Idén december végén a második von der Leyen-Bizottság az első teljes évét zárja. Nehéz megalakulási folyamat után nagy globális politikai ambíciókkal látott munkának a biztosi testület, az év vége jó alkalmat szolgáltat egyfajta előzetes értékelésre.
Az Ursula von der Leyen vezetésével működő testület hivatalba lépésekor hét prioritás köré szervezte céljait, amelyek a versenyképesség javításától kezdve a társadalmi biztonság magasabb szintjének megteremtésén keresztül a fokozott globális politikai szerepvállalásig sok területen ígért megújulást. A Bizottság elnökének megfogalmazása szerint Európa válaszúthoz érkezett, egy olyan ponthoz, ahol nem csupán az európai integráció történelme során már megszokott problémákra kell új válaszokat találni, de az európai politikai felépítmény alapvető jellemzőit is meg kell őrizni. Azaz az Európai Bizottság feladata nem csupán a zökkenőmentes szakpolitikai együttműködés biztosítása, hanem az is, hogy: „…Európában a demokratikus közép maradjon a meghatározó politikai erő.”
Ezt a rendhagyó küldetést egészítette ki egy ugyancsak rendkívüli nemzetközi politikai cél is, amikor az Európai Unió további aktív szerepvállalását is szorgalmazta az elkövetkező időszakban. Ahogyan a politikai prioritások szóló bizottság dokumentum 16. oldala fogalmaz: „Ukrajna biztonságába való befektetésünk a legjobb befektetés Európa biztonságába.” A szakpolitikai célkitűzések mellett ezek az új elemek azok, amelyek a Bizottság elnökének szándékai szerint a második von der Leyen-Bizottság történelmi küldetését megalapozza. Az elmúlt egy év ezen célkitűzések megalapozása és elérése jegyében telt.
Az első év eredményeinek összegzésére kiadott kiadvány a szakpolitikai célok teljesítése mellett viszonylag kevés szót veszteget az ezeken a területeken elért eredményekre. Jobbára megelégszik olyan kitételekkel, hogy a 2028–2034 közötti időszak többéves pénzügyi keretterve az Európai Unión belüli jogállamiság garanciája lesz. Ukrajna kapcsán leszögezi a dokumentum, hogy az ukránok szabadsága egyben Európa szabadsága is, ezért az Európai Unió továbbra is biztosítja Ukrajna stabil támogatását mindaddig, amíg az igazságos és tartós béke el nem jön az országban.
Az első teljes év lezárása azonban még a szakpolitikai célok tekintetében sem jelent meggyőző sikert. Az egyik legfontosabb célt, az Európai Unió versenyképességének javítását annak ellenére is csak a távoli jövő feladataként rögzíthetjük, hogy a tavalyi budapesti Európai Tanács ülés következtetései alapján megszületett Európai Versenyképességi Iránytű rövid távú feladatokra bontotta az elvégzendő munkát. A többéves pénzügyi keretterv első bizottság tervezete, bár kétségtelenül nem szűkölködött merész elképzelésekben, egyelőre még nem bírja a tagállamok és az Európai Parlament többségének támogatását.
A legkevesebb eredményt azonban a Bizottság éppen a geopolitikai szerepvállalás terén tudta elkönyvelni. Mentségére legyen mondva, hogy minden eddiginél bonyolultabb nemzetközi környezetben kellett volna teljesítenie az amúgy is merész célokat. Figyelemre méltó eredmény, hogy mindössze négy hónap alatt sikerült tető alá hozni a SAFE névre hallgató, a tagállamok által védelmi beruházásokra fordítható 150 milliárd eurós pénzügyi eszközt, és a Readiness 2030 kezdeményezéssel az elkövetkező négy évben további 800 milliárd eurónyi védelmi beruházást támogatnak.
Ugyanakkor a védelmi unió létrehozatala érdekében tett erőfeszítéseket aláaknázza a Bizottság sikertelensége az egyik legjelentősebb nemzetközi politikai színpadon, az orosz–ukrán háború lezárása körüli tárgyalásokon. Az Európai Unió kiszorulása a tárgyalási folyamatból olyan kudarc a Bizottság számára, amely a jövőben még a tagállamok megingó bizalmában bosszulhatja meg magát. Az eredménytelenség láttán sokan ismét a nemzeti megoldásokban vagy a NATO-együttműködésben látják az igazi megoldást, amely komoly presztízsveszteséget jelent a Bizottságnak.
Az első teljes év tehát hozott ugyan szakpolitikai sikereket, azonban igazán nagy sikert egyik lényegesebb területen sem tudott egyelőre elérni a Bizottság. A rendkívül bizonytalan nemzetközi politikai helyzet, valamint a Bizottságnak a kudarcok következtében csökkenő tekintélye túl sok jót nem sejtet a jövőre nézve. Menteni a menthetőt: a biztosok testületének a globális politikai ambíciók ápolása helyett a hagyományos feladattal, a tagállamok közötti szakpolitikai együttműködés ösztönzésével és akadálymentessé tételével kellene foglalkoznia. Egész Európa jobban járna ezzel a szerepváltással.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
