Európa értékeinek újradefiniálása
A véget nem érő orosz–ukrán háború, az Egyesült Államok által kivetett, illetve megelőlegezett vámok, a versenyképesség és a zöld átállás ambícióinak ellentmondásai mind olyan, tartósnak tűnő válsághelyzetet eredményeznek, amelyben Európának egy stabil tartópillérre, támpontra van szüksége. A váratlan bonyodalmak után, de végül sikeresen beiktatott német kancellár első útja Párizsba vezetett, ezzel is jelezve azt a, mindkét alapító tagállam részéről kifejezett ambíciót, miszerint Friedrich Merz hatalomra jutásával új fejezet kezdődik a német–francia kapcsolatokban. És bizony van is mit rendbe hozni. Az eltelt négy évben ugyanis az Unió „tartópillére” igencsak meggyengült, elsősorban az Olaf Scholz és Emmanuel Macron közötti, sok szempontból is konfliktusos viszony következtében. Az újjáéledő német-francia barátság az orosz–ukrán háború kontextusában az Európai Unió alapértékeit is újra kívánja definiálni, méghozzá katonai nagyhatalmi ambíciók mentén.
„Sokkal inkább egy barátság, mintsem csupán egy egyszerű együttműködés alapjait szeretnénk újra lerakni” – jelentette ki a „francia–német reflex visszaállítását” sürgető francia elnök. Szisztematikusan közös fellépésre van szükség – hangsúlyozta. „Együtt akarunk válaszolni az Európa előtt álló kihívásokra” – folytatta. „Európa csak akkor lesz képes a túlélésre, ha Németország és Franciaország összehangolják gazdasági és társadalmi reformjaikat, összhangba hozzák beruházási, védelmi, energia- és űrkutatási modelljeinket” – fogalmazott továbbá Emmanuel Macron.
„Megállapodtunk egy új kezdetben Európa számára” – tette hozzá Friedrich Merz az Élysée-palotában tartott közös sajtótájékoztatón. „Különleges felelősséggel tartozunk Európaért. Együtt fogunk dolgozni egy jobb közös jövőért” – hangsúlyozta, és „meghatározó lendületet” ígért az európai építkezéshez. A német kancellár ezen kijelentését akár „nagyhatalmi arroganciaként” is értelmezhetnénk, hiszen pontosan azt domborítja ki, hogy az EU sorsa kizárólag két alapítójának döntésein áll vagy bukik. Ezt az attitűdöt akár úgy is értelmezhetjük, hogy az Európa vezető hatalmának szerepéért folyó harcban, amelyben az utóbbi időben Lengyelország vagy akár Olaszország neve is előtérbe került, az alapító országok újra magukhoz igyekeznek ragadni az irányítást.
Az ily módon újjáéledő német–francia barátság elsődleges célja a „közös válaszadás” Európa kihívásaira. Ennek első konkrét formája egy olyan francia-német védelmi és biztonsági tanács, amely konkrét „operatív válaszokat” adna a közös stratégiai kihívásokra.
Ne felejtsük el azonban, hogy két gazdaságilag legyengült, és belpolitikailag sem stabilnak mondható országról van szó. Emmanuel Macron már csupán két évig lesz annak a Franciaországnak az elnöke, amelynek belpolitikai helyzetét valójában az ő döntései gyengítették le. Friedrich Merz pedig egy olyan választás után került pozícióba (bár így is csak nehézkesen), amelyen az AFD eredménye rekordokat döntött.
Két legyengült helyzetből pedig nehéz erőt kovácsolni.
Az Unió alapját képező német-francia barátság
A három egymást követő, a németeket és a franciákat egymással szembe fordító konfliktus (1870, 1914, 1940) után az újabb háború elkerülése és a revansizmus megszüntetése érdekében a két ország erőfeszítéseket tesz a közeledésre. A „soha többé háborút Európában” doktrinán felépülő Európai Unió.
Ez az együttműködés az Európai Unióval párhuzamosan fejlődött, mivel a francia–német páros mindig is az európai építkezés mozgatórugója volt. Az 1963-as Élysée-szerződés tette hivatalossá ezt a szimbolikus közeledést, amelyet az Európai Szén- és Acélközösség 1950. május 9-i megalapítása előzött meg. Ennek a német-francia II. világháborút követő megbékélésnek mintegy a folytatásaként jön létre a hasonló indíttatású, ezúttal a hidegháborús sebek begyógyítását céljául kitűző német–lengyel megbékélés elősegítését célul kitűző Weimari háromszög.
A Weimari háromszög mint az európai együttműködés új kerete
Az 1991-ben létrehozott Weimari háromszög egy teljes átszervezésen átesett Európa kellős közepén diszkrét, de ambiciózus diplomáciai eszközzé vált. A hidegháború végének kontextusában az akkori német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher szoros együttműködést kezdeményezett hazája, Franciaország és Lengyelország között. Ennek a háromoldalú találkozónak a fő célja a párbeszéd elősegítése e három jelentős európai ország között.
Az idestova harmincöt éve létező együttműködés azonban nem volt mindig aktív. Donald Tusk 2023-as lengyelországi hatalomra kerülésével a három szövetséges ország új ambíciókkal indította újra a formátumot: Ukrajna támogatása, az európai biztonság megszilárdítása, közös védelem…
Ennek az együttműködésnek a megerősítésén munkálkodik Franciaország. A francia külügyminiszter, Jean-Noël Barrot, csakúgy, mint elődje, az azóta az Európai Bizottság alelnöki posztjába avanzsált Stéphane Séjourné, a Weimari háromszög keretein belül dolgozza ki országának külpolitikáját. Nagy a tét és magasak az elvárások, de a Weimari háromszög ismét stratégiai eszközzé válhat egy szuverénebb és egységesebb Európa építésében – hangoztatják.
Legfőbb geopolitikai, illetve stratégiai szempontjaikat figyelembe véve ez a keret valóban logikusnak tekinthető. Egyrészt azért, mert az újrafegyverkezést zászlajára tűző Európának nagyobb szüksége van a hadseregét évek óta szisztematikusan erősítő Lengyelországra. A három érintett tagállam továbbá azt is hangsúlyozza, hogy egy egyre inkább jobbra tolódó Európában ők képviselik továbbra is a liberális demokrácia értékeit. Ez utóbbiak mellé azonban újabb értékek is csatlakozni látszanak.
„A bátorság vonata”, avagy Európa új értékei
A május 9-i moszkvai katonai felvonulásra adott válaszként Emmanuel Macron és Friedrich Merz, Keir Starmer és Donald Tusk társaságában Kijevbe vonatozott, ezzel az orosz militáris erődemonstrációra felelvén. Azzal, hogy együtt utaztak Kijevbe ezzel a vonattal, új, határozott üzenetet kívántak küldeni Ukrajna támogatásáról. „Új korszak veszi kezdetét: Európa mostantól mint katonai hatalom lép fel” – szólalt fel elsőként a francia elnök, egyértelműen kijelölve ezzel az Unió, sőt az egész kontinens új stratégiai irányultságát.
De vajon ezek-e azok az értékek, amelyek mentén valamennyi európai állampolgár elképzeli a jövőjét? Sokakban felmerülhet az az igen egyszerű képlet is, miszerint, ha Európa ilyen gyorsított tempóban fegyverkezik, ezt a befektetést előbb-utóbb fel is kívánja majd használni – azaz a háború perspektívája ismét fenyegető árnyként borulhat a kontinensre.
Nyitókép forrása: freepik.com
