Mire számíthatunk az Európai Uniótól az árvíz okozta károk enyhítése kapcsán?
Bár szakemberek és önkéntesek tömegei dolgoznak azon, hogy az árvíz minél kisebb kárt okozzon Magyarországon, a hatalmas árhullám következtében előálló károkat teljesen elhárítani nem tudjuk. A helyreállítás és újjáépítés pedig az emberi és pénzügyi erőforrásokat egyaránt igénybe vevő feladat lesz, amely enyhítéséhez elméletileg rendelkezésre áll az Európai Unió kifejezetten erre a célra rendelt Szolidaritási Alapja. Kérdés, hogy Magyarország részesülhet-e ebből vagy jogegyenlősége pusztán papíron létezik.
A jelen sorok írásakor tetőzik Budapesten az árhullám, így ezek a napok még a (lehetséges mértékű) kárelhárítás és kárenyhítés idejét jelentik. A víz rövidesen azonban visszavonul, újra járhatóak lesznek a most elöntött utak, vissza lehet kapcsolni az áramszolgáltatást, s nem védekeznünk kell majd, hanem meg lehet és meg kell kezdenünk a helyreállítási munkálatokat. Mert rendbeszedni való lesz bőven: a kiöntött Duna, ha egyszer levonul, töméntelen kárt hagy maga után: megrongálódott magánházak és középületek, utak, villamos berendezések, gátak és egyéb védművek maradnak a nyomában, nem is beszélve arról a hordalékról és szemétről, amit irgalmatlan nagy területen szétterülve szennyezést fog maga után hagyni – tönkretéve az érintett mezőgazdasági területek jó részét is.
Feladat tehát lesz bőven, amelynek megoldásában a károsult országok (remélhetőleg) nem maradnak magukra. Az Európai Unió több mint húsz éve intézményesítette az ún. Szolidaritási Alapot, felismerve, hogy a mind gyakoribbá váló természeti csapások elleni védekezés, kárelhárítás és helyreállítás a közösség részéről összefogást és finanszírozást igényel. Az Alap a felebaráti szolidaritáson túl a közösség jól felfogott érdeke is kell hogy legyen: „Ma neked, holnap nekem”. A tagállamok természeti adottságaiktól függően eltérő fajtájú és eltérő mértékű természeti csapásoknak vannak kitéve, amelyekben közös azonban, hogy elkerülhetetlenek, és súlyosan rombolják az épített és a természeti környezetet az Unió országaiban. Egy jól működő, értékközösséget valló Európai Unió pedig nem szabad, hogy tétlenül nézze, hogy a sors fintorától függően, hol egyik, hol másik tagját tépázza meg menthetetlenül a természet.
Bár ezt józanul gondolkodva nehéz másként látni, az Európai Bizottság elnöke, von der Leyen, minapi facebookos posztjában mégis elfelejtette felsorolni Magyarországot azon tagállamok között, amelyeket a mostani közép-európai árvíz keményen sújt, s amelyeknek támogatást kell nyújtani, vagy ahogy von der Leyen fogalmazott, „amelyek mellé oda kell állni”. Történt pedig mindez aközben, hogy éppen a magyar fővárosban tetőzik az áradó Duna. A politikai vezetés „tévedését” később aztán a Bizottság korrigálta, jelezve, hogy a támogatás minden érintett ország számára elérhető. Noha Magyarország részesült már ilyen támogatásban (mégpedig 2006-ban és 2010-ben, majd a COVID járvány miatt 2020-ban is), mivel hazánk 2013-as, legutóbbi nagy árvíz miatt benyújtott támogatási kérelmét a Bizottság elutasította, felettébb kétséges, hogy egy ilyen „jelzésértékű” elnöki üzenetet követően, ez alkalommal mire számíthatunk.
Mindemellett, bízva a jog érvényesülésében (és nem annak a politika általi félretételében), érdemes áttekinteni, hogy mit is jelent az Európai Unió dedikált Szolidaritási Alapja, s milyen eljárásrendben, milyen támogatásra pályázhatunk / számíthatunk az árvíz okozta károk enyhítése kapcsán.
Az Alapot az európai jogalkotó még jóval a keleti bővítés előtt, 2002-ben hozta létre, annak érdekében, hogy az (akkor még) Közösség, „gyorsan, hatékonyan és rugalmasan reagálhasson a vészhelyzetekre”. Az Alapból olyan tagállam (sőt, akár az Unióval még csak csatlakozási tárgyalásokat folytató állam is) kérhet támogatást, amelyben – súlyos természeti katasztrófa vagy (a joganyag 2020-as módosítása óta) közegészségügyi vészhelyzet következtében – az életkörülményeket, emberi egészséget, természeti környezetet vagy a gazdaságot érintő súlyos következmények merülnek fel. A támogatás célja az, hogy kiegészítse az érintett tagállam erőfeszítéseit és fedezze azon közkiadásai egy részét, annak érdekében, hogy segítse az országot meghatározott sürgősségi, illetve helyreállítási műveletek elvégzésében.
A támogatás igénybevételére olyan „súlyos természeti katasztrófa” jogosít fel, amelynek közvetlen következményeként a kár (2011-es árakon) meghaladja a 3 milliárd eurót, vagy az ország GNI-ának 0,6%-át, azzal, hogy mindig a kisebb összeg tekintendő a küszöbnek. Az Eurostat adatai szerint Magyarország 2011-es GNI-a 27 156 212 millió forint, amelynek 0,6%-a hozzávetőleg 1 629 372 millió forint. Ez az összeg – mai árfolyamon számolva – nagyságrendileg 4,073 milliárd eurót tesz ki. A szabályozás ugyanakkor hozzáteszi, hogy valamely régió támogatáshoz az érintett régió által megtermelt GDP 1,5%-ára rúgó költség is elegendő.
Fontos kitétel, hogy az Alap csak olyan költségeket finanszíroz, amelyek egyébként nem biztosíthatók, azaz amelyek megtérítésére biztosítás elvileg sem köthető – így feltehetőleg beletartoznak abba az ártéren lévő létesítmények helyreállítására fordított költségek, ezekre ugyanis jellemzően a biztosítók – éppen azért, mert azok árvíz miatti károsodásával alappal lehet számolni – nem kötnek szerződést.
A támogatás igénylésének eljárásrendje az, hogy legkésőbb a katasztrófa miatt előálló első károk bekövetkeztétől számított 12 héttel a tagállamnak az Európai Bizottsághoz kérelmet kell benyújtania, amelyben megjelöli a keletkezett károkat, az azok elhárítására, illetve a helyreállításra fordított, becsült költséget, s azt, hogy milyen más forrás állt a tagállamnak rendelkezésére a kárenyhítési beavatkozások finanszírozására. Látható, hogy az Alapból elérhető támogatás szubszidiárius jellegű: csak a máshonnan meg nem térülő költségek fedezésére vehető igénybe, és a tagállamoknak kötelessége is, hogy minden más lehetséges forrásból megkíséreljék a költségeik megtérítését. Fontos további szabály, hogy a tagállamnak azt is be kell a Bizottság felé kérelmében mutatnia, hogy miként implementálta a katasztrófa-megelőzéssel és elhárítással kapcsolatos uniós szabályozást – ennek meg nem felelő volta ugyanis meghatározott esetben kizáró körülmény lehet.
A határidő alapján úgy tűnik, hogy Magyarországnak nagyjából december közepéig lehet a támogatási iránti kérelmét benyújtania, amely kérelem azonban később frissíthető az utóbb rendelkezésre álló adatokkal.
A kérelmet ezt követően a Bizottság értékeli, s legkésőbb a beérkezéstől számított hat héten belül javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyeknek a lehető leghamarabb dönteniük kell a támogatás odaítélése kérdésében. A jogszabály expressis verbis kimondja, hogy a Bizottság a katasztrófa-elhárítási támogatási kérelmeket méltányosan kezeli.
Folytatva tehát az előbbi számításokat, amennyiben Magyarország támogatási kérelmet nyújt be, legkésőbb 2025. január végéig tudunk kell, megalapozottnak találja-e a Bizottság az igényünket, s ha igen, mekkora összeg erejéig. A Rendelet értelmében az EP és a Tanács jóváhagyását követően a támogatást egyetlen részletben és haladéktalanul ki kell fizetni a tagállam számára. Megemlítendő hogy emellett a természeti csapás által sújtott tagállamok előzetes támogatást is kérhetnek a Bizottságtól, amely legfeljebb 100 000 000 euró összegre rúghat, s nem haladhatja meg az igényelt támogatási összeg 25%-át.
Papíron tehát egy egyszerű eljárásról van szó, ami alapjaiban a tagállamok és az uniós szervek együttműködéséről és a kölcsönös bizalomról, és tegyük hozzá, együttesen egy jól működő, szolidáris Európai Unióról szól.
Ennek tükrében kifejezetten fájó, és éppen nem egy ilyen Unió képét mutatja a Bizottság elnökének facebookos posztja, amelyben Magyarországot a lehetséges kedvezményezettek köréből (az ügy érdemi ismerete nélkül, jó előre) kihagyta. A kivételezés soha nem szerencsés. Ahogy a jog félretétele sem. A kiközösítés nem küld jó üzenetet sem a tagjelölt országoknak, sem azoknak a – tegyük hozzá – EU-nál erősebb világpolitikai szereplőknek, amelyekkel az Uniónak éppen fel kellene venni a versenyt. Mert igaz ugyan, hogy a víz az úr, de összefogás és tisztességes eljárás nélkül annyit sem tehet ellene a közösség, amennyi pedig éppen a módjában állna.
Kép forrása: welovebudapest.com
