Lehet-e ma is időszerű mindaz, amit egy 400 esztendeje született tanár leírt? Apáczai Csere Jánost (Apáca, 1625, – Kolozsvár, 1659. december 31.) nem véletlenül tartjuk ma is a magyar pedagógia első kiemelkedő személyiségének, nevét kitüntetés, ösztöndíj, utcák, iskolák viselik mind a mai napig. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogy miért.
1. Született tanár volt, aki pedagógiai nézeteit Németországból jött tanáraitól vette át. Közvetve a herborni református főiskola hatott rá a maga emberközeli módszereivel, ugyanaz az intézmény, amelyben a század másik nagy tanára, a cseh Comenius is tanult.
2. Tevékenységét tankönyvírással kezdte, magyar nyelvű Enciklopédiája egy olyan korban született meg, amikor még a latin volt az iskolák tanítási nyelve (egészen a XIX. századig). Újdonság volt a természettudományok tárgyalása, amelyhez valóságos nyelvújítás kellett, hiszen a magyar nyelvből még hiányoztak a tudományos szakszavak.
3. Műveiben egy teljes iskolarendszert vázolt fel, amely feltételezte a mindenkire vonatkozó anyanyelvű népiskolai oktatást (több mint kétszáz évvel az erre vonatkozó törvény megszületése előtt). Logikus módon részletesen megtervezte a legfelső szintet is, az Erdélyben, Gyulafehérvárott felállítandó, három karral működő református egyetemet, amely fejlettebb lett volna, mint az 1635-ben alapított nagyszombati katolikus egyetem, hiszen ott még csak két kar, a bölcsészet és a teológia működött. Nem rajta múlt, hogy a reális tervet a történelem viharai elsodorták.
4. Egyik kis fordításában-átdolgozásában gyakorlati tanácsokat adott a diákoknak a tanulás módszertanával kapcsolatban.
5. Mindennél többre becsülte a tudást, egyik beszédében a más felekezetű magyar értelmiségieket is büszkén felsorolta – tette mindezt egy olyan korban, amikor a vallási hovatartozás miatt még öldöklő háborúk folytak.
6. A tanári pálya megbecsüléséért küzdött, mert a saját felekezetében a tanárságot legtöbben csak átmeneti, alacsonyabb rendű állomásnak tekintették, s nem is fizették meg rendesen. Kemény kritikát fogalmazott meg a hazai iskolarendszerrel szemben.
7. Világosan látta, hogy egy ország felemelkedése az iskoláktól, leginkább a főiskoláktól és az egyetemektől függ, s erre Hollandiát hozta fel példaként. Ugyanaz a logika, mint amelyre Klebelsberg Kuno is támaszkodott az 1920-as években.
8. Saját személyes sorsában hordozta az egész nemzet tragédiáját. Doktorátussal a zsebében és holland feleséggel az oldalán hazatért Erdélybe, de Gyulafehérvárott csak gimnáziumi osztályt bíztak rá, főiskolán sem taníthatott. Ezt az állást is elvesztette, amikor igazságtalanul lázadással vádolták. Kapott még egy esélyt a kolozsvári kollégiumban, azonban tüdőbaja elhatalmasodott, miközben körülötte összeomlott az ország a fejedelem, II. Rákóczi György kalandor politikája miatt. Harmincnégy évesen hunyt el, s rövidesen követte őt felesége és gyereke is. Sírjára a Házsongárdi temetőben képzeletben tegyük le az utókor koszorúját.
Nyitókép: Apáczai Csere János mellszobra Nyíregyházán, forrás: Globetrotter19 / Wikimedia
