Világjárványok mindig is voltak és lesznek is. A huszadik század második fele e tekintetben is kegyelmi állapotnak tekinthető, főként Európában, de a globalizáció nem szándékolt következményeként tudvalevő volt, hogy újból szembe kell néznünk ezzel a kihívással. Ezért a társadalomtudománynak, és azon belül is a politikaelméletnek is, foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Ahhoz viszont, hogy a politikai gondolkodás csakugyan relevánsan tudjon megszólalni a témakörben, először a tényeket kell tisztáznia. Ehhez viszont – mint minden politikatudományi kérdés esetében – érdemes a múltbéli tanulságokat is bevonni a vizsgálatunkba.
Nem véletlenül alakult ki például a tudománytörténetnek az az ága, amely épp a járványoknak a társadalomra gyakorolt hatását vizsgálja, történeti távlatokban. A Yale egyetem emeritus történészprofesszora, Frank M. Snowden az orvostörténetre szakosodott. A fasizmustörténész számára az olaszországi járványok elemzése természetes módon adódott kutatási feladatként. Egyik könyvében a 19–20. századfordulós Nápolyba kalauzolta olvasóit, a kolerajárványok idején, egy másikban pedig a malária felett aratott huszadik századi itáliai győzelem történetét rekonstruálta.
Az a könyv, amelyet legutóbb publikált, átfogó képet nyújt a járványoknak a koramodern, modern és posztmodern társadalomra gyakorolt hatásáról. Az Epidemics and Society (Járványok és a társadalom) című könyvet úgy ajánlja kiadója, hogy az „a legfontosabb járványok orvosi és társadalomtörténeti” áttekintését adja, multidiszciplináris és összehasonlító nézőpontból. A könyv születésével kapcsolatban a szerző utal rá, hogy a SARS-járvány, a madárinfluenza és az ebolavírus kapcsán tartott előadássorozatának írásos változatáról van szó. Őt különösképp a világjárványoknak a politikához, a művészethez és a társadalmi változásokhoz fűződő kapcsolata érdekelte. Úgy gondolja ugyanis, ezeknek a társadalom alakulására gyakorolt hatását eddig alulbecsültük, s ráadásul jövőbeli szerepüket is nehéz lenne túlbecsülni. A könyv nem szakorvosnak készülőknek íródott, hanem olyan alapképzéses hallgatóknak, akik számára a kérdés felvetése releváns lehet, attól függetlenül, hogy a téma nem tartozik szakmájuk szorosabb körébe. Történészként sem az volt a célja, hogy új források alapján újraírja a járványtörténetet, hanem hogy hozzáférhetővé tegye ezt az anyagot egy szélesebb olvasóközönség számára. A kötet kutatási feltételezése szerint ugyanis a történelmi változások „széles látószögű”, átfogó képe szempontjából is kulcsterületről beszélünk. Jelentősége a gazdasági válságokhoz, a háborúkhoz, a forradalmakhoz és a demográfiai változásokhoz hasonlítható. E tekintetben a járványok másféle történeti logikát követnek, mint az egyébként súlyosabb, akár több halálesetet produkáló betegségek, például a rák vagy a keringési betegségek, mivel hirtelen és az egész társadalmat érintve tűnnek fel, és ezért sajátos reakciókat, félelmeket és pánikot váltanak ki a társadalomban. E hatások ellensúlyozásaként jelennek meg olyan társadalmi jelenségek, amelyeknek közvetlen politikai következményeik is lehetnek, mint a bűnbakképzés, a tömeghisztéria, vagy a vallási mozgalmak elindulása. Másfelől e hatások nem pusztán a múlt relikviái, hanem a jövőben is fenyegetnek. Mint írja, az iparosodott nyugatot is fenyegetik, különösképp a klímaváltozások teszik őket potenciálisan is fenyegetővé.
A szerző nem titkolja, hogy vizsgálódásának földrajzi fókusza Európa és Észak-Amerika iparosodott világa. Ám hangsúlyozza azt is, hogy a 20., s még inkább a 21. században a globális összefüggéseket is elemezni kell. „Menthetetlenül egy olyan globális világ részei vagyunk, amelyben a mikróbák – és azok a rovarok, amelyek terjesztik ezeket – nem hajlandók tiszteletben tartani a politikai határokat” – írja. Ami pedig az időbeli metszetét illeti, a könyv narratívája a 14. századi bubópestissel kezdődik, és az ebolával zárul.
Ami közvetlenül a járványok politikai vonatkozásait illeti, emeljünk most ki egy területet a kötet vizsgálódási témái közül: a járványoknak a háborúkra, s ezen keresztül a nemzetközi politikai összefüggésekre gyakorolt hatását, illetve azt, hogy a politikai rezsimek sorsát miként határozta meg egy-egy járvány. Ez a szempont ugyanis elsőrendűen időszerűnek tűnik.
Két példát említ a kötet a háború és járvány fent említett összefüggésére. Az egyik Napóleon 1802–1803-as hadjárata Santo Domingo gyarmatának visszaszerzésére. A sárgaláz erőteljes támadása ledöntötte lábáról a nagy hatalmú francia császár hadseregét, és ez végül elvezetett Haiti függetlenségéhez és Louisiana Egyesült Államok általi megvásárlásához. A másik példa Napóleon hadseregének 1812-es oroszországi hadjárata, amelyet (az orosz tél mellett) két, a háborúkat klasszikusan kísérő járvány, a vérhas és a tífusz hiúsított meg, megdöntve Napóleon császárságát és végül átalakítva a geopolitikai hatalmi egyensúlyt.
E példák alapján ma már nehezen érthető az az optimizmus és vakság, amely a huszadik század utolsó harmadában végső győzelmet hirdetett a járványos betegségek fölött, elvezetve addig a helyzetig, hogy a vezető amerikai egyetemek, így a Yale és a Harvard orvostudományi kara is bezárta infektológiai osztályait. A nyugati világ társadalmai úgy érezték, a járványok már nem okozhatnak tényleges veszélyt lakosságukra.
A 2019-ben megjelent kötet figyelmeztető jel, amely arra emlékeztet bennünket, hogy emberi természetünk és társadalmaink szerkezete miatt a járványok elkerülhetetlenül részét képezik az emberi történelemnek. Arra is kifejezett módon utal, hogy a népegészségügyi hatóságok már figyelmeztettek egy olyan járványra is, amely az 1918–1919-ben dúló spanyolnáthához hasonló módon söpörhet végig a globális emberi társadalmon. A kockázati tényezők növekedése mögött a kötet szerint olyan jelenségek állnak, mint „a népességnövekedés, a klímaváltozás, a közlekedési eszközök felgyorsulása, az olyan világvárosok virágzása, ahol nem megfelelőek az infrastrukturális feltételek, a háborúk, a tartós szegénység és a mind nagyobb társadalmi egyenlőtlenség”.
Egy utolsó szempont, amely meghatározza a kötetet, az az, hogy minden társadalom kitermeli a maga járványügyi sérülékenységének az okait. „Ezek tanulmányozása e társadalmak szerkezetének, életszínvonalának és politikai értékrendjének megértését feltételezi”. Vagyis a járványos betegségek jelek, amelyeknek jelentését épp az orvostörténeten keresztül fejthetjük meg.
Frank M. Snowden: Epidemics and Society. From the Black Death to the Present, Yale University Press, New Haven – London, 2019.
A kép forrása: Múlt-kor
