Azt követően, hogy Oroszország 2015-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvétózta a Srebrenicáról szóló határozat elfogadását, 9 év múlva az ENSZ Közgyűlése 2024. május 23-án megszavazta azt.
A világszervezet július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A határozat fenntartás nélkül elítéli a népirtás mint történelmi esemény tagadását, és mindazokat a cselekedeteket, amelyek dicsőítik azokat, akiket a Nemzetközi Büntető Törvényszék háborús bűnökért, emberiesség elleni bűncselekményekeért és népirtásért ítéltek el.
A dokumentum hangsúlyozza a srebrenicai népirtás eddig azonosítatlan áldozatainak felkutatását és méltóságteljes temetését, továbbá szorgalmazza a feltételezett elkövetők büntetőeljárás alá vonását. A határozat felszólítja az országokat, hogy tegyenek eleget a népirtás megakadályozását és szankcionálását előirányzó ENSZ-egyezményből fakadó kötelezettségeiknek. A dokumentum felszólítja az ENSZ főtitkárát, hogy „Népirtás Srebrenicában és az ENSZ” címmel hozzon létre tájékoztató programot, és kezdje meg a 2025-ben esedékes 30. évfordulóra való felkészülést. Továbbá felkérik az ENSZ főtitkárát, hogy erre a határozatra hívja fel minden ENSZ-tagállam, hozzá kapcsolódó intézmény és civil szervezet figyelmét. A határozatban felkérik az összes tagállamot, a szervezet valamennyi intézményét és más nemzetközi és regionális szervezeteket, tudományos intézményeket, hogy emlékezzenek meg erről a nemzetközi napról kegyeletadással, megemlékező és tájékoztató jellegű műsorokkal.
A határozat szövegének és elfogadásának kezdeményezője Németország és Ruanda volt, míg a tervezet módosításait a montenegrói kormány nyújtotta be. A dokumentumban felidézik a Nemzetközi Büntető Törvényszék és a Nemzetközi Bíróság ítéleteit, amelyek népirtásnak minősítették a Srebrenicában elkövetett bűncselekményt. Németország és Ruanda által előterjesztett dokumentum nem nevesíti sem Szerbiát, sem a Boszniai Szerb Köztársaságot, ennek ellenére Aleksandar Vučić szerb elnök és Milorad Dodik boszniai szerb vezető intenzív kampányba kezdtek annak érdekében, hogy megakadályozzák a srebrenicai népírtás emléknappá nyilvánítását. Vučić és Dodik a határozatot a Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság elleni támadásként értékelte, amellyel a szerb népet kívánják népirtónak nyilvánítani.
Vučić a határozatot megvitató ENSZ ülésen kijelentette: „ez a szöveg nem járul a bizalom kiépítéséhez, sokkal inkább régi sebeket tép fel és új megosztottságot idéz elő nemcsak a régióban, hanem az ENSZ-ben is”. Majd megkérdezte Németország állandó képviselőjétől, hogy „miért titkolták ennek a határozatnak az előkészítését?”
Dodik néhány órával a határozat elfogadása előtt az X oldalán kijelentette: „A következő 30 napban javaslatot teszünk a békés elválásra. Ma egy hivatalos határozattal kezdjük a békés demarkációra való törekvésünket. Javasolni fogjuk, hogy először tisztázzuk az entitások politikai hatásköreit akként, hogy a gazdaság működésének jelenlegi modelljét meghagyjuk. Így néhány éven belül megtörténhet a békés elválás.”
Itt szükséges megjegyezni, hogy a határozat egy olyan geopolitikai pillanatban került előterjesztésre és elfogadásra, mikor egyrészt javában zajlik az orosz–ukrán háború (amelynek befejezésére jelenleg nincs kilátás), a Belgrád–Pristina párbeszéd az észak-koszovói fegyveres konfliktus óta megrekedt, a felek nem hajlandók teljesíteni a francia-német javaslatba foglaltakat, Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság vezetője folyamatosan elszakadással fenyeget, másrészt pedig az Európai Unióban és az Egyesület Államokban is erőteljes választási kampány zajlik.
Jelen politikai helyzetben az EU és az USA érdeke is, hogy a nyugat-balkáni országok biztonságosabbá váljanak. A közelgő európai parlamenti és az amerikai választások előtt az EU tisztségviselői valamiféle eredményt kívánnak felmutatni. Mivel az orosz–ukrán háború kapcsán erre kevés esély mutatkozik, a Belgrád–Pristina párbeszéd esetén sem várható pozitív fejlemény, ezért ennek a határozatnak az elfogadásával igyekeztek irányt mutatni és nyomást gyakorolni azon nyugat-balkáni országokra, amelyek nem igazodtak teljes mértékben a közösség kül-, biztonság- és védelempolitikájához. A határozat elfogadása is azt mutatja: az EU és az USA egyre türelmetlenebbek. A jelen geopolitikai helyzetben gyors megoldásra törekszenek, figyelmen kívül hagyva a régió országainak társadalmi-politikai jellemzőit.
Az ilyenhez hasonló nyomásgyakorlás nem vezet eredményre, mivel az érintett felek egyrészt új gazdasági, politikai szövetségeseket keresnek, akik ezáltal tovább erősíthetik a jelenlétüket a régióban, másrészt a régión belüli kapcsolatokra is hatással lesznek a szavazás eredményei. Például: szerdán szerb- és oroszbarát szervezetek tüntettek Podgoricában, a montenegrói kormány azon bejelentése miatt, hogy támogatja a srebrenicai népirtásról szóló dokumentum elfogadását. Az ENSZ-határozat elfogadása bármennyire is nemes célt szolgált: Szerbiának, a Boszniai Szerb Köztársaságnak az EU-val és az USA-val való kapcsolatára rányomta a bélyegét.
A mostani geopolitikai helyzetben csökkenteni kellene az újabb geopolitikai frontok kialakulásának lehetőségét a Nyugat-Balkánon, amelyek nagyban befolyásolhatják az orosz-ukrán háború kimenetelét, a régió stabilitását és országainak uniós integrációját.
Nyitókép forrása: wikipédia
