RECENZIÓ – Amikor egyedi történések okairól beszélünk, az vajon csak felszínes „koktélparti-csevej” vagy tudományos elemzés? Igazolható-e ilyen esetekben, hogy A-esemény B-okból történt?
Ellentétben az esetszámok közötti korrelációk megállapítására törekvő társadalomtudományokkal, melyek XIX. századi kezdeteiktől fogva egyből a természettudományokéhoz hasonló módszertani szigorra törekedtek, a különleges esetek vizsgálatára szakosodott diszciplínák metodológiája mindezidáig gyengébb lábakon állt. A Kvalitatív oksági következtetés és magyarázat (Qualitative Causal Inference and Explanation) című frissen megjelent kötet viszont amellett tör lándzsát, hogy az előre és hátrafelé való következtetések vegyes használatával az említett nehézségek nagyrészt kiküszöbölhetők.
A társadalmi jelenségek kvalitatív vizsgálata az 1930–40-es években, Paul Lazarsfeld és Robert K. Merton kísérleteivel vette kezdetét azzal, hogy alanyaiknak nem pusztán a könnyen számszerűsíthető válaszaira voltak kíváncsiak, hanem mindazon indokokra is, amelyekkel ezeket a válaszokat alátámasztották. Egyik tanulmányában (The Art of Asking Why, 1935) a módszer célját Lazarsfeld „az elsődleges [emberi] motivációk teljes rendszerének” leírásaként határozta meg, legfontosabb eszközének pedig kérdések olyan sorozatát tekintette, melyek valósággal arra kényszerítik a válaszadót, hogy a sokszor számára sem teljesen tudatos indítékainak a mélyére hatoljon. A kezdeményezés éles szakítást jelentett az akkoriban domináns behaviorista társadalomtudományi megközelítésekkel (melyek a válaszadók belső mentális folyamatainak vizsgálatát tudománytalannak vélték, ezért mellőzték is eszköztáraikból), a puszta adatokból kiinduló kvantitatív és a Lazarsfeld nyomdokaiban járó kvalitatív módszertanok követői között pedig máig hallható némi kardcsörtetés.
Az utóbbit igyekezett elnémítani Gary Goertz és James Mahoney 2012-es, azóta klasszikussá vált könyve (The Tale of Two Cultures), amely szerint a kérdés nem az, hogy melyik módszer a helyes, hanem hogy mikor melyik alkalmazandó: ha ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, hogy a GDP alakulása általában véve miként befolyásolja kormányok népszerűségét, akkor személyes interjúk helyett reprezentatív adatmennyiségekből kirajzolódó korrelációkhoz, tehát a kvantitatív megközelítéshez érdemes fordulnunk. Ha viszont az érdekel minket, hogy miért épp Németországban teremtődtek meg a második világháború kitörésének lehetőségfeltételei, akkor – lévén, hogy egyedi esetről van szó – a kvalitatív módszer kecsegtet több sikerrel.
David Waldner Kvalitatív oksági következtetés és magyarázat című terjedelmes írása az utóbbi metódus részleteit járja körül. Kiindulópontja szerint két megközelítési mód létezik az ilyen irányú vizsgálatok terén: az elsőt detektívnek, vagy a következmények okait feltáró (causes of effects) eljárásnak nevezi, mivel ennek során olyan nyomozóként járunk el szerinte, aki a rendelkezésére álló tényadatokból visszafelé következtetve jut el a kérdéses eseménysor lehetséges rekonstrukciójához és a tettes feltehető kilétéhez. Jóllehet, ez a módszer Waldner szerint is nélkülözhetetlen, komoly hiányossága azonban, hogy információhiányos helyzetekben (tehát, ha nem áll rendelkezésünkre perdöntő bizonyíték) a kapott eredmény nem lesz maradéktalanul igazolható. Ha például egy kocsmai verekedésről nem készült mindent eldöntő videófelvétel, akkor legfeljebb valószínűsíteni tudjuk majd, hogy ki(k) is volt(ak) a sajnálatos esemény voltaképpeni felelőse(i). És mivel rendre hasonló, információhiányos helyzetek állnak fenn komplex történelmi vagy politikai eseménysorozatok tekintetében is, az ezekről szóló oksági leírások sem állják ki maradéktalanul a módszertani szigor próbáját.
Ezért lehet érdemes a másik, ám sokak által egyenesen kuruzslásnak vélt megközelítési módhoz folyamodnunk, melyet mérnöki (design), vagy az okok következményeit feltáró folyamatnak nevez a szerző. Ennek alkalmazása során ugyanis nem azt vizsgáljuk, hogy a földön heverő üvegszilánkok eredendően egy poharat alkottak, amely poharat valaki valamilyen megfontolásból széttörte stb., hanem „mi lett volna, ha” típusú, tényellentétes kérdésfeltevések mentén hipotetikus szcenáriókat építünk fel. Vagyis azt a kérdést kell latra vetnünk ilyenkor, hogy vajon változtatott volna a következményen az, ha egyik vagy másik ok nem állt volna fenn (másképpen fogalmazva: vajon az befolyásolta volna jobban az eseménysort, ha a végzetes napon kevesebb eső esik, vagy ha Józsi nem keveredik szóváltásba a pultossal).
Az efféle, tényellentétes alapokon nyugvó módszerek mindezidáig viszonylag kevés hívet tudhatnak magukénak, Waldner pedig maga is elismeri esetenkénti ingoványosságukat. Mindenekelőtt azért, mert a feltett kérdések jelentős mértékben meghatározhatják a rájuk adott válaszokat és ezáltal nagy szerep vagy akár felelősség hárul a kérdést felvető kutató kreativitására vagy éppen részrehajlásaira és előítéleteire.
A szerző ezért egy olyan hibrid megoldást javasol, mely úgy őrzi meg a detektív és a mérnöki eljárásmódok erényeit, hogy közben eliminálni képes hiányosságukat. Az egyesszám ez esetben azért indokolt, mert Waldner egyazon tényezőben véli felfedezni mindkét módszer hátulütőjét: az előbb említett egyoldalúságban vagy részrehajlásban (bias), melynek gyanúja nem csak a mérnök esetében áll fenn, hanem a detektívet is ugyanerre a tévútra vezetheti a rendelkezésére álló nyomok hiányossága. A kötet konklúziója értelmében ezért egyedi események rekonstruálása során mindkét módszer alkalmazása szükséges, ám önmagukban egyik sem elégséges feltétel. A megoldást pedig az jelentheti, ha tényellentétes hipotéziseinket ismétlődő módon tényekkel ütköztetjük, és ha az utóbbiak ellentmondanak az előbbieknek, módosítunk rajtuk mindaddig, amíg a két módszer együttes alkalmazása ellentmondásmentes eredményt nem szül.
A Kvalitatív oksági következtetés és magyarázat egy olyan módszertani nehézséget kíván orvosolni, amely már a legkorábbi kvalitatív megközelítések mögött is meghúzódott, de míg a múlt század eleji behaviorizmus- és pozitivizmus-ellenes kutatók hús-vér interjúalanyokkal dolgoztak, Waldnert az foglalkoztatja immár, hogy miként lehet adatokat úgy szóra bírni, hogy azok a lazarsfeldi tudásbővítő elvárásoknak is megfeleljenek.
David Waldner: Qualitative Causal Inference and Explanation, Cambridge University Press, Cambridge, 2026.Nyitókép forrása: xload / depositphotos.com
