Hogyan helyezhetjük el Montesquieu-t a liberális gondolkodás történetében, habár nem hitt az univerzális politikai elvekben? – teszi fel a kérdést Keegan Callanan.
Keegan Callanan könyve a liberalizmus történetének és Montesquieu életművének metszéspontjában álló témát tárgyal: hogyan helyezhetjük el a francia gondolkodót a liberális gondolkodás történetében annak ellenére, hogy nem hitt az univerzális politikai elvekben?
A könyv felütése gondolatébresztő: egy 2010-ben Afganisztánban történt esetet mesél el, amely arra mutat rá, hogy a liberális eszmék átadása gyakran kudarcot vall. Amerikai békeszervezet papírsárkányokat oszt szét a helyi ünnepségen, a békét, a demokráciát és a jogokat népszerűsítve ezzel. Egy kislány is kap papírsárkányt az egyik békefenntartótól, amikor azonban büszkén a családjához szalad vele, saját édesapja elveszi a kislánytól a nők jogait hirdető feliratú papírsárkányt, mert a helyi hagyomány szerint ez a játék a fiúk kiváltsága. A történet célja, hogy in medias res Montesquieu filozófiájának ma is aktuális kérdésfelvetései közé vezesse az olvasót: ugyanazt jelenti-e a szabadság és a jog minden helyen és minden helyzetben?
Callanan elemzései során két fő vonalat különít el Montesquieu gondolkodásában: az egyik a liberális alkotmányosság, a másik a politikai partikularizmus. Célkitűzése ezek összeegyeztetése, összebékítése. De miért van erre szükség? – kérdezhetnénk. A liberális eszme, amely Callanan álláspontja szerint az alkotmányosságban testesül meg, bizonyos értelemben univerzális. Azonban Montesquieu elutasítja a politikai univerzalizmus (egyetemes értelemben véve helyes politikai berendezkedés) gondolatát. Callanan Montesquieu-t pluralistának tekinti, aki bár liberális vagy protoliberális gondolkodó, szkeptikus a rendszerek és szabadságértelmezésük átvitelét illetően, ha azok más geopolitikai körülmények közé kerülnek, és más hagyományokba ütköznek.
A könyv hét hosszabb fejezetre oszlik, amelyek hét problémát járnak körül. Ezek a politikai partikularizmus kérdése (a terminus jelentése itt a politikai berendezkedés egyedi, a helyi adottságokhoz igazodó volta); az alkotmányos gondolkodás humanista hagyománya, amely Montesquieu gondolatait előlegezi meg; a politikai berendezkedés pluralizmusának elmélete; a liberalizmus kultúrája; vallás és szekularizáció viszonya; a kereskedelem és a tolerancia kapcsolata; végül pedig Montesquieu szabadságelképzelése.
Mint említettük, Callanan partikularizmus alatt a politikai rendszerek relatív voltát érti. Ám a liberalizmus, amelyre a liberális kultúra kimunkálásaként tekint, egyetemes elképzelésekre épít, innen ered többek között a Montesquieu-olvasatokban érezhető feszültség, és a nézőpontok összebékítésének szükséges volta. Callanan szerint Montesquieu gondolkodása a liberalizmus pluralista formája (a regime-pluralist liberalism, p. 25), amely által a filozófus egyben kritikát formál a kormányzati forma és a politikai berendezkedés általánossá tételével szemben (a liberal critique of political universalism, p. 263). A politikai szabadság többféle rendszernek is része lehet (hiszen Montesquieu nem kizárólagosan köztársaságpárti, az alkotmányos monarchiát is szabad berendezkedésnek tartja). Egy univerzális politikai berendezkedés élhetetlen lenne, a törvények és erkölcsök, szokások sokfélesége biztosítja a pluralizmust. A könyvben igen erős az a törekvés, hogy Montesquieu-t újraértelmezve egyben be is sorolja: liberális ám a partikularizmus, pluralizmus hirdetője.
Mint tudjuk, Montesquieu-t konzervatív, sőt, felvilágosodás-ellenes szerzőként is szokták értelmezni. Ezt a kérdést feszegeti Callanan amikor megvizsgál két régi múltra visszatekintő, de ellentétes olvasatot: Montesquieu királypárti volt-e vagy köztársaságpárti liberális? Ő az utóbbira voksol, és részben eltekint attól, hogy Montesquieu ezt a geopolitikai körülményekhez és hagyományokhoz köti, saját hazáját például monarchiaként tekinti életképesnek.
Callanan szintén megkísérli újragondolni Montesquieu „klímaelméletét” egy olyan korban, amely ezzel szemben kétkedő vagy elutasító (p. 163). Az éghajlat fogalmát kibővíti a területével, és ezzel arra mutat rá, hogy Montesquieu klíma alatt valójában a politikai berendezkedést meghatározó geopolitikai körülményeket érti.
A kereskedelemnek szentelt fejezetben Montesquieu-t a kereskedelmet a béke és fejlődés jegyében pártoló szerzőként mutatja be. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy Montesquieu védelmébe veszi a keresztény vallás egyes jótékony eszméit, mert ebben társadalmi hasznosságot és nem dogmatikus kérdést lát. Callanan olvasata szerint Montesquieu a kereskedelmet és a tolerancia szellemiségét összekapcsolja, mert a kereskedelem számol és mérlegel, így toleránssá tesz. A szerző ezen a helyen tér ki Montesquieu esetleges „tévedéseire”, hiszen napjaink történelme nem erősíti meg, hogy egy kereskedő-társadalom (vagy, korunkra vetítve, a fogyasztói társadalom) toleráns lenne. Mindamellett nem veti Montesquieu szemére, hogy nem látott a jövőbe.
Az utolsó fejezet Montesquieu szabadságértelmezését veszi szemügyre. Callanan azt emeli ki, hogy Montesquieu nem formális értelmezéssel dolgozik, a szabadság meglétét viszonylagossá teszi, és az adott helyzetben lehetséges biztonsággal, hatalmi kiegyenlítéssel magyarázza, a változást e téren pedig csak átgondolt formában tartja lehetségesnek. A könyv konklúziójában újra hangsúlyozza, hogy Montesquieu jelentős a mai liberális elmélet, sőt a liberális államvezetés (liberal statecraft) számára is.
A könyv érdeme, hogy napjaink kutatói számára Montesquieu munkáját koherens és időszerű műként mutatja be, valamint fel akarja oldani a filozófusnak tulajdonított ellentmondásokat. Nemcsak A törvények szelleméről fejezeteire építi elemzését, hanem más, angolul is olvasható szövegeket is beemel a vizsgálatba. Fontos, hogy a kortárs politikaelmélet számára is rálátást próbál adni egy olyan szerzőre, akit jelentősnek minősítenek ugyan, de ma már jobbára történeti kutatások tárgyát képezi. Ám kérdéses e vállalkozás teljes sikere: az életművet filológiai szempontból kutatók megközelítése, szakirodalmi háttere, elemzési módszerei és szókészlete a politológusokétól gyakran igen eltérő, a dialógus így nem is mindig sikeres. Felmerülhet bennünk, hogy a szerző által átfogóan használt terminológia – particularism, anti-universalism, regime pluralism – mennyire használható az angol nyelvű kutatáson kívül, hiszen átültetése franciára sem egyértelmű, más nyelveken pedig magyarázatot, külön jegyzetelést igényel. Callanan Montesquieu-t gyakran olyan kategóriákat használva olvassa és helyezi el, amelyek a kora újkor és a felvilágosodás kutatói számára szokatlanok.
Meg kell említenünk, hogy Callanan több ízben „ismeretlen” vagy „mellőzött” szöveghelyekről beszél elemzései során, például a vallás és Pierre Bayle kapcsán. Ilyen kijelentés azonban csak relatív értelemben tehető, hiszen A törvények szelleméről minden könyvét kutatták és értelmezték. Montesquieu ismeretlen vagy mellőzött gondolatairól tehát csak viszonylagosan eshet szó, például egyes részek nem kerültek be az egyetemi képzésbe vagy az átfogó korszakmonográfiákba. A kutatási anyagok bővülése (online bibliográfia, keresőmotorral ellátott annotált digitális kiadások) segítséget nyújthatnak a fiatal kutatók számára abban, hogy feltérképezzék, kik és milyen mélységben foglalkoztak az általuk választott témával.
Mindenképpen örömteli és hasznos azonban az, hogy Callanan munkája helyet ad Montesquieu-nek az élő és aktuális politikaelméletben, és hangsúlyozza üzenetét és tanulságait korunk számára. Ez különösen fontos megerősítés azoknak, akik az életmű digitális hozzáférhetővé tételén dolgoznak.
Keegan Callanan: Montesquieu’s Liberalism and the Problem of Universal Politics, Cambridge, Cambridge Universtity Press, 2018.
A kép forrása: Amazon
