A 2040-ig tervező dokumentum jól látja a veszélyeket, ám kevés reális megoldást javasol
Az Európai Bizottság szeptemberben tette közzé a legújabb éves stratégiai előrejelzési jelentését, amelynek címe melynek címe: „Reziliencia 2.0: Az EU felhatalmazása a turbulencia és a bizonytalanság közepette való boldogulásra.” A szerzők szerint a „Reziliencia 2.0” koncepció túlmutat a válságok puszta kezelésén a status quo fenntartása érdekében – transzformatív és proaktív megközelítését szorgalmaz.
A jelentés a korábbi előrejelző munkákra épít, és célja, hogy előremutató megközelítést biztosítson az EU előtt álló kihívásokhoz és lehetőségekhez. A dokumentum 2040-ig igyekszik előrejelezni és egy olyan EU-t vízionál, amelynek három alappillére van.
Először is, erős európai biztonságon keresztül békét kíván elérni. Ezt a nemzetközi szövetségeseivel összhangban, az EU elrettentő erejével, illetve a megfelelő védekezéssel fogja elérni. Ezt a katonai erő, a társadalomi felkészültség, egy erős globális pozíció és eredményes diplomácia kombinációjával fogja elérni. Másodikként, a demokrácia, az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékei szerepelnek. Az EU nem csak, hogy belsőleg fenntartja, érvényesíti, védi és érvényesíti ezeket az értékeket, hanem külpolitikája során meg is jeleníti azokat. Végezetül, az emberek jólétéért kíván fellépni: a belső és gazdasági biztonságra, a minőségi munkahelyektől kezdve, a megfizethető és inkluzív oktatásra és képzésre, valamint egészségügyi rendszerekig minden téren szerepet fog vállalni – vagyis olyan szakpolitikai területeken is, amelyeken a szerződések szerint nincsen hatásköre.
A szerzők úgy látják, hogy hét nagy különböző kihívás előtt áll az EU, amelyekre választ kell adnia. Elsőként a geopolitikai feszültségeket említik, különösen 2020-tól számítva. A geopolitikai és a geoökonómiai konfliktusok, valamint a biztonsági fenyegetések az orosz-ukrán háború kapcsán váltak különösön akuttá és világított rá, hogy az ellátási láncok, a migráció, a kereskedelem, a humanitárius segély, az űr, valamint az információ is használható fegyverként. A második kihívásként a szabályokon alapuló nemzetközi rend megváltozását jelölték meg. Ennek a változásnak a korábban kőszikla stabilitásúnak gondolt Egyesült Nemzetek Szervezete és a Kereskedelmi Világszervezet is áldozatul esik. Ezek a változások csökkentik az EU azon képességét, hogy saját érdekeiben cselekedjen. A korábbi állapothoz való visszatérése és a status quo fenntartása ugyan lehetetlennek tűnik, ám lehetőséget kínál az EU számára egy újabb nemzetközi rend kialakítására. A harmadik fajsúlyos kihívásnak a klímaváltozást és környezetkárosodást jelölték meg a szerzők. Az éghajlatváltozás, a természetkárosodás és a vízkészlet-hiány hatásai súlyosbodtak, a globális átlaghőmérséklet meghaladja az 1,5°C-ot az iparosodás előtti szinthez képest. Ez szélsőséges időjárási eseményekhez, jelentős gazdasági veszteségekhez, valamint a biológiai sokféleség és a kritikus infrastruktúra veszélyeztetéséhez vezet.
A gazdasági versenyképesség és stratégiai autonómia elérése csak a negyedik helyen szerepel. A szerzők elismerik, hogy az EU kettős kihívással néz szembe: a kulcsfontosságú ágazatokban a gazdasági versenyképesség fokozása mellett stratégiai autonómiára törekszik a hosszú távú gazdasági biztonság biztosítása és a külső sokkhatásoktól való függőség csökkentése érdekében. Példaként említik, hogy az EU felhőinfrastruktúrájának körülbelül 70%-át három amerikai vállalat ellenőrzi: az Amazon Web Services, a Microsoft és a Google (18). A szerzők jól látják – a kritikus nyersanyagok tekintetében a nem uniós szervezetektől való túlzott függőség hasonlóan probléma és a zöld gazdasági átment új függőségeket is teremt: egyrészt a tiszta technológiájú termékektől, másrészt azoktól a globális szereplőktől, amelyek ezen kritikus anyagok kitermelését uralják. Ezt az EU a körforgásos gazdasági gyakorlatok, illetve az űrbányászat, pontosabban holdbányászattal tervezi megoldani.
A technológiai kockázatokra tekintve, a dokumentum kiemeli, hogy a technológia segítheti ugyan a zöld és digitális átállást, ám rendszerszintű kockázatokat is jelent a biztonságra, a magánéletre és a demokráciára nézve. Az új technológiák gyors piaci elterjedése, amelyet gyakran néhány globális vállalat hajt, aggodalmat vet fel a potenciális visszaélések és a szilárd irányítás szükségessége miatt. A szerzők az amerikai piacvezérelt, illetve a kínai állam által vezérelt modellekkel szemben helyezik el az EU innovációs modelljét, amely, természetesen értékalapú lenne.
Végezetül a társadalmi ellenálló képesség és jóllétet veszélyeztető demográfiai változásokat említik meg. Így az elöregedő népesség és a csökkenő termékenységi ráták az állami költségvetéseket és a munkaerőpiacokat terhelik meg, amelyek miatt az adópolitikákat lényegesen át kell majd gondolni. A szerzők érdeme, hogy az illegális bevándorlást szintén veszélynek ítélték meg és felhívják a figyelmet a migrációs áramlatokra. Továbbá felismerik, hogy az algoritmusalapú, személyre szabott információforrások felerősítik az ideológiai polarizációt. Aggódnak a dezinformáció, a külföldi beavatkozás és a társadalmi sebezhetőségek miatt, valamint amiatt, hogy a politikai kampányokban egyre nagyobb szerepet játszanak a különböző online platformok, illetve az, hogy ezek által „néhány techmilliárdos egyre nagyobb befolyást gyakorol a politikára.”
Annak érdekében, hogy 2040-re kialakulhasson az „Reziliens 2.0 EU”, a jelentés nyolc kulcsfontosságú cselekvési területet javasol. A cselekvési terveket azonban jóval kevésbé fejtik ki és részletezi, mint az EU-ra veszélyt jelentő tényezőket, így azok meglehetősen átalános megfogalmazásokat tartalmaznak:
- Koherens globális jövőkép kidolgozása az EU számára: Az EU pozíciójának megerősítése erős, stabil és megbízható partnerként, egyértelmű stratégiai koncepció és alapvető értékek alapján, amelyek révén az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Kereskedelmi Világszervezet keretein belül egy nemzetközi szabályrendszert alakíthat ki.
- A belső és külső biztonság erősítése: Technológia-tudatos, előremutató megközelítés kidolgozása, amely a polgári-katonai szinergiákat kihasználva elrettenti a fenyegetéseket és védi a polgárokat. Szorgalmazzák, hogy a válsághelyzetekben egyszerűsített döntéshozatalt részesítsenek előnyben.
- A technológia és a kutatás erejének kiaknázása: Vezető szerep vállalása a nagy hatású technológiák etikus és tudományosan megalapozott globális alakításában. Mindezek mellett a technológiai szuverenitás megerősítése is fontos lesz.
- A hosszú távú gazdasági ellenálló képesség megerősítése: A fenntartható és inkluzív növekedés megvalósításának képességének erősítése és a munkaerőpiaci kihívásokra való felkészülés. A védelmi iparba, valamint a kutatásba és innovációba történő további beruházásokat a kettős felhasználású technológiák és infrastruktúrák támogatására kell felhasználni.
- A fenntartható és inkluzív jólét támogatása: A szociális piacgazdaság és a tiszta gazdaságra való igazságos átmenet előmozdítása. A munkaerő adóztatásáról a negatív externáliák adóztatására térne át az EU, elősegítve a fenntartható termékek és szolgáltatások megfizethetőségét és elérhetőségét.
- Az oktatás újragondolása: Az oktatási reform összekapcsolása a jövőorientált munkaerőpiaci és szociális politikákkal az alkalmazkodóképesség és a kreativitás előmozdítása érdekében. Az EU többet fektetne a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) végzettek számának növelése érdekében, mind a szakképzésben, mind a felsőoktatásban.
- A demokrácia mint közjó megerősítése: A polarizáció elleni küzdelem, a közösségépítés támogatása és a demokratikus normák védelme. A demográfiai átalakulás előrejelzése és a generációk közötti méltányosság erősítése: Keretrendszer kidolgozása annak biztosítására, hogy a jelenlegi döntések ne károsítsák a jövő generációit, és hogy a demográfiai változásokat lehetőségként használják fel.
Összefoglalva, dokumentum korrekt módon néz szembe az EU-ra váró kihívásokkal és sorolja fel azokat. Ugyanakkor a megoldási javaslatok hagynak némi kívánnivalót. Először is, milyen költségvetési forrásokból lehet ezeket a rendkívül ambííciós célokat elérni? A negatív externáliákra kivetett adópolitika talán nem az ördögtől való, csakhogy az EU-nak nincsen joga adónemeket kivetni, így azt a tagállamok kell majd megtegyék. A negatív externáliák túlnyomóan az ipari termelés során keletkeznek, amelyre most az EU-nak a versenyképesség és stratégiai autonómia elérése érdekében szüksége van. Vagyis, az ilyenszerű szakpolitika tovább csökkentené az európai vállalatok versenyképességét.
Másodszor, a változó világrendben egyre kevesebb partner számára tűnnek elsődleges szempontnak az EU által vallott és a külpolitikája során érvényesíteni kívánt demokrácia, emberi jogok értékei. Ezzel ellentétben egyre inkább a katonai, politikai és technológiai erőfölény mentén fognak a kisebb államok besorolódni a különböző nagyhatalmak befolyási övezetébe, így kérdéses, hogy hány és mennyire erős partnere marad az EU-nak, amelyek segítségével elérheti céljait? Így például az Európai Űrügynökség önmagában, harmadik országbeli partnerek nélkül mikor lesz képes a zöld átálláshoz szükséges kritikus nyersanyagokat bányászni, mint ahogyan ezt ebben a dokumentumban tervezik? Biztos, hogy ott nem kell majd az USA, Kína vagy Oroszország hasonló jellegű törekvéseivel szembesülnie?
Nyitókép: Arek Socha / Pixabay
