Vlagyimir Putyin a 21. század nemzetközi politikájának egyik központi alakja, nem véletlen, hogy számos tanulmány foglalkozik vele, amióta hatalmon van. A Europe-Asia Studies című folyóiratban Oksana Drozdova és Paul Robinson tanulmánya bővíti ezen kutatások sorát, de az eddig jellemző témák helyett egy eddig elhanyagolt területtel, Putyin retorikájával foglalkozik.
Az orosz elnökkel foglalkozó kutatások eddig meglepően kevés figyelmet fordítottak Putyin beszédjeire, feltételezve, hogy pragmatikus hozzáállása miatt elemzésük elhanyagolható. A tanulmány szerzői azonban úgy vélik, hogy kár lenne elsiklani a szavai mögött megbúvó lényeg felett, hiszen a beszédek vizsgálata segíthet megérteni az elnök ideológiai és politikai orientációját. A kutatókat egyre inkább foglalkoztatja a Putyin politikájában bekövetkezett „konzervatív fordulat”, amelyben a rezsim egyre jobban erősödő ideológiai vonásait vélik felismerni. A tanulmány az elnök felszólalásainak elemzésével próbál bizonyítékot szolgáltatni erre a feltételezésre, továbbá értékes adatokat kínál arról, hogy Putyin miként igazolja politikáját, hogyan gyakorolja hatalmát és hol helyezi el magát a világban.
Azt gondolhatnánk, hogy Vlagyimir Putyin politikai filozófiája a róla készült írások egyik fő fókuszpontja, pedig egészen a közelmúltig egyáltalán nem ez volt a tendencia. Az elemzések hiányának vagy hiányosságának egyik oka az a meggyőződés, hogy Putyin számára a politikai beszéd csupán eszközt jelent, a másik pedig az, hogy az elnök túl pragmatikus ahhoz, hogy az ésszerű stratégiai megoldások helyett valamilyen ideológiai vonalat kövessen. A témában írt könyvek egyrészt a korrupcióra, másrészt politikájának állítólagos autoriter mivoltára összpontosítottak, de meglepően kevés figyelem fordult felszólalásaira. Akik pedig eddig megkíséreltek ilyen irányú kutatásokat folytatni, azért nem tudtak reprezentatív képet alkotni, mert jellemzően csak egy-egy téma kapcsán végeztek vizsgálatokat.
A szerzők több mint ezer, az 1999-től 2008-ig és a 2016-tól 2019-ig terjedő időszakban elhangzott, Putyin által adott interjút és beszédet vizsgáltak meg. Négy, általuk meghatározott kategóriába („történelem és kultúra”, „állam és politikai rendszer”, „gazdaság” és „külpolitika”) osztották őket, majd a lényegre fókuszálva kiválasztották azokat, amelyek inkább ideológiai, mint leíró jellegűek voltak. A téves értelmezések elkerülése érdekében, nem önmagukban, hanem kontextusba helyezve vizsgálták a megszólalásokat. A kiválasztott szövegekben ezután megkeresték a leggyakrabban említett szavakat és témákat, és megfigyelték, hogy ezek az idő múlásával miként változtak.
A szerzők úgy találták, hogy nem támasztható alá az az állítás, amely szerint Putyin beszédei tisztán pragmatikus jellegűek, és az igazságot ezért inkább a cselekvéseiben kellene keresni. Éppen ellenkezőleg, Putyin nézeteit a politikailag aktív évei alatt egyfajta állandóság jellemezte. Ez azt mutatja, hogy a retorika többet jelent számára az ellenfelei összezavarására használt eszköznél. Megszólalásait bizonyos esetekben arra használja, hogy kezelje az Oroszországot belülről és kívülről érő kihívásokat.
De mégis milyen jelentést lehet felfedezni az elnök szavai mögött? Putyin kiemelkedően nagy hangsúlyt fektet a stabilitás fenntartására mind belpolitikai, mind külpolitikai kérdésekben, ami tökéletesen beleillik a saját magáról megfogalmazott képbe, amely szerint ő egy pragmatikus ember konzervatív nézőponttal. Belpolitikailag a stabilitás utáni vágy egy olyan politikai rendszer kialakításához vezette, ami – beszédei alapján – erős, prezidenciális berendezkedés segítségével garantálja az erős államot, amely mégis kötve van a törvény által; és helyt ad az állampolgári véleménynyilvánításnak, így fenntartva a demokrácia és a civil társadalommal való együttműködés alapjait. Ebben a Putyin által leírt politikai modellben az állam és a társadalom nem szemben állnak egymással, sőt egymást támogatva erősítik önmagukat: az államnak kötelessége megvédeni a társadalmat, cserébe a társadalom támogatja az államot – szól a putyini retorika.
Külpolitikailag Putyin támogatja az Európával való együttműködés lehetőségét, annak ellenére, hogy szavai első ránézésre inkább ázsiai orientációról tanúskodnak. A nemzetközi térben bekövetkezett változások ellenére azonban Európa továbbra is Putyin figyelmének fókuszában áll, és Oroszországot egy olyan Európa részeként szeretné látni, amely Vlagyivosztokról Lisszabonig terjed. Putyin Nyugattal szembeni frusztrációjának fő oka a szerzők elemzése szerint az, hogy a Nyugat nem osztja ezt az elképzelését és a blokkok rendszerének megtartását támogatja inkább, szemben a Putyin által támogatott multipoláris világrenddel. A tanulmány következtetése szerint pedig a beszédekből kinyerhető pozíció alternatív (liberális konzervatív és pragmatikus konzervatív) értelmezést tesz lehetővé a puszta ultranacionalizmussal szemben.