Milyen állami támogatási feltételek mellett létesülhetnek új atomerőművek az Európai Unióban?
Régi vita az Európában, hogy helye-van-e a nukleáris energiának az Unióban. Igaz ugyan, hogy a hálózatos iparágak, s így az energetika szabályozása is megosztott hatáskör, ám az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 194. cikke értelmében a tagállamokat megilleti az energiamix szabad megválasztásának joga.
Mint az közismert, egyes tagállamok, így pl. Magyarország is erősen támogatja az atomerőművek létesítését, sőt újabban az ún. kis, moduláris reaktorok telepítése is egyre nagyobb népszerűségnek örvendek, addig mások, többek között nyugati szomszédunk, Ausztria, a technológia kifejezett ellenzőjének számít.
Franciaország is azon államok közé tartozik, amelyek régóta és stabilan alapoznak a nukleáris energiára, olyannyira, hogy az ország villamosenergia-fogyasztásának nagyobb részét (60–70%-át) atomerőművei révén állítja elő. A német trenddel szemben a franciák ettől nem is kívánnak tágítani: 2025. novemberében be is jelentették az Európai Bizottságnak, hogy 3 helyszínen (Penly-ben, Gravelines-ben és Bugey-ben) összesen hat új reaktort kívánnak építenek, amelyek együttes teljesítménye 9990 MW lesz. Az összehasonlíthatóság kedvéért jelzem, hogy a paksi atomerőmű 4 blokkja együttesen valamivel több, mint 2000 MW beépített teljesítménnyel bír. Az erőművek több, mint egy évtized múlva kerülnének üzembe (egészen pontosan 2038 és 2044 között), s az első indítástól számított 60 évig, azaz nagyjából a XXI. század fordulójáig látnák el a francia ipart és lakosságot villamos energiával.
Ezeknek az energetikai létesítményeknek az építése rendkívül költséges (a 6 reaktor becsült bekerülési költsége együtt 72,8 milliárd euró), megtérülésük pedig nagyon hosszú, így könnyen lehet, hogy tisztán piaci alapon nem létesülnének. Ugyanakkor az országok energiaellátása szuverenitási, önállósági kérdés, így állami érdek fűződik ahhoz, hogy a megfelelő erőművek mihamarabb mégis rendelkezésre álljanak. Éppen ezért a gyakorlat az, hogy a tagállamok támogatni kívánják az ilyen jellegű fejlesztéseket. Franciaország is így kíván tenni, éspedig háromféleképpen is támogatni szeretné a szóban forgó beruházást: egyrészt az azt kivitelező Électricité de France S.A. („EDF”) által létesítendő projekttársaság részére kedvezményes kamatozású, támogatott hitelt kíván biztosítani, mégpedig az építési költségek 60%-áig, másrészt 40 évre szóló kétirányú különbözeti szerződést (ún. „contract for difference”) kötne a létesítmények üzemeltetőjével annak érdekében, hogy a társaság bevételei biztosítottak legyenek, s végül, be kíván vezetni egy olyan „kockázatmegosztási mechanizmust”, amely bizonyos, olyan eseményekkel szemben biztosítaná az üzemeltető társaságot, mint pl. a természeti katasztrófák vagy akár jogszabályi változások.
Jól látható, hogy ezek az intézkedések jelentős előnyt biztosítanának az EDF-nek, hiszen a szabadpiacinál lényegesen kedvezőbb feltételek mellett tudná ekként megvalósítani a tervezett beruházásokat.
Míg az energiamix megválasztása az uniós jog szerint szabad, az állami támogatások („state aid”) kérdése szigorú vizsgálat alá tartozik. Az Európai Unió ugyanis a szabad, külső beavatkozásoktól mentes versenyt tekinti a főszabálynak, s minden abba történő beavatkozást alapvetően a Bizottság engedélyezése alá tartozó kivételnek. Ennek megfelelően a Bizottság az ügyben részletes vizsgálatot indított a napokban, amely az alábbi kérdésekre terjed ki: a támogatás megfelelősége és arányossága, arra, hogy a tervezett intézkedések valóban a lehetséges legkisebb hatást gyakorolják-e a piaci versenyre, valamint arra, hogy azok megfelelnek-e a villamosenergia-rendelet 19d. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Ez utóbbiak a fentebb már említett „contract for difference” uniós szabályait tartalmazzák.
Az eljárás nem pusztán a Bizottság és Franciaország között zajlik, abba ugyanis más tagállamok beavatkozhatnak, s ekként formálhatják, illetve megkísérelhetik formálni a bizottsági döntést. Az ügyben az Európi Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóság (DG COMP) folytatja le az eljárást, amely döntéséről határozatot fog hozni. E határozatban jóváhagyhatja a tervezett franci állami támogatási lépéseket vagy módosítást is előírhat azokkal kapcsolatban.
Akárhogy is, a projekt(ek)re a Bizottság értékelése szerint ellátásbiztonsági szempontból szükség van és az a dekarbonizációhoz is hozzá fog járulni. Nem pusztán jogi-gazdasági szempontból izgalmas kérdés ezért, hogy milyen támogatást kaphatnak ezek a fejlesztések, hiszen létesítésüket nagymértékben befolyásolni fogja, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre majd.
Nyitókép: Magyarország, Paks, 1980. Az Atomerőmű építése. Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr




