Az ifjúság nyelvhasználatának (is) fontos szegmense az idegen terminusok adekvát alkalmazása, a kifejezendő tartalomhoz leginkább illő szóalak megtalálása.
A szakkifejezésekkel az anyanyelv-elsajátítás folyamatában változó intenzitással és különböző életkori szakaszokban családi, majd intézményi közegben találkoznak a fiatalok. A „klasszikus” nemzetközi műveltségszók és szakkifejezések beépülése az egyén mentális lexikonába eleinte véletlen- és alkalomszerű, majd az életkor előrehaladtával válik tudatos elsajátítássá. A gimnáziumi oktatás általános műveltséget nyújtó jellegének megfelelően az egyes tantárgyak oktatása a szakszókincs átadásának is színtere. Ezen intézményi és életkori helyzet folytán kisebb-nagyobb arányban (az adott intézmény kialakult oktatási színvonala és a tanár szaktárgyi igényessége alapján) valamennyi tudományterület terminológiájával találkozik-találkozhat a diák. A „klasszikus” idegen eredetű nemzetközi műveltségszók és szakkifejezések ismeretét a tanulási folyamat minősége mellett a tanuló szaktárgyi érdeklődése, olvasottsága, családi közege vagy akár továbbtanulási attitűdje, illetve a tanári mintaadás is befolyásol(hat)ja. Mindez előkészíti a választott hivatás szakszókincsének minél hatékonyabb elsajátítását.
A nyelvészeti és pedagógiai irodalom a szókincstanítás tudatosítása érdekében az iskolai anyanyelv- és szaktárgyi oktatás területén számos szókincsbővítő és terminológiára építő elméleti és gyakorlati-módszertani forrást kínál. Közülük (többek között) megemlítendő Antalné Szabó Ágnes (2020) vizsgálata a szakszóhasználatról osztálytermi kontextusban, Károly Krisztina (2016) kutatása a szakszókincs tanításáról a középiskolai magyarórán, Kereszty Zsófia és Szívós Erika (2017) tanulmánya a szakszókincs szerepéről. Az idegen szavak tanítása különféle módokon megjelenik a pedagógiai és nyelvészeti szakfolyóiratokban is: Anyanyelv-pedagógia, Magyar Nyelvőr, Iskolakultúra.
A fentiek alapján az idegen eredetű szak- és műveltségszavak általános mérvű ismeretének és alkalmazásának aktualitása napjainkban izgalmas kutatási kérdésként vetődik fel a gimnazista korosztály vonatkozásában. Mivel a nyelvi tudatosság megerősödik ezen időszakban (az ifjúsági nyelv ekkor válik fokozatosan felnőttnyelvivé), az aktivált szavak mennyisége általában folyamatos növekedést mutat (Libárdi 2019), a megértés biztonsága is stabilabbá válik.
Egy, a 18-20 éves fiatalok körében elvégzett kutatás (Libárdi 2025) eredményeiből kiolvasható, hogy a korosztály életkora és társadalmi környezete (szociális, családi és intézményi) együttes hatásának eredményeképpen az adatközlők változó formában és eltérő mértékű intenzitással találkoz(hat)tak a keresett idegen eredetű nyelvi lexémákkal. Valószínű, hogy az említett együttható összetevők közül leginkább meghatározó az intézményi (legfőképpen a középfokú) oktatás színtere, ahol az egyes szaktárgyi foglalkozásokon (tanóra, szakkör, tehetséggondozó alkalmak, versenyfelkészítés) az információ áramlása megvalósul. Mivel a szójelentések fogalmi szintjei tapasztalás útján rögzülnek, az egyén mentális lexikona (főképp a szókincs) gyarapodásában az adott szóval való találkozás és a további előfordulás gyakorisága meghatározó tényező (Gósy 2005).
E tekintetben kulcsfontosságú szerepe van a szaktanár terminológiahasználatának: ismerteti-e, illetve milyen rendszerességgel alkalmazza a magyar megfelelő mellett vagy azzal párhuzamban az adott idegen szót. Az idegenszó-jelentés bevésődése akkor válik biztossá, amikor a diák pontosan ismeri, és releváns módon, tudatosan alkalmazza a terminust szak- és / vagy köznyelvi kommunikációja során.
Egyértelmű, adekvát válasz nem fogalmazható meg az idegen szavak használatának szükségességével kapcsolatban. Vannak olyan idegen eredetű (legfőképpen ógörög és latin) terminusok, amelyek a magyar megfelelője annyira sztenderdizálódott, hogy idegen az eredeti kifejezés (még akadémiai közegben is), például a talentum ~ tehetség: ki használja azt, hogy Van hozzá talentumod? – senki. Ellenben vannak olyan terminusok is, amelyeknek a magyar megfelelője nincs a köztudatban: ilyen például a reflexió, reakció, kondíció vagy a szelektál.
Mindebből következik, hogy az idegen szavak ismerete és alkalmazása immanens, az egyes kifejezések használata annak elterjedtségi fokától függ.
Irodalom
Antalné Szabó Ágnes (2020); A szakszóhasználat vizsgálata az osztálytermi kontextusban magyarórák alapján. In: Feld-Knapp Ilona (szerk.) Lexik. Budapest; ELTE Eötvös József Collegium.
Bakos Ferenc (1994); Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Budapest; Akadémiai Kiadó.
Gósy Mária (2005); Pszicholingvisztika. Budapest; Osiris Kiadó.
Kereszty Zsófia – Szívós Erika (2017). A szakszókincs szerepe a fogalomalkotásban és a tanulásban. Anyanyelv-pedagógia. 4.
Károly Krisztina (2016); A tudományos stílus jellemzőinek megjelenése középiskolás diákok szövegeiben. Magyar Nyelvőr 140/3; 293–309.
Károly Krisztina – Márkus Judit (2019); A szókincsfejlesztés stratégiái középiskolai diákok körében. Iskolakultúra 29/1–3.
Libárdi Péter (2019); A mentális lexikon több szempontú vizsgálata. Budapest; ELTE Eötvös Kiadó.
Libárdi Péter (2025); Idegen szavak lexikális hozzáféréséről. Megjelenés alatt.
Nyitókép forrása: Goodluz / depositphotos.com
