Tovább bővül a BRICS országok csoportja, az EU számára két fontos ország köt szövetséget a rivális tömbbel.
Hétfőn Törökország hivatalosan is kérte felvételét a BRICS országok csoportjába, követve szövetségesét, Azerbajdzsánt, amely két hete nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Az Európai Unió számára mindkét ország csatlakozása veszteség lehet, ugyanakkor nem különösebben meglepő lépés. Az elmúlt egy év alatt a BRICS országok dinamikusan bővültek és a Brazília, India, Kína és Oroszország által vezetett csoport a Nyugat gazdasági és politikai szövetségének alternatíváját igyekszik kínálni – elsősorban a fejlődő országok számára.
Törökország uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások több évtizede elkezdődtek, ám a kapcsolatok megromlása miatt azokat 2018-ban befagyasztották. Törökország és az EU 2021-ben elkezdtek a kapcsolatok javításán dolgozni, több vezetői csúcstalálkozót is tartottak azóta. 2024 áprilisában az uniós vezetők kifejezték azon szándékukat, hogy folytassák a párbeszédet, bizonyos kulcsfontosságú területeken, mint a regionális stabilitás, a külpolitika, a gazdaság, a kereskedelem, illetve a migráció további tárgyalásokat terveznek. Törökországhoz hasonlóan Azerbajdzsán is több évtizede tart fenn kapcsolatokat az EU-val, noha ezek jóval kevésbé szorosak. Az Unió részéről a kapcsolat az orosz–ukrán háború után vált rendkívül értékessé, különösen, hogy az ország vállalta, hogy 2027-ig megduplázza az EU-ba irányuló gázexportját.
A két ország csatlakozása a BRICS csoporthoz rövid és közép távon nem jelenti, hogy az EU számára fontos területeken kizárt a további együttműködés. Azt viszont mindenképpen jelzi, hogy Törökország és Azerbajdzsán a BRICS országokkal való gazdasági és politikai együttműködésben több potenciált lát, mint az EU-val fenntartott több évtizedes partneri kapcsolatban. Amennyiben a csatlakozás hosszabb távú következményeit szeretnénk felmérni, úgy tűnik, hogy a két ország a „Nyugat alternatíváját” választotta.
De valóban ennyire éles döntés ez? Egyelőre nem, ám ha figyelembe vesszük az USA és Kína között egyre növekvő geoökönómiai feszültségeket, egyértelmű, hogy az USA egyre határozottabb lépéseket tesz riválisa ellen, illetve egyre határozottabb lépéseket vár el partnereitől is Kínával szemben. Így például Kanada 100 százalékos büntetővámot vetett ki a kínai elektromos járművekre, miután az USA és az EU is büntetővámokat jelentettek be. Ezen túlmenően, az USA igyekszik bevonni a Kína ellen viselt chipháborúba a fontosabb ázsiai exportőröket, így Dél-Korea és Japán cégeit is. Az USA egy 2023-ban elfogadott jogszabályra hivatkozva szeretné megtiltani a chipek kínai exportját, amely szerint amerikai származású technológiát tilos Kínának eladni. Kína a világ második legnagyobb chipimportőre, így a chipháború miatt kieső kínai piac a gyártók számára kifejezetten nagy veszteséget jelenthet. Könnyen elképzelhető, hogy két különböző terméket fognak előállítani – egyet a kínai piacokra, míg egy másikat a nem kínai piacokra. Ez egyelőre csak néhány kulcsfontosságú termék esetén merülhet fel. Jelenleg úgy tűnik, hogy idővel a geoökonómiai konfliktus eszkalálódni fog és egy teljeskörű kereskedelmi háború alakulhat ki az USA és Kína között, amelyben várhatóan az EU amerikai partnere oldalán lesz kénytelen résztvenni. Ilyen esetben elképzelhető, hogy Kína a saját partnereit, elsősorban a BRICS országokat „állítja választás elé”. Mindez azt jelentené, hogy számos más termék és szolgáltatás gyártása, illetve értékesítése terén két különböző részre szakadhat a világgazdaság. Ennek a forgatókönyvnek egyik legnagyobb vesztese Magyarország lehet rendkívül nyitott gazdasága miatt.
