A Nemzetközi Energiaügynökség nagyszabású, politikai szintű konferenciát tartott Londonban az elmúlt hét végén, amely mérföldkövet jelentett az európai energiapolitikai tervezés szempontjából. A rendezvényen Ursula von der Leyen bejelentette, hogy a Bizottság két héten belül a bemutatja azt a cselekvési tervet („roadmap”), amely révén ki kívánnak váltani minden orosz fosszilis energiahordozót. Keir Starmer brit miniszterelnök egyidejűleg azt tette világossá, hogy a tiszta energiákba történő befektetéseket többé nem klímapolitikai, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási szempontból tartják alapvető fontosságúnak.
Volt évekkel ezelőtt az ELMŰ-nek egy reklámszövege, amely úgy szólt, hogy „ha áram van, minden van”. Bár a megállapítás igazságtartalmával nem nehéz vitatkozni, mégis kétségtelen, hogy villamos energia nélkül a modern ember, s a modern állam nem létezhet. Az energia biztonságos, kiszámítható és megfizethető rendelkezésre állása a jól ismert Maslow-piramis legalsó lépcsőfokán foglal helyet: nem mellőzhető, nem megkerülhető és nem helyettesíthető. Energiának egészen egyszerűen lennie kell, s ebben semmi meglepő nincs is. Az elmúlt évek energetikai-energiapolitikai tárgyú konferenciáin ez a megállapítás, illetve az a „felismerés”, hogy Európa az orosz eredetű fosszilis energiahordozóknak kiszolgáltatott, rendszeresen el is hangzott. Régóta világos, hogy az, ami felértékeli és geopolitikai fegyverré teszi az energiát, aki földrajzi-történelmi adottságai okán importra szorul, annak számolnia kell azzal, hogy az energiabeszerzés többé nem pusztán kereskedelmi-üzleti kérdés, hanem szuverenitási és állami-politikai cselekvőképességi alapvető elemmé vált. A most lezajlott konferencia jelentőségét ezért nem ez a megállapítás, hanem az adta, hogy az Európai Bizottság és brit kormány határozott jelzést tett az ebből következő lépés – azaz a kiszolgáltatott helyzetre adható és adandó válasz – kapcsán.
A találkozón Starmer miniszterelnök elmondta, hogy az Egyesült Királyságban az elmúlt, több, mint fél évszázadban bekövetkezett gazdasági visszaesés mögött minden második alkalommal a fosszilis energiahordozók piacán bekövetkezett sokkok álltak. A helyzetet pedig úgy lehet véleménye szerint kezelni, hogy az energiát kiszolgáltatottságból erősségé teszik. Ennek eszköze pedig az, hogy nagyszabású befektetéseket és fejlesztéseket tervez a megújuló energiák területén. Beszédéből kitűnően úgy gondolja, e technológiák előtérbe helyezése többé nem klímapolitikai szempontból bír jelentőséggel: azoknak már nem a globális felmelegedés lassítása a célja, hanem nagyon is politikai fontossága van, mégpedig az elemi ellátásbiztonság („Energy security is national security.”). Illetve megjelenik egy másik, mögöttes cél is: az ipari teljesítőképesség és a brit gazdasági erő meg-, illetve visszaszerzése. Ennek érdekében a Downing Street egy 300 millió angol fontos pénzügyi csomagot indít, amellyel az Egyesült Királyságban tiszta technológiákba befektetni hajlandó gazdasági-ipari szereplőket kívánja mozgósítani.
Technológiai szempontból fontos, hogy Starmer hitet tett a megújuló energiák legszélesebb körének felhasználása mellett („Homegrown clean energy is the only way to take back control os our energy system.”), amelyek között kifejezetten is említette, hogy a nukleáris technológiát csatasorba kell állítani. Starmer elmondta továbbá, hogy vissza akarja szerezni az Egyesült Királyság vezető szerepét a nukleáris technológiák fejlesztése terén, továbbá azt akarja, hogy az SMR (kis moduláris reaktor, „small modular reactor”) technológiát elsőként ők kezdjék el alkalmazni. Az atomenergia jelentőségét hangsúlyozta a konferencián mondott záróbeszédében a Nemzetközi Energiaügynökség elnöke, Fatih Birol is, aki a nukleáris energiát az ellátásbiztonság „jó barátjának” nevezte. Mindez kiemelt figyelmet érdemel magyar szempontból is, hiszen Magyarország a Paks2 projekt miatt évek óta vívja jogi csatáit az Európai Bizottsággal, illetve más tagállamokkal. Noha hazánk régóta próbálja felhívni arra az európai politika figyelmét, hogy a nukleáris technológia – klímasemleges természetén túl – azért is előnyös, mert erősíti az ellátásbiztonságot, az atomenergia ellenzői (köztük Ausztria) komoly energiákat mozgósítottak, hogy ellehetetlenítsék a beruházást. Remélhető, hogy most talán, az és az európai energetikai függetlenséget erősítése olyan szempont lehet (különösen, ha a mögött fajsúlyos szereplők is felsorakoznak), amely elhozhatja a nukleáris energia reneszánszát.
Starmert követően a von der Leyen elmondta, hogy a Bizottság az EU-t teljes egészében és végleg le kívánja választani az orosz fosszilis energiahordozókról, amelynek eléréséhez a részletes elképzeléseket egy ún. útiterv („roadmap”) formájában Jorgensen biztos fogja a két héten belül bemutatni. A Bizottság elnöke ugyanakkor jelezte, hogy ez a leválás csak egy eleme annak az intézkedéscsomagnak, amelyet a Bizottság az energiabiztonság érdekében meg kíván valósítani, s amelyet az alábbi öt fő lépés alkot.
A csomag első eleme az „irány meghatározása”. Von der Leyen ez alatt azt értette, hogy 2030-ig a Bizottság meg kívánja háromszorozni a megújuló energiával működő erőművi kapacitásokat, és meg kívánja duplázni az energiahatékonysági célokat is. Nagy kérdés, hogy ehhez a szükséges jogi felhatalmazással rendelkezik-e, illetve minden milyen viszonyban áll a tagállamok azon jogával, miszerint saját energiamixéről minden tagállam szabadon dönthet. A második elem, hogy a Bizottság ezeket a célokat konkrét projektek formájában is nevesíteni kívánja, s azokat nemcsak Európában, hanem szerte a világon szeretné megvalósítani. Von der Leyen kifejezetten kiemelte, hogy az EU az ún. „Global Gateway” programján keresztül Afrikában (ld. pl. a Zambia–Tanzánia interkonnektort) számos beruházást hajt végre. Megjegyzem: ebben az elemben némi geopolitikai térnyerési szándék is tükröződni látszik. Harmadrészt, az elnök a Kínával való vámháborúra is utalva leszögezte, hogy az energiaátmenethez szükséges ritkaföldfémek biztosítása kulcskérdés, ezek ugyanis a tiszta „energiaátmenet” nélkülözhetetlen elemei. A beszállítói láncok garantálása érdekében az EU tíz megállapodást is kötött már különböző államokkal, illetve, vélhetőleg nem függetlenül ez előbb említett, Afrikába történő beruházásoktól, elindított egy kereskedelmi és beruházási partnerséget a Dél-Afrikai Köztársasággal is. Negyedrészt, továbbra is prioritás az energetikai hálózatokba történő befektetések ösztönzése – ismét csak, extra-EU, Afrika különböző országaival is. Von der Leyen itt az olasz–tunéziai és a görög–egyiptomi vezetékek kiépítését említette. Végső pontként pedig, együttműködésben a NATO-val, véleménye szerint az EU-nak védelmi intézkedéseket kell hoznia az infrastruktúra (különösen a tenger alatti kábelek) fizikai- és kibertámadásokkal szembeni védelme érdekében.
Mint mindig, az ördög most is a részletekben rejlik, azonban az elmondottakból az tűnik ki, hogy a Bizottság valóban geopolitikai szereplőként tekint EU-ra, s talán felhagyott azzal, hogy csak helyet követeljen magának a játékban, hanem valamilyen elképzelése is van arra nézve, hogy hogyan kíván erre a szerepre szert tenni. Két hét múlva, a bizottsági útiterv bemutatása után remélhetőleg többet fogunk tudni a bizottsági elképzelések életképességéről. Fontos lenne, hogy az elképzelések tiszteletben tartsák ugyanakkor a tagállamok szuverenitását és az intézmények közötti hatáskörmegosztást is.
Nyitókép forrása: stockvault
