In memoriam Sofia Corradi
Az Erasmus-program mára már valósággal szállóigévé vált. Kevesebben tudják azonban, hogy az Európai Bizottság egyik leghíresebb és legjelentősebb kezdeményezése az olasz Sofia Corradi nevéhez fűződik. A „Mamma Erasmus” becenevet viselő professzor október 17-én, életének 91. évében bekövetkezett halála alkalmat ad számunkra egyrészt arra, hogy megemlékezzünk a program megálmodójáról, és egyben arra is, hogy kitérjünk annak vitathatatlan sikerére.
A számok önmagukért beszélnek
Egy olyan időszakban, amikor az európai konstrukció számos viharon megy keresztül – elsősorban az ukrajnai háború és az ország EU-csatlakozása, a Brexit, valamint egyes alapítóinak politikai és gazdasági válsága miatt –, az Erasmus-program továbbra is rekordokat döntöget a részvételi arány tekintetében. A jelentkezések száma meghaladja a rendelkezésre álló helyek számát, ami a fiatalok lelkesedését mutatja, még azokban az országokban is, ahol az euroszkepticizmus egyre erősödik.
1987-es bevezetése óta több mint 16 millió fiatal európai részesült Corradi professzor a diákokat és a kutatókat a határokon mintegy átívelve egyesítő elképzeléséből.
Az EU tagállamai teljes mértékben részt vesznek az Erasmus+-program valamennyi területén. Továbbá, az Erasmus+ rendelet 19. cikkével összhangban a következő országok is társultak a programhoz:
- az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon tagjai, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai: Norvégia, Izland és Liechtenstein;
- csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek: Észak-Macedónia, Törökország és a Szerb Köztársaság.
Ezen felül még további országok bizonyos feltételek vagy kritériumok betartása mellett részt vehetnek a program bizonyos tevékenységeiben. Ezzel tehát a program gyakorlatilag világszintűre emelkedett.
2014 óta az Erasmus+-program más európai mobilitási programokat is összefogott. Ezért már nem csak a diákok számára van fenntartva: gyakornokok, oktatók, álláskeresők, friss diplomások, valamint középiskolások is részesülhetnek belőle.
A 2021–2027 közötti programszakasz költségvetésére több mint 26 milliárd euró támogatást fogadtak el.
Egy olyan sikerről van szó, amely semmi jelét nem mutatja a gyengülésnek: 2023-ban, a legutóbbi évben, amelyről adatok állnak rendelkezésre, több, mint 400 000 európai töltött egy, két vagy három félévet külföldön.
Az 1987-ben alapított program 1998 óta Magyarországon is jelen van, ekkor utaztak ki ugyanis az első hallgatók külföldre az ösztöndíj segítségével. Az Erasmus+-program több évtizedes működésének eredményessége tetten érhető a résztvevők személyes történetein és a magyar oktatási intézmények fokozatos nemzetközivé válásában. Hazánkban a Tempus Közalapítvány koordinálja az Európai Bizottság Erasmus+-programját.
A számokon túl
Az elmúlt évtizedekben az Erasmus nemcsak az oktatás minőségét javította, hanem jelentős hatást gyakorolt az európai identitás erősödésére is. Hiszen európainak lenni nem csak arról szól, hogy kedvünk szerint utazhatunk nyaralni, hanem arról is, hogy elmehetünk tanulni, szakmai gyakorlatot végezni vagy önkénteskedni az Erasmus+-program 33 országának egyikében.
A közel 40 éves program legnagyobb sikere nyilvánvalóan a hallgatói mobilitás elősegítése. A programban résztvevő fiatalok milliói szereztek nemzetközi tapasztalatot, fejlesztették nyelvtudásukat és önállóságukat. Az Erasmus-ösztöndíjjal eltöltött félév vagy év során megtapasztalják az idegen környezethez való alkalmazkodást, ami nemcsak személyes fejlődésükhöz járul hozzá, hanem nyitottabb, toleránsabb gondolkodásmódot is kialakít bennük.
Nem véletlen a program elnevezése sem: Rotterdami Erasmus, a reneszánsz humanista filozófus és teológus nevét viseli, aki utazásai során és nem utolsó sorban azoknak köszönhetően fejlesztette tudását, alakította világképét.
A fentebb idézett számokon túl, próbáljuk meg elképzelni, hogy hány személyes életet formált ez a néhány külföldön töltött hónap, ezáltal az európai kultúra. A közel 40 év alatt 16 millió diákot érintő programnak érthető módon személyes vetületei is vannak. 2014-ben az Európai Bizottság még azt is kiszámolta, hogy már egymillió gyermek született „Erasmus-pároktól”. Vajon hányan lehetnek ma ezek az „Erasmus-babák”? 2017-ben, az Erasmus-program 35. évfordulója alkalmából a párizsi Montparnasse metró megállóját néhány, a külföldi tanulmányaik alatt összeismerkedett párokat és gyermekeiket ábrázoló fotókiállítás díszítette.
A 2002-ben Cédric Klapisch rendezésében készült Auberge espagnole (Lakótársat keresünk) című francia vígjáték talán a legtalálóbb ábrázolása az ún. „Erasmus-feelingnek”, illetve a külföldön szerzett tapasztalat személyes következményeinek. Egy egész generáció ismert önmagára a több, mint 20 évvel ezelőtt készült film kockáin lejátszódó történetben.
Egy álom valóra válik
Ennek az egyértelmű és egyre nagyobb sikernek a láttán korántsem meglepő, hogy Sofia Corradi halálhírére Európa szerte igen sokan reagáltak: volt diákok, ismert kutatók, politikusok egyaránt.
Története annál is meghatóbb és példás, mivel az olasz kutató rendkívül sokáig és kitartóan küzdött a külföldi diplomák és tanulmányok elismeréséért. 1958-ban, az Egyesült Államokban töltött jogi tanulmányai után visszatérve keserűen döbbent rá, hogy diplomáját nem ismerik el hazájában. Ebből a frusztrációból született meg benne a vágy, hogy csereprogramokat szervezzen, mert, ahogyan 2016-ban ő maga fogalmazott: „a külföldi tanulmányok megváltoztatták az életét”. Az 1934-ben született olasz neveléstudományi professzor életében 1958-ban egy álmai megvalósításáért vívott 30 éves küzdelem indult el.
Ami akár csupán egy keserű személyes csalódás is maradhatott volna, élete küzdelmévé vált. Saját esetén túl Sofia Corradi tudatára ébredt annak, hogy mennyire abszurd az a rendszer, amely megfosztja a diákokat a nemzetközi oktatás gazdagító tapasztalataitól. Ezután számos memorandumot készített, amelyekben a külföldi tanulmányokhoz való könnyebb hozzáférést és a külföldön szerzett képesítések akadémiai elismerésének garantálását szorgalmazta.
Azonban eltartott egy ideig, mire európai álma valóra vált. Kitartó munkáját végül 1987-ben siker koronázta. Jacques Delors, az akkori Bizottság elnökének vezetésével elindult az Erasmus-program – European Action Scheme for the Mobility of University Students –, amelyben konkrét formát öltöttek Corradi professzor közel harminc éve szorgalmazott javaslatai.
A jelenleg több „fronton” is válsággal küzdő, fegyverkező és háborúban álló, vagy éppenséggel arra készülő világban, és ezen belül is a több témában is széthúzó Európában szükségünk van az ilyen és efféle fénysugarakra, pozitív, inspiráló példákra. Méghozzá pontosan azért, mert az Erasmus-program ötlete a hidegháború alatt született, Sofia Corradi „személyes pacifista küldetése” volt. Az Erasmus létrejötte és azóta is tartó sikertörténete bizonyítja, hogy megálmodója elérte a célját. Ahogyan honfitársa, Umberto Eco fogalmazott: „A háború igazi ellenszere az Erasmus-program.”
Nyitókép forrása: Milkos / depositphotos.com
