világi humanizmussal. Az utóbbi kb. 30 év azonban (mely magában foglalja a Szovjetunió szétesését, a nyugati és keleti demarkációs vonalak eltűnését ideológiában és gazdaságban egyaránt, illetve a nyugati és a keleti világrend közötti ideológiai, vallási és gazdasági áramlások kölcsönösségét) mégis egyértelművé teszi, hogy ma már ezek az érintkező fogalmak igénylik az egyértelmű megkülönböztetést. A hitvalló kereszténység sok esetben nem kötődik az állami szabályok egyház-meghatározásához, s különösen nem kötődik történelmi nagy egyházakhoz, gondoljunk a különféle new ages mozgalmakra, felekezetekre, közösségekre, sőt szektákra. A „maga módján” vallásos pedig jellemzően nem a magas kultúrához tartozó humanista filozófiákkal, etikai eszmerendszerekkel rokon, hanem sokkal inkább árul egy gyékényen az ezotériákból, keleti és nyugati miszticizmusból, okkultizmusból összegyúrt egyéni meggyőződésekkel, hiedelmekkel.
Rosta Gergely Vallásosság a mai Magyarországon[8] című tanulmányában, utalva Kopp Mária[9] és Barta Anna Mária[10] munkájára, a vallásosság társadalomra és egyénre nézve egyaránt rendkívül lényeges hatását emeli ki. Idézi egyfelől Tomka Miklóst: „a vallásos és nem vallásos emberek életérzése és magatartása különbözik”[11]. Majd így folytatja: „Az élettel való elégedettséggel pozitív összefüggést mutat a templomba járás gyakorisága, azaz a gyakoribb templomlátogatás önmagában magasabb fokú elégedettséget valószínűsít — még ha ez az összefüggés meglehetősen gyenge is. Ezek az eredmények összhangban állnak azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek a lelki egészség vonatkozásában vizsgálják a vallás szerepét. A magasabb fokú templomi vallásgyakorlat egyértelműen a magasabb fokú társadalmi, civil szervezeti részvétellel, valamint a társadalmi intézményekkel szembeni erősebb bizalommal jár együtt. Amint azt Bartal Anna Mária is kiemeli, bizalom és civil részvétel, főként a szocialista múltnak köszönhetően erősen hiánycikknek számítanak a magyar társadalomban, a vallásos emberek tehát fontos szerepet játszhatnak a társadalom regenerációjában ezeken a területeken.”[12]
Balogh Adél a mai magyar ifjúság (18–36 évesek) vallásosságát meghatározó tényezőkként sorolja fel a következőket: a modernizációt, a globalizáció hatásait, generációs hatásokat, a magyar történelmi sajátos tényezőit.[13] Kutatása alapvetően az Y generációra jellemző vallásosságot igyekszik feltárni. Elemzésében hivatkozik Tari Annamária pszichológusnak Az Y generáció című könyvére[14], melyben a szerző generációs vonásként azonosítja a túlzott lojalitás elutasítását és a lassabb, körülményesebb elköteleződést valamely eszmerendszer vagy intézményesült szokásrendszerrel. A „maga módján” vallásos Y generációs fiatalok vélhetően ezért tartják vonzóbbnak az ezoterikus hiedelmekre épülő vallásosságot, mert ez nem igényel mélyebb elköteleződést. A tanulmány összegzésében leszögezi, hogy kutatási eredményei szerint a természetfeletti erők iránti érdeklődés jelentős. Kiemeli, hogy az istenhit és az egyházi keretek közötti vallásosság szinte szembekerült egymással: míg ugyanis a fiatalok nagy részének van istenhite, ez nem kötődik egyházhoz. „Összességében a keleti irányzatok keresztény alapú kultúrával való keveredése erőteljes a fiatalok között, míg a keresztény egyház tanainak követése elenyésző, ugyanakkor a klasszikus istentagadás és ateizmus is kisarányú a körükben”[15], fogalmaz tanulmányában Balogh Adél.
A közelmúlt egyik igen érdekes szemszögből folytatott kutatása volt [16] a vallásosság és a társadalmi státusz közti kapcsolat feltárását célzó vizsgálódás a magyar fiatalok körében. A Gyorgyovics–Pillók szerzőpáros áttekinti a 2000 utáni ifjúságkutatás vallásosság kapcsán bemutatott eredményeit, s mondhatjuk, hogy az eredményeket egymással és saját kutatási összegzésükkel összehasonlítva, igen nagy egyezést állapítanak meg. „Az évek során kirajzolódik, hogy a fiatalok egyre jobban elfordulnak az egyháztól, egyfajta vallási individualizációtól vezérelve, körükben nő a vallást teljesen elutasítók és a feltett kérdésekre a választ megtagadók aránya is. Míg 2000-ben a fiatalok többsége valamilyen módon vallásosnak tartotta magát, addig 2012-ben arányuk nem éri el a 40 százalékot. Azok aránya, akik tudatosan, vállaltan mondták magukat nem vallásosnak, vagy más meggyőződésűnek, az eltelt 12 évben közel felével növekedett. Ezt a tendenciát tapasztalhatjuk a vallásgyakorlás terén is, hiszen akik legalább havi rendszerességgel jártak templomba 40 százalékos, az ennél ritkábban járók közel 50 százalékos csökkenést láttattak. Azok száma, akik sosem lépnek be egy templomba, 44-ről 62 százalékra emelkedett.”[17] Ezt követően térnek rá vizsgálódásuk újszerű szempontjára, s teszik fel a kérdést: „Befolyásolja-e a különféle bourdieu-i kapcsolati, kulturális és gazdasági tőkével rendelkezést a fiatalok vallási önidentifikációja?”[18] A baráti társaságok száma, a velük töltött idő tekintetében azt tapasztalták, hogy a vallásos fiatalok baráti köre szűkebb, azonban a baráti kapcsolatok minőségével ők az elégedettebbek. A rokoni, családi kapcsolat meghatározóbbnak mutatkozott a vallásosak életében. Érdekesség, hogy míg alapvetően a teljes magyarországi népesség körében az tapasztalható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező hátterűek a vallásosabbak, addig ez az állítás a fiatalok esetében elmozdulni látszik.
Bejegyzésünk tapasztalatait összegezve leszögezhetjük, hogy amennyiben a regisztrált, formalitásokkal leírható intézményes, egyházias vallásosságra kérdezünk, a fiataloknak csak kis része – főleg a családi, települési mintákat követők – válaszol igen-nel. A vallásosságnak a „maga módján vallásos” modelljében viszont, amelyben az Y generáció tekintélykerülése és a Z generáció[19] individualizmusa kellően érvényesülhet, sok értelemkereső, spiritualitásra nyitott fiatalt találunk. Hogy azonban a vallásosságnak ez a modellje képes-e egy erős, bizalomra épülő közösségben megtartva óvni és fejleszteni az ifjú embert – erre a kérdésre a válasszal adósak maradunk.
Források
[1] Gabriella, Pusztai(2019): Vallási szocializáció és hatásai. Magyar Tudomány. 180(2019)6, 834–843.o. Tematikus összeállítás. Vallás és társadalom. 842. o.
[2] Központi Statisztikai Hivatal, Népszámlálás 2011. Vallás, felekezet. Elérhető: https://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_vallas (Letöltve: 2022. 08. 02.)
[3] Több kutatás folyt le és kutatási eredmények értékelés jelent meg a rendszerváltás után, s különösen 2000 után. Mindegyikre nem tudunk kitérni, de szükséges jelezni a tanulmányunkban nem, vagy csak áttételesen megjelenő két munkát: Boros László, Bozsó Helga: A vallási, a nemzeti és az európai identitás megítélése a 2016-os nagymintás ifjúságkutatás adataiban, In: Margón kívül- magyar ifjúságkutatás 2016, Excenter Kutatóközpont, 204. Elérhető: http://mek.oszk.hu/18600/18654/18654.pdf (Letöltve: 2022.08.02.)Magyar Ifjúságkutatás 2016: Az ifjúságkutatás első eredményei. Ezek a mai magyar fiatalok! Elérhető: https://www.ujnemzedek.hu/sites/default/files/magyar_ifjusag_2016_a4_web.pdf (Letöltve: 2022.08.02.)
[4] European Social Survey. ESS Data Portal. Elérhetó: https://ess-search.nsd.no/en/all/query/?q=2018 (Letöltve: 2022. 07. 28.)
[5] Bullivant, Stephen (2018): Europe’s Young Adults and Religion Findings from the European Social Survey (2014-16) to inform the 2018 Synod of Bishops. St Mary’s University Twickenham, London.
[6] Földvári Mónika – Rosta Gergely: A modern vallásosság megközelítési lehetőségei. Szociológiai Szemle, 1998 (1) 1., 127–137.
[7] Yves, Lambert (1994). La religion… In: Héléne Riffault (ed.) Les valeurs des français. PUF, 123-162, Paris. In: Földvári, Mónika – Rosta, Gergely (1998). A modern vallásosság megközelítési lehetőségei. Szociológiai Szemle, 1998 (1) 1., 127–137.
[8] Rosta, Gergely (2011). Vallásosság a mai Magyarországon. Vigília, 76. évfolyam, 10. szám, 2011. október.741-750. o.
[9] Kopp, Mária. (2008). (szerk.) Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest
[10] Bartal Anna Mária (2010). Élnek köztünk boldog emberek is… A magyar önkéntesek és nem-önkéntesek jellemzői. In: Rosta, Gergely – Tomka, Miklós (2010). (szerk.) Mit értékelnek a magyarok? OCIPE – Faludi Ferenc Akadémia, Budapest. 401–425. o.
[11] Tomka, Miklós (2010). Vallási helyzetkép – 2009. In: Rosta, Gergely – Tomka, Miklós (2010). (szerk.): Mit értékelnek a magyarok? OCIPE – Faludi Ferenc Akadémia, Budapest. 421. o.
[12] Rosta, Gergely (2011). Vallásosság a mai Magyarországon. Vigília, 76. évfolyam, 10. szám, 2011. október.749. o.
[13] Balogh, Adél (2017). A magyar fiatalok vallásossága és véleménye az egyes vallásokról. ELTE Folyóiratok, Kiadványok. Letöltve: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/35095 2022. 06. 25.
[14] Tari, Annamária (2010), Y generáció: Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban. Budapest, Jaffa Kiadó.
[15] Balogh Adél: A magyar fiatalok vallásossága és véleménye az egyes vallásokról. 2017. ELTE Folyóiratok, Kiadványok. Letöltve: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/35095 2022. 06. 25.334. o.
[16] Gyorgyovics Miklós, Pillók Péter: A vallásos fiatalok társadalmi státuszának változása. Vigilia, 79. évf. 9. szám, 2014 szeptember. 650-660.o.
[17] uo. 652.o.
[18] uo. 653.o.
[19]Bruce Tulgan (2013): Meet Generation Z: The second generation within the giant “Millennial” cohort, Rainmaker Thinking, Inc., 2013, old. 22–35.
