A francia demokrácia megmérettetése
„A demokrácia halála” – hangoztatják a Nemzeti Tömörülés (RN) hívei. „A törvény valamennyi állampolgárra ugyanúgy érvényes” – hangsúlyozzák az ítélet pártján álló ellenfeleik. A pró és kontra érveken túlmenően az igazán érdekes kérdés az, hogy ezzel az üggyel felerősödhet a vita az igazságszolgáltatás és a politika kapcsolatáról.
A március 31-én a párizsi büntetőbíróság Marine Le Pen és 8 párttársa ellen kimondott ítélete világszerte nagy port kavart. Ezek szerint a Nemzeti Tömörülés vezéralakját és nemzetgyűlési frakcióvezetőjét 4 év börtönre (amelyből 2 év felfüggesztett, 2 év pedig lábbilinccsel letöltendő) és 100 ezer euró pénzbírságra ítélték. Az igazi tétet azonban az ítélet második fele jelentheti, miszerint Marine Le Pent öt évre eltiltják a közügyektől, méghozzá azonnali hatállyal. Ez utóbbi ugyanis potenciálisan megakadályozhatja Franciaország jelenlegi legnépszerűbb politikusát a 2027-es elnökválasztáson való indulásban, amennyiben időközben a fellebbviteli bíróság nem ítél másképpen. A legutóbbi előzetes felmérések szerint Marine Le Pen a 2027-es szavazatok 32–36%-ára esélyes. Az ítélet után kialakult politikai csatározás valójában tehát arról szól, hogy Franciaország jelenleg legnépszerűbb politikusa és ily módon a két év múlva esedékes elnökválasztások legfőbb esélyese ugyanazoknak a szabályoknak van-e alávetve, mint bármelyik polgártársa? Erre a kérdésre azonban egy demokráciában nemigen lehet nemmel felelni. És ezt a Nemzeti Tömörülés maga is felmérte, amikor a bírói hatalom politikai mivoltára alapozta a támadását.
A vád
A valóságos politikai bombaként berobbanó hír olyannyira felkavarta a kedélyeket, hogy magáról az ítélet alapjául szolgáló vádról szinte meg is feledkeztek a „demokrácia megcsúfolását” és a „bírák zsarnokságát” hangoztatók.
Mivel is vádolták Le Pent, és mi magyarázza a szigorú ítéletet? A vád alapját az a 4,1 millió euróra tehető EU-s közpénzsikkasztás jelenti, amelyet a Nemzeti Tömörülés elődpártja, a Nemzeti Front 2004 és 2016 között törvénytelenül a saját pártja finanszírozására használt fel. Marine Le Penen kívül még 8 jelenlegi és volt európai parlamenti képviselőt és 12 egykori alkalmazottat is elítéltek, elsősorban az érintettek fiktív munkaszerződéseinek ügyében.
A vizsgálat tíz éve kezdődött, az európai parlament szocialista elnöke, Martin Schultz és Christiane Taubira, Franciaország akkori igazságügyminisztere kezdeményezésére. Ez alatt az igencsak hosszú idő alatt Le Penék felkészülhettek a védelemre.
Többen is a bíróság szemére vetették az időzítés vádját, mondván, hogy az „átpolitizált igazságszolgáltatás célja az esélyes Le Pen indulásának megakadályozása a 2027-es elnökválasztáson”. Ezzel szemben felhozható azonban az a tény, hogy a Nemzeti Tömörülés vezéralakja az elmúlt években kiadott beidézéseken nem jelent meg.
A legszembetűnőbb a mintegy 152 oldalas ítéletben az, hogy a bírák szerint a vád alapjául szolgáló sikkasztás egy egész rendszer részét képezi, és ezzel a közhivatalba vetett bizalmat ássa alá. Ez a visszaéléseket rendszerszintűként megítélő álláspont adott alapot annak meghatározásában, miszerint fennáll a visszaesés, illetve a folytatólagosság veszélye.
Bénédicte de Perthuis bírónő az Európai Parlament és a választók iránti „kettős megtévesztés” kifejezéssel élt, és a 2016-ban szigorított korrupciós, ún. 2. Sapin törvényhez híven hozta meg az ítéletét.
Több jogi ügyekben jártas személyiség a védelem rossz taktikáját, azaz a tagadási stratégiájával magyarázza a szankció szigorúságát. A bűnösségét valamennyi vádpontban mindvégig tagadó Le Penre kimondott ítélet ezen felül a „közrend jelentős megzavarásának veszélyét” is érvként hozza fel, amennyiben egy első fokon elítélt személy kíván a következő elnökválasztáson indulni.
Nem előzmények nélküli ítélet
Az elemzés teljessége érdekében azt is meg kell említenünk, hogy a közügyektől való eltiltás ítélete a francia belpolitikai életben korántsem tekinthető ritka jelenségnek.
2004-ben a volt miniszterelnököt, Alain Juppét tiltja el a bíróság 10 évre a közügyektől, 2018-ban pedig a François Hollande elnöksége alatt a költségvetési miniszter posztját betöltő Jérôme Cahuzac-ra mérnek ki pontosan olyan ítéletet (4 év börtön és 5 év közügyektől való eltiltás), mint ez alkalommal Marine Le Penre. Tegyük hozzá azt is, hogy a Cahuzac-esettel többen párhuzamot vonnak a Le Pen ellen kimondott ítélet kapcsán, mondván, hogy „a volt költségvetési miniszterre is azért mértek ki ilyen szigorú büntetést, mert nem mondta el az igazságot a bírák előtt”.
A 2017-es elnökválasztás az előzetes felmérések szerinti nagy esélyese, François Fillon előtt is bezárul a hatalom felé vezető út, méghozzá Le Pen ügyéhez igencsak hasonló módon.
A hatalmi ágak elválasztása és a törvény előtti egyenlőség kérdése
A jogállamiság érvényesülését hangsúlyozók, legkézenfekvőbb reakcióként, a Montesquieu által megfogalmazott hatalomelválasztási princípiumra hivatkoznak. Ezt az érvet állítják előtérbe a legóvatosabb kommentárok, így maga Emmanuel Macron elnök is, hangsúlyozva az igazságszolgáltatás függetlenségét, illetve azt, hogy a törvény előtt valamennyi állampolgár egyenlő.
A Nemzeti Tömörülés azonban pontosan azzal érvel, hogy a hatalmi ágak szétválasztása az, ami ebben az esetben sérült, azaz, mint ahogy a pártelnök Jordan Bardella fogalmaz, „ez a jogállam tagadásával egyenlő”.
Az igazságszolgáltatás függetlenségét megkérdőjelező érvek között szerepel a Macron elnökhöz közel álló Richard Ferrand februári kinevezése az Alkotmánytanács élére.
A jól működő demokrácia egy másik sarkalatos alapelve is a reflektorfénybe került az ítélet kapcsán. Méghozzá az az Abraham Lincoln 1863-as gettysburgi beszédéből gyakorta idézett mondat, amely a demokráciát mint „a nép kormánya, a nép által és a népért” definiálja. Ezt az érvet tűzi zászlajára az Engedetlen Franciaország (LFI) pártvezére, Jean-Luc Mélenchon is. A Nemzeti Tömörüléshez viszonyítva a politikai paletta ellentétes oldalát képviselő radikális baloldali politikus szerint ugyanis végső soron a „nép szavának kell döntenie” arról, hogy ki képviselje őt az ország élén. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést vajon felmerülhet-e az, hogy lehet-e egy döntés jogilag helyes, de a demokrácia szempontjából megkérdőjelezhető?
Esély vagy veszteség a Nemzeti Tömörülés számára?
Már most elmondhatjuk azt, hogy a Nemzeti Front rasszista és antiszemita gyökereitől szabadulni igyekvő Nemzeti Tömörülés számára ez az ítélet, sőt, ez az év fordulópontot jelenthet. A január 7-én elhunyt Jean-Marie Le Pen által 1972-ben alapított szélsőjobboldali párt több mint 50 éve jelen van a francia belpolitikában. A 2018-tól egyértelművé váló dediabolizációs folyamat célja a párt közép felé terelése a szélsőjobb platformról. Azonban a Le Pen név sokak számára még mindig rosszul cseng, a párt évek óta tartó „tisztító hadjárata” ellenére.
Ebből a szempontból vizsgálva az egy hete kihirdetett ítéletet, ez a fordulat akár új esély is lehet a párt számára ebben a „tisztító folyamatban”, hiszen ily módon elnöke, Jordan Bardella előtérbe kerülhet akár mint elnökjelölt is. Mára már sokak számára egyértelművé vált, hogy a Marine Le Pen által „kiképzett” fiatal politikus fokozatosan háttérbe szorítja mentorát. A legutóbbi felmérések, amelyek szerint Bardella ugyanolyan jó esélyekkel indulhatna a 2027-es elnökválasztáson, is alátámaszthatják ezt a hipotézist.
Egy meghatározó tényezőt nem szabad azonban szem elől veszítenünk: és ez a közvélemény. A Nemzeti Front és utódpártja beszédmódját mindvégig a „tiszta kéz politikájára” alapozta. Azaz minduntalan azt hangsúlyozta, hogy akit a bíróság elítél, az nem indulhat a választásokon. Így Marine Le Pen maga szólal fel 2013-ban a fentiekben már idézett Jérôme Cahuzac közügyektől való életfogytiglani eltiltása ügyében. A szlogen azonban könnyen a visszájára is fordulhat, különösen, ha Le Pent másodfokon is elítélik.
A legújabb fejlemények szerint a másodfokú bíróság már 2026 elején újra tárgyalhatja a pert, a jövő év nyara előtt pedig újabb ítéletre (vagy annak elvetésére) is számíthatunk.
Ami viszont kétségtelen, az az, hogy a már amúgy is vékony jégen táncoló francia belpolitika újabb fejezetéhez érkezett. Annál is inkább, mert a Marine Le Pen neve által fémjelzett Nemzeti Tömörülés jelenti a Nemzetgyűlésben a mérleg nyelvét. A magát az ítélettel kapcsolatban „felbojdultnak ” mondó miniszterelnök, François Bayrou posztja bizonytalanabbnak tűnik, mint valaha.