Egy friss kutatás tanulságai
Égszakadás, földindulás, online oktatás
A világ oktatási rendszerei a közelmúlt világjárványa alatt hosszabb-rövidebb időre a digitális oktatásra álltak át. Az online oktatás azonban önmagán túlmutató technikai-mediális változás, része az oktatás általános átalakulásának. A pandémia lecsengésével és a személyes jelenlétű oktatáshoz való visszatéréssel nem tűntek el ezen időszak módszertani tapasztalatai és jó gyakorlatai – kérdés, mennyiben tudtak beépülni az oktatásba.
A koronavírus-járvány átállásra késztette a világ oktatási rendszereit, Magyarországon is digitális munkarendet hirdettek. E periódus negatív pszichoszociális hatásai a mai napig érzékelhetők az alfa és a Z generáció körében. Az oktatás területén pedig a pedagógusok kényszerűen gyorsított digitális adaptációjával járt. Olyan platformok jelentek meg az oktatásban, amelyek ismerete esetleges volt a járványt megelőző időszakban (Zoom, Teams, Google Classroom stb.).
Tájkép online után – kutatásunk a felsőoktatás résztvevői között
Friss kérdőíves kutatásunkban arra kerestük a választ, hogyan értékelik a hallgatók és az oktatók az online időszak tapasztalatait, milyen hatásokkal járt a tanári módszertan tekintetében, és változott-e a tanárszerep felfogása az online formák megismerése után. Vizsgálatunkba itthoni és Kárpát-medencei egyetemeket vontuk be, 150 válaszadóval. Jellemző válaszaikból idézünk.
„Nem volt igazi, emberi kapcsolat, amiből töltekezni lehet” – az online oktatás tapasztalatai
Először arra az online oktatásban tapasztalt előnyökre kérdeztünk. A digitálisan rutinosabb diákok az időbeosztás rugalmasságát emelték ki: „Számomra az online oktatás megadta annak a szabadságnak az illúzióját, hogy saját tempóban fogyaszthatom az anyagot.”
A tanárok inkább a hátrányokat említették.
„Online szemináriumon az is nagy kihívás, hogy a hallgatók mindenféle okkal csak részben vesznek részt az órán. Például: »nem elég erős a net, nem kapcsolok kamerát« (ki tudja, mit is csinál? többnyire nem is tudja, hogy hol tartunk, ha felszólítom) vagy »a könyvtárban vagyok, nem tudok beszélni, de jelen vagyok« (azaz: nem csinálok semmit, úgysem derül ki).” „volt egy felduzzasztott csoportom, amely 30 főből állt. […] ennyi embernél nem tudja a szem befogni a történéseket: ki lankad, ki foglalkozik mással. Jelenléti órán ezt látja az ember, és megpróbálja »visszahozni« az ilyen hallgatókat az órába, de online ez nem mindig észrevehető.”
Megtört-e a rutin? – visszatérés a jelenléti oktatáshoz
A kérdőív második részében arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadók szerint hogyan befolyásolták az online tapasztalatok az ismét jelenlétivé váló oktatást. A válaszadók szerint nem eléggé javult a jelenléti oktatás. „Sok kolléga örömmel tért vissza a covid előtti módszerekhez, ami nem visz előre. Én is küzdök ellene, de legalább felismertem, hogy a hallgatók szerintem nem ezt várják. A kurzusaink sok lexikális tudás adnak át, most már mondhatjuk, elavult úton.”
Más oktatók igyekeznek lépést tartani a digitális korral: „Mindig jelenléti oktatást tartok, de behozom az órába az online feladatokat. Ezek megtörik a rutint, érdeklik a hallgatókat, mert az ő világukban már minden online történik.”
A tanári szerep új árnyalatai
A kérdőív harmadik része a tanári szerep felfogására kérdezett rá: hogyan látják a kérdőív kitöltői az online korszakban a jó tanárt. A tanári szerep felsorolt lehetőségeiből kettő emelkedett ki a válaszokban: a látókör-szélesítés és a mérlegelő szemléletmód alakítása.
Szintén sok említést kapott a tudásszerzési utak megvilágítása, a biztatás, támogatás, aktív figyelem. A kultúra- és értékközvetítés az oktatók számára fontosabbként jelent meg, mint a hallgatóknál. Fordított volt viszont a helyzet a tárgyi tudás átadásánál, amit elsősorban a hallgatók tartottak lényegesnek.
Végül arról érdeklődtünk, a jövőben a jelenléti vagy a digitális oktatást tartanák-e kívánatosnak a kutatás résztvevői, vagy ezek valamilyen kombinációjában látják a jövő útját. A válaszadók kiemelkedő többsége számára a legnépszerűbb forma az online feladatokkal gazdagított jelenléti óra, viszont feltűnően magas a teljesen online szinkrón óra elutasítottsága. Ez azt jelzi, hogy a jövő kívánatos oktatási formájának a többség továbbra is a személyes találkozást, a jelenléti formát tartja, online tananyagokkal és feladatokkal gazdagítva. Ahogy az egyik kitöltő fogalmazott: „a személyes kapcsolatokat nem pótolhatja semmilyen applikáció”.
A teljes kutatás elolvasható itt: Constantinovits Milán – Vladár Zsuzsa 2025. Digitális módszerek, analóg pedagógusok a poszt-Covid korban? Mester és Tanítvány 3/1, 53–72.
Nyitókép forrása: halfpoint / depositphotos.com
