Ugrás a tartalomhoz
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Menü
  • MAGAZIN
  • BLOGTÉR
  • PODCAST
  • TV
  • GYŰJTEMÉNY
  • WEBSHOP
  • FOLYÓIRATOK
  • KIADÓ
Tardi Roland

A mesterséges intelligencia jelenléte a német politikában

Az MI új korszakot nyitott a választási kampányokban.

Tardi Roland 2025.05.20.
Hörcher Ferenc

Mi az alkotmányos konzervativizmus?

A konzervativizmus sem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a versenyből.

Hörcher Ferenc 2025.05.20.
Máthé Réka Zsuzsánna

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság újabb szövetsége

Nagyon szoros partnerség jön, kiemelt figyelmet kap a védelmi ipar.

Máthé Réka Zsuzsánna 2025.05.20.
Berki Nikoletta

Mindenhol jó, de legjobb otthon?

A lakhatási válság és az uniós válaszlépések.

Berki Nikoletta 2025.05.19.
Matuz János

Európa Múzeum: európai őslakosok és honfoglalók

A demográfiai átalakulás messze túlmutat egyszerű statisztikai trendeken.

Matuz János 2025.05.16.
PÁK BLOG
Zászkaliczky Márton
Zászkaliczky Márton
ösztöndíjas kutató, NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
  • 2023.02.14.
  • 2023.02.14.

Hogyan lettünk nyugati állatokká?

RECENZIÓ – Az Egyesült Államokban tevékenykedő brit történész, Francis Oakley nagy vállalkozásba kezdett: a korábbiaktól jelentősen eltérő, új értelmezését kívánta adni a nyugati politikai gondolkodás létrejöttének és történetének.  

Az Oxfordban végzett Oakley a Williams College eszmetörténet professzora volt, jelenleg emeritus professzora, és a hetvenöt tudós társaságot tömörítő American Council of Learned Societies emeritus elnöke. Negyven évig középkori és koraújkori történelmet tanított, egyház- és eszmetörténeti kutatásaiban a teológia, az egyház és a politikai eszmetörténet kapcsolatait vizsgálta, különös tekintettel a zsinati mozgalom hatására a modern politikai gondolkodásra.

Az The Emergence of Western Political Thought in the Latin Middle Ages című sorozatának első kötete, az Empty Bottles of Gentilism: Kingship and the Divine in Late Antiquity and the Early Middle Ages (to 1050) azt vizsgálta, hogy a szakrális királyság ókori elképzelése hogyan élt tovább a kereszténységben, Thomas Hobbes szavaival élve, hogyan tölti fel a kereszténység az antikvitás régi tömlőjét új borral. A sorozat második kötete ezen örökség középkori újraértelmezését tárgyalja (The Mortgage of the Past: Reshaping the Ancient Political Inheritance, 1050–1300), míg a harmadik kötet a továbbfejlesztett antik örökség átmenetét mutatja meg a modern politikai eszmetörténetbe, mely során az 1300-1650 közötti időszakra koncentrál. Ez utóbbi kötet révén is bemutatható Oakley nagy elbeszélésének újdonsága. 

Mindhárom kötetének bevezetőjében előre tisztázza, mi is kísérletének alapkérdése. Oakley azt a kérdést teszi fel, hogy a modernitás felől visszanézve mennyiben tekinthető a középkor normának vagy mennyivel inkább a késői antikvitásig létező normától való eltérésnek (akár abberációnak). Másrészt arra fókuszál, hogy a középkor eszmetörténetét vajon kizárólag vallási narratívában lehet-e értelmezni. Kiindulópontja az, hogy a szerinte uralkodó narratíva szerint a klasszikus antikvitás alapvetően szekulárisnak tekinthető, és csak a hellenizmus emelte be a természetfelettit a politikai gondolkodásba. A középkor spirituális keretben próbálta értelmezni a politikát, amelyhez képest a modernitás szekuláris irányba mozdult el. 

Oakley azzal a meghökkentő, de semmiképpen sem új alaptézissel áll elő, miszerint a kereszténység keretei között tisztán politikai gondolkodás nem volt lehetséges. A kereszténység államvallássá válásával a kereszténység kénytelen volt egy saját természetével ellentétes kompromisszumot kötni. Narratívájának ez kiindulópontja, de mégsem a legfontosabb alaptézise. Felfogásában a leginkább újszerű az, hogy elveti azt a hagyományos nézetet, miszerint a politikai gondolkodás fejlődése az ókortól a modernitásig szekuláris-szekuláris-vallásos stációkon ment volna keresztül. Sorozatának érvelése szerint az ókori alapvetően vallásos világképet egy erősen más, de továbbra is vallási megközelítés jellemezte, és csak a modernitás hozta el a szekuláris gondolkodás dominanciáját. A modern szekuláris politikai gondolkodás ezért mindenképpen egyedi, amely a nemzetállam, az instrumentális és mesterséges természetű állam felfogása, a politikai kötelességek és a politikai konszenzus koncepciói és az autonóm egyén és egyéni jogok rendszere révén új politikai paradigmát eredményezett. Meggyőződése ugyanis, hogy nem az antikvitás szekuláris hagyománya a modernitás egyetlen forrása, vagyis nem vagy nem csupán az athéni demokrácia és a római köztársasági hagyomány az, amely visszatérése révén megteremti a modern politika gondolkodást. Tézise, hogy a nyugati politikai gondolkodás a középkor folyamán jön létre, nem pedig a koraújkor időszakában, amely elvileg az antik hagyományt vitte tovább.

Ezzel a kijelentésével Oakley több korábbi nagy narratívát tesz érvénytelenné. Egyrészt elveti a baroni tézist, miszerint a klasszikus és észak-itáliai republikanizmus a politikai modernitás bölcsője. Másrészt elveti a Quentin Skinner által még a 70-es évek végén kialakított, azóta viszont dominánssá váló modellt is, amely a reneszánsz politikai gondolkodásban, majd a reformációnak a konfesszionális politikai érvelést kényszerből meghaladó politikai gondolkodásában látta a modern politikai gondolkodás megalapozását. 

Oakley (nem előzmények nélkül) abból indul ki kötetének A nosztalgia politikája című első fejezetében, hogy a császárság és pápaság harca a hatalom természetére vonatkozó viták egy fordulópontját jelentik. Ennek során ugyanis teológia síkon dolgozzák ki a hatalom teljességére és korlátaira, valamint az egyház és a császár viszonyára vonatkozó elméleteket, a pápa világi hatalmának definiálása során pedig a világi politika szférájának emancipációja is bekövetkezik. A humanista politikai gondolkodást elemző fejezetében az erény politikáját helyezi a középpontba. Véleménye szerint a korszakot a filozófusok és a retorikusok évszázados vitájaként is lehetne értelmezni, de kiindulópontja, hogy semmiképpen nem tekinthetők fordulópontnak a 15. századi Firenze eszmetörténetileg egyébként igen releváns fejleményei, kiváltképp nem az az 1402-es év, amely a baroni narratíva egyik sarokköve.

Értelmezése szerint a korai humanisták még középkoriak voltak, amely egyáltalán nem radikális állítás, ha arra gondolunk, hogy van olyan releváns eszmetörténeti értékelés, amely az egész reneszánsz humanizmust még a középkor részének tekinti (Monfasani). Oakley nem mond újat Machiavelli tekintetében sem, amikor azt állítja, hogy a firenzei titkár az erény hagyományos politikáját elveti ugyan, de ezekkel szemben új erényeket vezet be a politikai diskurzusba. A késő középkor és a reformáció politikai gondolkodásának egyik legfontosabb témáját a bűn és a társadalmi viselkedés összefüggéseinek taglalásában látja. Eszerint a politika nem más, mint büntetés, és elsődleges funkciója a bűn társadalmi terjedésének megzabolázása. A reformáció politikai gondolkodása ezen kívül az Isten által rendelt halatom iránti engedelmességet hangsúlyozza, de jelentősen hozzájárul a dominium fogalmának, vagyis a világi tulajdon és a politikai hatalom fogalmainak modern irányba mutató tisztázásához. Luther önmagában még nem tekinthető modernnek, két birodalom tanítása az ágostoni tézist eleveníti fel, a pápa világi hatalmának elutasításával azonban a világi hatalmak szerepét teszi a politikai szféra középpontjába. Oakley véleménye szerint a radikális reformáció tanai azok, amelyek az ellenállás megfogalmazásával, illetve az önkéntes politikai közösségek és a politikai szeparáció elvi megalapozása révén új jelenségeket emeltek be a politikai diskurzusba. 

Oakley narratívájában hangsúlyozza, hogy a szakrális királyság továbbél a kora újkorban is, mi több, újra központi tanítássá válik. A politikai kihívásokra adott pápai és uralkodói reakció egyaránt az abszolút halatom elméletének kidolgozásához vezetett. Véleménye szerint ez azonban a pápai hatalom középkori teoretikusainak hatására történt, tehát ebben is a középkori gondolkodás elsődlegességét hangsúlyozza. Az abszolút pápai hatalom elmélete volt ugyanis az, amely révén a politikai hatalom természete a királyi hatalom kapcsán is megfogalmazódott. 

Angolként Oakley természetesen nem hagyhatta ki Fortescue elméleteinek taglalását sem a kormányzás és a joghatóság fogalmi továbbfejlesztése (gubernaculum és jurisdictio), illetve a politikai és a királyi hatalom eltérésének és összefüggésének tekintetében (Dominium regale vs. Dominium politicum et regale). Kiemelkedően fontos Oakley narratívájában a konszenzus politikáját kifejtő fejezete, amely kötetében a leghosszabb, amennyiben is az egyházi közegben létrejövő konszezualitás a korporatív, a világi környezetben kifejlődött konszenzuselv az alkotmányos konszenzualitás kifejlődésében játszott döntő szerepet. 

A könyv utolsó fejezetében és utószavában áll össze a kép abban a tekintetben, hogy a középkori és kora újkori politikai gondolkodás mennyiben is járult hozzá a modern politikai gondolkodás kialakulásához, vagy mennyiben tekinthető annak előzményeként. A kötet egészén végigvonuló gondolatot itt is megismétli, miszerint a legfontosabb már modernnek tűnő politikai elképzelések az egyház kebelében, az egyház és/vagy a pápa hatalmának tisztázását célzó teológiai viták keretében kifejlesztett fogalmi rend és eszmei újítás révén jelentek meg, majd átkerülve a szekuláris politikai mezőbe hozták létre a modern politikai gondolkodást. Az alkotmányosság alapelveit megalapozó késő skolasztikus viták mellett a protestáns szerződéselméletek, ellenállástani koncepciók és az önkéntes közösségi participáció elvei, valamint a pápai hatalom elméleteinek bázisán kidolgozott elméletek a világi hatalomra, a királyi abszolutizmusra és annak korlátaira vonatkozó elméletek járultak hozzá a politikai modernitás létrejöttéhez. Oakley természetesen nem azt állítja, hogy még most is a középkor világában élnénk, világosan leszögezi, hogy a politikai modernitás az valami nagyon unikális jelenség, nincs párja vagy párhuzama más vallási rendszerekben, de kialakulása nem a középkort meghaladó időszakra tehető, hanem nagyon is a középkori nyugat kereszténységének gyümölcse. Umberto Ecot idézi is Oakley, miszerint a középkor volt az, ami minket „nyugati állatokká” (Western animals) tett.

Francis Oakley: The Watershed of Modern Politics: Law, Virtue, Kingship, and Consent (1300–1650) (New Haven, Conn.: Yale University Press, 2015) Nyitókép forrása: Flickr / Thomas Quine

Témakörök: kötet, közösség, politika, politikai gondolkodás, recenzió
nke-cimer

LUDOVIKA.hu

KAPCSOLAT

1083 Budapest, Ludovika tér 2.
E-mail:
Kéziratokkal, könyv- és folyóirat-kiadással kapcsolatos ügyek: kiadvanyok@uni-nke.hu
Blogokkal és a magazinnal kapcsolatos ügyek: szerkesztoseg@uni-nke.hu

IMPRESSZUM

Ez a weboldal sütiket használ. Ha Ön ezzel egyetért, kérjük fogadja el az adatkezelési szabályzatunkat. Süti beállításokElfogad
Adatvédemi és süti beállítások

Adatvédelmi áttekintés

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Non-necessary
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
SAVE & ACCEPT