A három éve tartó orosz–ukrán konfliktus óriási környezeti károkkal jár
Az orosz–ukrán háború megrázó fejleményeit 2022 februárja óta napi szinten követi a világ. Emberáldozatok, a frontvonal alakulása, lerombolt falvak, városok, lebombázott épületek elrettentő képeivel szembesülünk nap mint nap. A háború színtere, azaz maga a környezet által elszenvedett károk azonban ritkán kerülnek szóba. Természetes is, hogy az emberéletek kerülnek előtérbe a háborúval kapcsolatos hírösszefoglalók esetében. Ne feledkezzünk meg azonban azokról a közvetett, környezeti hatásokról, amelyek a háború befejeződését követően még inkább megnehezítik majd az érintett lakosok életét. Nem beszélve arról, hogy a háború következtében létrejött kibocsátások nem ismernek földrajzi határokat. E témával foglalkozni tehát korántsem másodlagos!
Fokozott környezeti terhelés – beláthatatlan következményekkel
Egyértelmű, hogy háború idején fokozott a környezeti terhelés. A következményei pedig szinte beláthatatlanok. Amit már most biztosan tudunk: a helyi lakosság életét még igen hosszú távon megnehezítik majd a természeti környezet által elszenvedett hatalmas károk. A közvetlen (az aktív harctereken és a harcvonalak mentén) és a közvetett (a háborúra átállt nemzetgazdaság megnövekedett fosszilisenergia-fogyasztása) környezeti terhelés egyaránt riasztó számadatokat mutat.
Az amerikai és ukrán kutatók által végzett 2024-es felmérések kimutatják, hogy a legszerényebb számítások szerint is több, mint évi 50 milliárd euróra becsülhetőek a természeti környezetre mért károk. Ha csak az üvegházgázok (ÜHG) kibocsátását vesszük alapul, ezek mértéke mintegy 230 millió tonnányi szén-dioxid-egyenértékre (tCO2e) tehető. Ez a szám csupán az elmúlt esztendőben mintegy 31%-os növekedést mutat, elsősorban az erdőtüzek miatt. A számok rendkívüli mértékének érzékeltetésére szolgáló összehasonlítási alapként elmondható, hogy ez az ÜHG számadat Ausztria, Magyarország, Csehország és Szlovákia együttes évi kibocsátásának feleltethető meg. Ez a hatalmas üvegházgáz-kibocsátási többlet nyilvánvalóan tovább nehezíti az emberiség klímaváltozás ellen folytatott harcát. Ezen belül pedig azt az európai Zöld megállapodást, melynek „újragondolását” egyre többen szorgalmazzák.
Ukrajna, a szovjet időszak erőszakos iparosító stratégiájának mintegy „örököseként” Európa második legnagyobb atomerőmű-komplexumával rendelkezik. A csernobili katasztrófa az egész emberiségben mély nyomokat hagyott. Az idén február 14-én bekövetkezett, orosz drón által okozott robbantás így hát érthető módon felkavarta a kedélyeket. Általánosságban elmondható, hogy a mára már igencsak elöregedett ipari objektumok elleni támadások a talaj és a talajvíz szennyezését vonják maguk után. Mindemellett kiemelendő, hogy az európai kontinens összterületének 6%-át kitevő Ukrajna földrészünk biodiverzitásának (biológiai sokféleségének) mintegy 35%-át jelenti (150 védett faj). Az erdő- és bozóttüzek, illetve az egyre pusztuló elöregedett infrastruktúra lerombolása jelenti a környezeti ártalmak fő forrását. A háború elől menekülő lakosság más országba történő migrációja által okozott kibocsátás újabb 3 millió tonna tCO2e-re tehető. Ne felejtsük el azt sem, hogy az ország újjáépítéséhez szükséges beruházások szintén jelentős erőforrás-kiaknázást, illetve kibocsátást jelentenek majd. Az erre vonatkozó becslésekre azonban csak a háború tényleges befejezése után számíthatunk.
Európa felfegyverkezésének környezeti távlatai
Az elhúzódó orosz–ukrán konfliktus nyomában eluralkodó háborús pszichózis nyilvánvalóan nyomást gyakorol az Európai Unió biztonsági stratégiájának újradefiniálására. Donald Trump NATO-val kapcsolatos fenyegetései konkretizálódni látszanak. Az uniós tagállamok átlagát véve elmondható, hogy a GDP „csupán” 2%-át fordították hadseregük megerősítésére.
A fegyverkezési láz egész Európán úrrá lett. Az Európai Bizottság elnöke a napokban felszólította a tagállamokat hadi beruházásaik jelentős megerősítésére. Arról azonban már sokkalta kevesebb szó esik, hogy mindennek milyen környezeti következményei lesznek? Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyes tagállamok gazdasági kapacitásainak egyre nagyobb részét fogják a hadiiparnak szentelni. A már most bejelentett és ennek következtében hirtelen megugró fegyver- és lőszergyártási beruházások előrevetítik az előállításukhoz szükséges energia-többletet, illetve az ezekből adódó kibocsátások jelentős növekedését. Márpedig egy fegyverkezési stratégiára átállt Európa csak igen nehezen tud majd helyt állni a Green Deal által meghirdetett klímasemleges célkitűzésének… – már amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Érdemes tehát elgondolkodni a háború, illetve az ehhez szükséges harci felkészültség és a környezet védelmének egyértelmű ellentmondásain.
A sokkdoktrína árnyékában
Naomi Klein 2007-ben írt feltáró munkája szerint a mindenütt jelen lévő hatalom birtokosai hasznot húznak a káoszból, kihasználják a vérontást és a katasztrófákat, hogy brutális módon saját képükre formálják a világot. Ők a sokkdoktorok. A „kapitalizmus kísértésének” is nevezhető emberi mohóság, a rendszer lényegéből fakadó növekedési kényszer (ezzel együtt a piacszerzés, s az olcsó munkaerőszerzés parancsa) és több más tényező hatására jött létre a kapitalizmusnak az a „fejlődési” szakasza, amelyet Klein katasztrófakapitalizmusnak nevez. Az általános zűrzavar jót tesz – írja – a globális gazdaságnak, nem érvényes már a régi elmélet, amely szerint az erőszak és az instabilitás időszakában nem lehetséges felvirágzás. És mindehhez nem kell valami sötét összeesküvés – ahogy azt a nehéz helyzetből politikai tőkét kovácsoló szélsőségek szeretik hirdetni –, az állandó növekedésre épülő gazdasági rendszer önmagában és futószalagon gyártja a katonai, ökológiai vagy éppen pénzügyi válságokat. Dokumentumokkal alátámasztott, mintegy hatszáz oldalas kutató munkája mind formai, mind tartalmi szempontból bizonyítja, hogy érvelése nem csupán „összeesküvés-elméleten” alapszik. A kanadai szerző sokkdoktrína-elméletéből kiindulva voltaképpen jogosan feltételezhetjük, hogy az orosz–ukrán háborúra való hivatkozással és egyes gazdasági érdekek mentén új irányba terelődik majd a világ menete. És igen kevéssé valószínű, hogy ez a tendencia az éghajlatváltozás elleni harcnak fog kedvezni…
A zöldpolitikai szempontok általános háttérbe szorulása
Általánosságban véve megállapíthatjuk, hogy a környezet védelmének ügye, különösen a jelenlegi geopolitikai helyzetben, még inkább háttérbe szorul. Az élhető körülmények biztosította földi létünk megőrzéséhez szükséges zöldpolitikai átállás szemmel láthatólag lekerült a sürgősségi napirendről. Sőt, a Green Deal megkérdőjelezése egyes pártok politikai érvrendszerének fokozatosan szerves részévé válik.
A francia Nemzeti Tömörülés és egyben a Patrióták Európáért frakció elnöke, Jordan Bardella nemrégiben levélben fordult a konzervatív pártcsaládokhoz a zöld megállapodás felfüggesztését sürgetve. Az elmúlt hetekben lezajlott német választási kampányban az AFD-t vezető Alice Weidel erőteljes lendülettel támadta a klímavédelmet előirányzó politikát mondván, hogy ez utóbbi a legfőbb akadálya a gazdasági fellendüléshez szükséges iparosításnak. Az európai Zöld megállapodás és az általa meghirdetett, 2050-re kitűzött klíma-semlegességi ambíció a fentebb bemutatott tények, illetve fordulatok tükrében minden bizonnyal zárójelbe, sőt, talán felfüggesztésre kerül.
A háború befejezésének sürgető szüksége
Függetlenül a folyamatban lévő tárgyalások lefolytatásától, illetve az azok létrejöttéhez szükséges módszerek értékelésétől, azt mára mindenki elismeri, hogy Donald Trump januári beiktatásával fordult a kocka. A pontosan három éve húzódó háború befejezése belátható időintervallumba került. E hét hétfőn, február 24-én Emmanuel Macron megbeszélést folytatott Donald Trumppal Washingtonban. A tárgyalások eredményének fényében a francia elnök úgy ítéli, hogy a háború befejezése már csupán hetek kérdése.
Reménykedjünk!
Nyitókép forrása: euronews.com