A migrációs paktum nyitott kérdéseinek lezárása és a jogszabályok hatályba lépése egyaránt Ciprus elnökségének idejére esik.
A 2026 első felében az Európai Unió Tanácsának soros elnöki feladatait ellátó Ciprus a migrációs politika területén az új migrációs és menekültügyi paktumban foglaltak végrehajtását tűzte ki legfontosabb célul. Ennek okán három részterületen való előrehaladásra szeretne fókuszálni elnöksége hat hónapja alatt. Lezárná egyfelől a tárgyalásokat a biztonságos harmadik ország elvének módosításáról, valamint az első közös, biztonságos származási országokat tartalmazó uniós listáról. Előbbi rendelet azt a célt szolgálja, hogy bizonyos államok esetében gyorsabbá váljon a menekültügyi eljárás, és könnyebben megállapítható legyen a kérelmező menekültstátuszra való alkalmatlansága, amennyiben ilyen biztonságos harmadik országból, vagy országon keresztül érkezik az Európai Unióba. Ezen szabály lenne alkalmazandó akkor is, ha egy megállapodás alapján azon harmadik ország feladata elbírálni a menedékkérelmet, amely területére korábban belépett.
A nemzeti listákat kiegészítve, a közös uniós lista létrehozása a biztonságos származási országokról szintén azt hivatott elősegíteni, hogy a kérelmeket gyorsított eljárásban lehessen elutasítani. Közéjük tartoznának a tagjelölt államok – kivételt képezve azok, ahol fegyveres konfliktus van –, továbbá Banglades, Kolumbia, Egyiptom, India, Koszovó, Marokkó, valamint Tunézia. E két jogszabály formális elfogadása a társjogalkotó intézmények részéről a következő hónapokban várható.
A ciprusi elnökség tenne a visszaküldések hatékonyabbá tételéért is. Az erre irányuló rendelettervezettel kapcsolatban a Tanács decemberben alakította ki az Európai Parlamenttel való tárgyalásokon képviselendő álláspontját. A jogszabály bevezetné az európai kiutasítási határozatot, mely lehetővé teszi a tagállamok közötti szorosabb koordinációt, valamint megkönnyíti a nemzeti kiutasítási határozatok kölcsönös elismerését, melynek elvét szintén tartalmazza a javaslat. Ennek értelmében, ha egy, az Európai Unióban tartózkodó bevándorlót egy tagállam kiutasít, ám az illető ezután egy másik tagországba távozik, az ottani hatóságoknak már nem kell majd elölről kezdeniük az eljárást, hanem közvetlenül az eredeti határozatot hajthatják végre. A hatékonyság növelését szolgálná az úgynevezett visszaküldési központok létrehozása is. Az államok kétoldalú megállapodások útján olyan központokat alakíthatnának nem uniós országokban, ahová a jogerősen illegálisan Európában tartózkodókat küldhetik. Ezzel megoldódhatnának az illegális bevándorlók visszafogadásával – pontosabban annak hiányával – kapcsolatos problémák.
A fenti jogszabályokhoz hasonlóképpen – elfogadásuk esetén – ugyancsak a ciprusi elnökség utolsó napjaiban – június tizenkettedikén – lép majd hatályba a migrációs paktum egyik legvitatottabb eleme, a szolidaritási mechanizmus. Az ezen eszközt is magában foglaló rendelet értelmében az Európai Bizottság évente javaslatot tesz a tagállamok között szétosztandó bevándorlók összlétszámára – legalább harmincezer főre –, majd GDP és népességarányosan meghatározásra kerülnek az egyes országokra vonatkozó kvótaszámok. A politikai vezetők szabadon dönthetnek arról, hogy az áthelyezési kötelezettségüknek tesznek eleget, vagy pedig anyagi támogatást nyújtanak – egy főt húszezer euróval válthatnak ki – a migrációs nyomás alatt lévő államoknak. Az első ezirányú javaslatát a Bizottság tavaly év végén nyújtotta be a Tanácsnak, melyben a minimális harmincezer bevándorló szétosztását szorgalmazta, a tagországok azonban, kihasználva, hogy 2026-ban csupán félévről van szó, huszonegyezer főre csökkentették ezt a számot.
A szolidaritási mechanizmus haszonélvezői az idei esztendőben Spanyolország, Görögország, Olaszország és Ciprus lesznek. Négy további ország – Lengyelország, Csehország, Horvátország, Ausztria – pedig teljes felmentést kapott a kötelezettségek alól, melyet az tett lehetővé, hogy a migrációs nyomás veszélyének kitett államként határozták meg őket. A fennmaradó tagországok közül a legnagyobb terhet Németországnak és Franciaországnak kell viselnie. Előbbi 4555, utóbbi 3361 fő átvételéről gondoskodik majd. Magyarország a kezdetektől fogva kritikát fogalmazott meg a kvótarendszerrel szemben, így – Szlovákiával egyetemben – nem tett vállalást a mechanizmus keretében. Hazánk részesedése alapján 349 bevándorló vonatkozna ránk, amelyet 6.980.000 eurónyi – mintegy 2,7 milliárd forintnak megfelelő – összeggel tudnánk kiváltani. Rendeletről lévén szó a mechanizmus végrehajtása valamilyen formában kötelező, így tiltakozás esetén a tagállamok kötelezettségszegési eljárással kell, hogy számoljanak.
Nyitókép forrása: PromesaStudio / depositphotos.com
