Az erős családi kötődés jelentősen befolyásolhatja az egyén politikai attitűdjét – állítja Moreno Mancosu és David N. Hopmann közös tanulmánya a European Political Science Review hasábjain.
A választási és politikai viselkedés vizsgálata során fontos témakörnek számít a választópolgárok véleményének kölcsönös egymásra hatása. Az emberek a hozzátartozóikkal folytatott kommunikáció során véleményt cserélnek és érveket állítanak egymással szembe, így új politikai információkkal, megoldásokkal és ötletekkel kerülnek kapcsolatba. Egyes esetekben a politikai véleményeltérés az egyéneket a gondolkodásmód megváltoztatására is kényszerítheti. A hozzátartozók közötti nézeteltéréseknek a véleménynyilvánításra gyakorolt hatása számos nyugati demokráciában relevánsnak bizonyult, köztük az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban.
Mancosu és Hopmann tanulmányának célja az volt, hogy megvizsgálja és azonosítsa a nemzetek közötti különbségeket a „kommunikációs hálózat” mechanizmusait illetően, mégpedig oly módon, hogy összehasonlítja az európai országok adatait felosztva ezeket az országokat erős és gyenge családi kötődésűekre. Kitűzött célja volt továbbá az is, hogy megmagyarázza, miként befolyásolja a családon belüli politikai kommunikáció a választói magatartást három európai országban: Olaszországban, Németországban és az Egyesült Királyságban.
A régóta fennálló szociológiai és demográfiai elméleti magyarázó sémák alapján a nyugati társadalmakat erős és gyenge családi kötődésű társadalmakra lehet osztani. Az erős családi kötődésű politikai rendszerekben az egyén egy erős családi hálózatban helyezkedik el, amely általában magas fokú intimitást garantál neki. Ennek eredményeképpen az erős családi kötődésű politikai rendszerekben élők intenzívebb családi életet élnek, a szülői házból való elköltözés későbbi időpontra tehető, gyakoribbak a családi találkozások és a családon belüli segítségnyújtás (akár gazdasági szinten is), mint a gyenge családi kötődésű országok esetében. Általánosságban elmondható, hogy az erős családi kötődés a mediterrán országokra jellemző, míg az észak-európai és angolszász országokban a gyenge családi kötődés a domináns viselkedési forma. A kontinentális európai térség pedig valamiféle vegyes kontextust képvisel, amelyben a családi kötődés jellege a két szélsőséges eset között helyezkedik el. Az elemzést mozgató érv, hogy az erős/gyenge családi kötődés mintázata befolyásolhatja az egyének politikai magatartását.
A témában végzett korábbi tanulmányok elsősorban egyetlen esetre koncentráltak. Korábbi elemzések rávilágítottak többek között arra is, hogy a politikai nézeteltérésekhez kapcsolódó „befolyásolás” mechanizmusa empirikusan releváns. Kétféle típusú befolyás elkülönítését említik. Az első esetben a befolyásolásra egy olyan folyamatként kell tekinteni, amely során a felek közül az egyik a pozíciójában marad, a másik pedig meggondolja magát az első fél meggyőző érvei hatására. A második esetben pedig mind a két fél véleménye megváltozik, ezzel elérve egy közbenső helyzetet.
A cikk szerzői demográfiai munkákat alapul véve azt állítják, hogy a mediterrán kultúrában (ahol erőteljes a családcentrikusság) az emberek hajlamosabbak arra, hogy rokonaik befolyásolják politikai attitűdjeiket vagy viselkedésüket, míg a kontinentális országokban Észak-Európában és az Egyesült Királyságban, ez kevésbé jellemző.
A hipotéziseik tesztelésére az Olaszországban, Egyesült Királyságban és Németországban összegyűjtött adatokat használták fel. A cikk két különböző mechanizmus tesztelését célozta meg. Az egyik oldalról a család befolyásoló erejét az egyéni-hálózat szintjén kívánta vizsgálni, a másik oldalról pedig azt a hatást, amelyet a nemzeti kontextusban megosztott kulturális és társadalmi normák gyakorolhatnak az egyének viselkedési mintáira.
Az első hipotézis szerint a vitával való egyet nem értés magasabb választói volatilitást eredményez. A második hipotézis alapján, az erős családi kötődésű országokban a rokonok befolyása erősebb, mint a választott partneré. A harmadik hipotézis pedig azt feltételezi, hogy a gyenge családi kötődésű országokban a rokonok befolyásoló hatása gyengébb, mint a választott partneré.
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy Olaszországban a családi helyzetre figyelemmel hajlamosabbak asszimilálni az eltérő véleménnyel rendelkezőket, míg az angolszász kontextusban jobban tolerálják a családon belüli, nagyobb nézeteltéréseket is.
A cikkben szereplő elemzésnek természetesen akadnak korlátai. A rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé egy nagyobb csoportra való kiterjesztést, valamint csak az említett három ország helyzetével foglalkoznak. Mindazonáltal a cikk szerzői úgy látják, hogy a feltárt eredmények a korlátok ellenére is világos jelentést hordoznak magukban.
