Kutatási szabadság kontra politikai felelősség
Az Európai Bizottság 2025 júliusának végén azt javasolta, hogy Izrael részvételét részben függesszék fel a Horizon Europe kutatási és innovációs keretprogramban. A lépés főként az Európai Innovációs Tanács (EIC) Accelerator pályázatait érintené, amelyek akár több millió eurós támogatást biztosítanak induló vállalkozásoknak. A Bizottság indoklása szerint a társulási megállapodás emberi jogi záradéka sérülhetett a Gázai övezetben zajló események és a kialakult humanitárius válság következtében. Brüsszel így politikai jelzést kíván küldeni: az Európai Unió nem hunyhat szemet az emberi jogok megsértése felett.
A javaslat azonban megosztja a tagállamokat. Írország és Spanyolország határozottan támogatja a lépést, míg Németország, Magyarország, Csehország vagy Ausztria sokkal óvatosabb álláspontot képvisel. Az intézkedés elfogadásához minősített többségre lenne szükség, ám ez egyelőre nincs meg. A vita jól mutatja, hogy a tudományos és innovációs együttműködések nem függetlenek a geopolitikai feszültségektől, mégis sok ország óvakodik attól, hogy politikai szankciók eszközévé váljanak.
Magyarország hivatalos nyilatkozatot nem adott ki a kérdésben, ám a kelet-közép-európai államok többségéhez hasonlóan inkább fenntartaná a kutatási együttműködéseket, és a diplomáciai párbeszédre helyezné a hangsúlyt. Budapest álláspontja következetesen arra épül, hogy a Horizon Europe és a jövőbeli programok a tudományos teljesítményről és az innováció előmozdításáról szóljanak, ne pedig politikai szankciókról.
Ezzel párhuzamosan már zajlik a 2028-ban induló következő kutatási és innovációs keretprogram, az FP10 előkészítése. Magyarország ebben aktívan képviseli érdekeit. A kormány számára kiemelt szempont, hogy csökkenjenek az adminisztratív terhek, egyszerűsödjék a pályázati folyamat és szélesebb részvételi lehetőséget kapjanak a felzárkózó országok. Különösen fontos a „widening” dimenzió megerősítése, vagyis az, hogy a közép- és kelet-európai kutatóhelyek nagyobb eséllyel kapcsolódhassanak be a nemzetközi konzorciumokba. Emellett Budapest támogatja a versenyképesség növelését célzó lépéseket, a vállalkozói készségek fejlesztését, az innovációs ökoszisztéma bővítését és az európai partnerségi programok kiszámítható finanszírozását.
Az FP10 körüli tárgyalások az elkövetkező években folytatódnak, és várhatóan 2027 végére zárulnak le. Addig a tagállamok és a Bizottság vitái nemcsak az új program prioritásait alakítják, hanem azt is, hogy milyen mértékben képes az Európai Unió egyensúlyt találni a geopolitikai felelősségvállalás és a tudományos együttműködés hagyományosan nyitott szelleme között.
A mostani izraeli ügy is jól példázza ezt a dilemmát. Egyrészt érthető a törekvés, hogy az EU következetesen fellépjen az emberi jogok védelmében. Másrészt a kutatási hálózatok megszakítása hosszú távon a tudomány és az innováció szabadságát gyengítheti. Magyarország ezért inkább a párbeszéd és a partnerség fenntartásában látja a jövőt, miközben arra törekszik, hogy a következő keretprogramban erősebb pozícióhoz juttassa a közép- és kelet-európai kutatóközösséget.
Nyitókép forrása: depositphotos.com
