A világ legjelentősebb energiatermelői és a fejlődő országok tömörülnek egy gazdasági blokkba.
A XV. BRICS-országok csúcstalálkozóját augusztus 22–24 között szervezték meg Johannesburgban A találkozó egyik legnagyobb eredménye, hogy 2024. január 1-jétől Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is a BRICS teljes jogú tagjaivá vállnak. A csoportot 2010-ben alapító tagállamok (Brazília, Oroszország, India, Kína) eddig csak Dél-afrikai Köztársaság felé nyitottak, amely az egy évvel az alakulás után csatlakozott a csoporthoz.
A csúcstalálkozó alkalmával a tagállamok kifejezték igényüket a Bretton Woods-i rendszer által létrehozott globális intézmények, mint például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy a Világbank (World Bank) lényeges változása iránt. Ezzel párhuzamosan a tagállamok kifejtették, hogy egy kedvező feltételeket nyújtó, kölcsönös tiszteleten alapuló gazdasági együttműködést hozó gazdasági rendszerben reménykednek. Ennek egyik alappillére az általuk létrehozott Új Fejlesztési Bank, másik pillére pedig a tagállamok közötti kereskedelemi együttműködések során használt helyi valuta lenne.
A BRICS-tagállamok már jó ideje törekednek saját valutájuk megerősítésére: egy új, közös valuta bevezetésének ötlete is felmerült már korábban. Előbbiről itt írtuk, míg a közös valuta bevezetésének várható előnyeiről és hátrányairól meg itt. A mostani bővítés egyik legfontosabb hozadéka, hogy Szaúd-Arábia, a világ legjelentősebb nyers kőolaj-exportőre, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Irán – vagyis két további fontos OPEC tagállam – csatlakozásával a világ legnagyobb energiatermelői egy gazdasági szövetségi csoportba tartoznak a legnépesebb feltörekvő gazdaságokkal. Egy másik lényeges eleme az csúcstalálkozónak, hogy a két legtöbb szankcióval sújtott ország, vagyis Irán és Oroszország is szoros partnerekre talált, így az elszigetelésük csak mérsékelt eredményeket érhet el. Mindezek együttes ereje lényegesen megváltoztathatja a világgazdaságot.
A BRICS-országok csúcstalálkozójának eredményei így a többpólusú világrend kialakulását erősítik, ami nem meglepő. Kína, a világ legnagyobb exportőre már egy jó ideje komoly riválisa az Egyesült Államoknak. Amennyiben figyelembe vesszük a történelmi tapasztalatokat, várható, hogy a korábban nyitott gazdaságú nyugati államok kénytelenek egyre több protekcionista intézkedést bevezetni, saját piacaikat és gazdasági erejüket védeni. Az egyik legjobb példa erre a két világháború közötti periódus vizsgálata. Az 1930-as években a korábban nyitott Németország, Egyesült Királyság és Japán is egyre több protekcionista intézkedést vezettek be, míg az Egyesült Államok folytatta gazdaságának nyitását.
A nagy világgazdasági válság okai összetettek, nem lehet csupán néhány tényezővel magyarázni okait. Mindenképpen lényeges elem volt, hogy az amerikaihoz képest kis hazai piacokkal rendelkező európai és japán termelők a nemzeti piacok korlátozott mérete miatt nem voltak képesek kihasználni a méretgazdaságosság előnyeit. Vagyis, a nagyobb belső piacra gyártó amerikai cégek olcsóbban tudták előállítani termékeiket, mint versenytársaik. Így a japán, német és egyesült királyságbeli termelők kénytelenek voltak erőteljesen szorgalmazni a protekcionista kereskedelmi blokkok kialakulását. Egy következő lépésben az országok már a kritikus infrastruktúrához szükséges ellátási láncokat igyekeztek minél inkább hazai keretek között előállítani, ami tovább feszítette az egyes országok közötti ellentéteket.
Vagyis, korábban már előfordult, hogy egy lényeges versenyelőnnyel rendelkező partner veszélyeztette több ország termelőit, aminek következében számos protekcionista intézkedést vezettek be. Mivel a legtöbb ország termelői nem képesek a kínai gazdaság méretőből adódó versenyelőnyt legyőzni, kénytelen saját piacaikat óvó intézkedéseket bevezetni. Ezek az intézkedések rövid távon előnyösek a termelők számára, és így akár a gazdaság szélesebb részei számára is. Hosszú távon azonban lényegesen előnytelen a fogyasztók és közvetlenül a teljes gazdaság számára is.
Várható tehát, hogy a következő években a Nyugat és a vele szemben álló BRICS-országok közötti versengés elmélyül. Gyakori, hogy hasonló esetekben az egyes gazdasági blokkok protekcionista intézkedései miatt csaknem exkluzív tagságot követelnek tagállamaiktól. Nem meglepő tehát, hogy az Európai Unió is igyekszik egyre több olyan intézkedést bevezetni, amellyel saját piacait és termelőit védi. Kérdéses, hogy meddig tartható fenn Magyarország egyensúlyozása a két tömb között.
Kép: BRICS, forrás: Flickr
