Az Európai Bizottság 2025. június 4-én hirdette ki új Vízbiztonsági Stratégiáját, amely átfogó válasz a kontinens egyre súlyosbodó vízügyi kihívásaira.
Az emberiség egyik legfontosabb erőforrása a víz. A Föld több mint kétharmadát víz borítja, egyszerre élteti ivóvízzel az embereket, állat- és növényfajokat, nyújt rekreációs teret számunkra vagy éppen az ipari tevékenységet szolgálja, de tovább is lehetne még sorolni pozitív hatásait. Ugyanakkor a természeti katasztrófák jelentős része is a vízhez vagy annak hiányához köthető, sok esetben az emberi tevékenység okozta klímaváltozás hatására. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb 1848-as forradalmi versben is Petőfi Sándor a vizet használta metaforaként, mint a világot birtokló erőként: „Azért a víz az úr”.
Az elmúlt öt évben az Európai Uniót számos vízzel kapcsolatos természeti katasztrófa sújtotta, amelyek közül a legjelentősebbek az árvizek és az aszályok voltak. Ezek az események nemcsak emberéleteket követeltek, hanem jelentős gazdasági károkat is okoztak. 2024-ben például árvizek érintették a kontinens folyóhálózatának 30%-át, amely eseményeknél legalább 335 ember vesztette életét, a gazdasági károk pedig meghaladták a 18 milliárd eurót. Aszályok tekintetében a 2022-es év jelentette eddig a legnagyobb kihívást, amikor az elmúlt 500 év legnagyobb szárazságát élte át Európa.
Mindezek az emberi tevékenység közvetett hatásai, ugyanakkor számos közvetlen, antropogén eredetű (emberi mulasztás, ipari hanyagság vagy szabályozási hiányosság) negatív tevékenység is sújtotta vizeinket. A nagy aszály idején az Odera folyó halállományának jelentős pusztulását jegyezték a lengyel és német hatóságok, amelyet egy algavirágzás okozott egy felelőtlen lengyelországi bányászati tevékenység következtében. De nem lehet elmenni az Európa szerte felbukkanó PFAS („örök vegyi anyag”)-szennyezések mellett sem, amelyek egy 2024-es tanulmány szerint 11 ország csapvízmintáinak 94%-ában és palackozott vízmintáinak 63%-ában mutattak ki ilyen vegyületet.
Az Európai Unió ugyan eddig is rendelkezett számos irányelvvel és stratégiával az európai vizek megőrzését és helytálló kezelését illetően, a szakértők régóta ezek megújításának szükségességéről beszéltek. Ezért is üdvözlendő az Európai Bizottság által elfogadott Vízbiztonsági Stratégia, amelynek célja a vízforrások védelme, a vízhasználat hatékonyságának javítása és a vízminőség megőrzése az éghajlatváltozás, a szennyezés és az elavult infrastruktúra kihívásai közepette. A stratégia kulcseleme, hogy 2030-ig minden tagállamban legalább 10%-kal kell csökkenteni a vízfelhasználást, különösen az iparban és a mezőgazdaságban, miközben szigorítják a nem létfontosságú vízhasználatra vonatkozó szabályokat.
Kiemelt figyelmet kap a szennyező anyagok, így a PFAS-vegyületek visszaszorítása, valamint a víz újrahasználatának szélesebb körben alkalmazása, amely jelenleg elenyésző mértékű. Emellett elengedhetetlen a határokon átnyúló vízgyűjtő területek közös kezelése is, mivel az EU területén a vízmedencék többsége több országot érint. A digitális megoldások, mint a szivárgásérzékelő rendszerek és a mesterséges intelligencia alkalmazása fontos szerepet kap a vízveszteség mérséklésében. A stratégiában továbbá kulcsfontosságú elemként jelenik meg a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítása – a vegyszerek használatának csökkentésével – a vízminőség javítása érdekében.
A stratégia hosszú távú finanszírozást, korszerűsített infrastruktúrát és közösségi részvételt sürget, miközben a vízkezelés digitalizációját is ösztönzi. Cél, hogy a vízhasználat minden ágazatban – ipari, mezőgazdasági, háztartási – hatékonyabbá váljon. Az EU a vízbiztonságot immár nemcsak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági ügyként kezeli, figyelembe véve annak hatását az élelmiszerellátásra, egészségügyre és az iparra. A tagállamokat saját célokat kell felállítaniuk a hatékony vízgazdálkodás érdekében, melyeket a közös uniós irányelvek mentén kell végrehajtani.
Ennek financiális támogatására az Európai Beruházási Bank 15 milliárd eurós keretet biztosít, amely a számítások szerint további 25 milliárd euró magánbefektetést is generálhatnak. A támogatás célterületei közé tartoznak:
- Az ivóvízhálózatok korszerűsítése a vízveszteségek mérséklése érdekében, például szivárgásérzékelő rendszerek telepítésével.
- A szennyvízkezelő létesítmények fejlesztése, különösen a veszélyes anyagok (pl. PFAS vegyületek) eltávolítására.
- A víz újrahasználatát elősegítő rendszerek kiépítése, például ipari vagy mezőgazdasági célú újrafelhasználás.
- Zöld és kék infrastruktúra beruházások, amelyek javítják a városok klímaalkalmazkodását, árvízvédelmét és vízmegtartó képességét.
- Digitális vízgazdálkodási technológiák támogatása, ideértve az AI-alapú monitoring rendszereket.
Összességében elmondható, hogy ez a stratégia – ellenben sok másikkal – egyszerre technológiai, szabályozási és szemléletformáló kezdeményezés, holisztikus szemlélettel, hiszen több szektorra is kiterjed. Mindazonáltal egy eszme fogja közre a sokrétű cselekvési irányt: Európa vízkészleteit fenntarthatóan és igazságosan kell használni, növelve a kontinens alkalmazkodóképességét az egyre gyakoribb természeti katasztrófák idején. Ehhez szorosan kapcsolódóan az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egy tájékoztatóban összefoglalta azokat az intézkedéseket, amelyekkel jelentős vízmegtakarítás érhető el a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokban. Így tehát minden, a céloktól a jó gyakorlatokon át a financiális háttérig minden adott ahhoz, hogy Európa vizeit rezilienssé tegyük. Immáron csak a politikai akarat kell, valamint a határokon átnyúló együttműködést szükséges erősíteni.
Nyitókép forrása: pxhere.com
