Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottsága (AFCO) a mai napon tárgyalja az Európai Bizottság európai polgári kezdeményezés alkalmazásáról szóló jelentését. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján bár a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az európai uniós részvételi demokrácia eszköze hatékonyan működik, a gyakorlat mégis egy kiüresített jogintézmény képét vetíti elénk. A magyar tapasztalatok pedig az európai átlagnál is keserűbbek.
Az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendelet (EPK-rendelet) 2020. január 1-jén lépett hatályba, amely kötelezi az Európai Bizottságot arra, hogy időszakosan vizsgálja felül az európai polgári kezdeményezés (EPK) működését, és jelentést terjesszen elő erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak legkésőbb 2024. január 1-jéig, majd ezt követően négyévente.
Az Európai Bizottság a jelentéstételi kötelezettségének tavaly decemberben eleget tett, az AFCO pedig most tűzte napirendre a jelentés szakbizottsági vitáját. A jelentés értékeli az EPK működését az elmúlt négy évben, 2020. január 1-je óta. A felülvizsgált szabályok hatékonyságának értékelése érdekében a Bizottság konzultációkat folytatott a különböző polgári kezdeményezések szervezőivel, tagállami hatóságokkal és az egyes EPK-kat támogató uniós polgárokkal is.
2020-ban, nem sokkal az új EPK-rendelet hatályba lépése után kitört a koronavírus-járvány, amely jelentősen befolyásolta az EPK gyakorlati működését. Ebben az évben csupán öt új EPK nyilvántartásba vételét kérték a szervezők, majd ez a szám az egészségügyi helyzet javulásával némileg emelkedett. A vizsgált négyéves időszakban összesen 40 kérelmet nyújtottak be EPK nyilvántartásba vételére. 2012–2015 között, az EPK működésének első három évében a Bizottság 51 kérelmet kapott, amiből 31-et vettek nyilvántartásba. A 2015–2018 közti hároméves időszakban csupán 19 nyilvántartásba vételi kérelem érkezett, aminek nagy részét, 17 javaslatot regisztrált a Bizottság. Ehhez képest a jelenlegi 40 kérelem (amelyből csak három nyilvántartásba vételét utasították el) jórészt középértéknek tekinthető (meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy jelen esetben négyéves időszakot vizsgált a Bizottság). Az uniós polgárok részvételi demokrácia új eszköze iránti kezdeti lelkesedését letörték a negatív tapasztalatok, többek között pedig ez is arra sarkallta az EU-t, hogy reformálja meg a jogintézményt – ennek eredménye a 2020-ben hatályba lépett új rendelet, amelynek első értékelése valósult most meg.
A vizsgált időszakban öt EPK tudta összegyűjteni a szükséges egymillió érvényes támogató nyilatkozatot (míg 29 EPK esetében nem gyűlt össze a kellő számú aláírás vagy visszavonták azokat), ami rekordnak tekinthető a korábbi vizsgált időszakok szempontjából. Ebből arra a következtetésre is juthatunk, hogy az első néhány év gyakorlatát követően egyre inkább olyan csoportok nyúltak az EPK-hoz mint érdekérvényesítő eszközhöz, amelyek komolyan gondolták törekvéseiket, megfelelő struktúrák és pénzügyi keretek birtokában voltak a sikeres aláírásgyűjtés megvalósításához.
A Bizottság az elmúlt négy évben öt polgári kezdeményezést válaszolt meg: a „Minority SafePack” nemzeti kisebbségvédelmi javaslatcsomagot, valamint az „End the Cage Age”, „Save Bees and Farmers”, „Stop finning”, „Save cruelty free cosmetics – Commit to a Europe without animal testing” és a „Fur free Europe” állat- és környezetvédelmi kezdeményezéseket. Ezek többségében a Bizottság azonban nem indított vagy irányzott elő a szervezők kérésének megfelelő jogalkotást, ami jelentősen elvesz az EPK „felhasználói értékéből”. Megjegyzendő, hogy a nemzeti régiókról szóló EPK is elérte a szükséges számú támogató nyilatkozatot a vizsgált időszakban, azonban ez nem szerepel a Bizottság nyilvántartásában, mivel a szervezők a mai napig nem nyújtották be sikeres kezdeményezésüket az Európai Bizottságnak az aláírások tagállami érvényességi vizsgálatát követően. Az is egy érdekes tanulság, hogy az elmúlt években a két kisebbségvédelmi tárgyú kezdeményezés mellett – amelyek magyar kezdeményezésre indultak, és amelyeket döntő többségében magyar nemzetiségű uniós polgárok támogattak – állat- és környezetvédelmi kezdeményezések tudták teljesíteni a szükséges aláírásszám összegyűjtését, így az EPK egyértelműen e szakterület fontos európai érdekérvényesítő eszközévé vált.
A magyar tapasztalatokat az EPK elmúlt négyéves gyakorlati működésével kapcsolatban negatívan érintette a hazánkban rendkívül népszerű kisebbségvédelmi kezdeményezések eredménytelensége. A Minority SafePack kezdeményezést Magyarországon 527 ezer polgár támogatta érvényesen (összesen 643 ezer támogató nyilatkozat gyűlt), azonban a Bizottság 2021 januárjában egyetlen javaslat előterjesztése nélkül lesöpörte az asztalról, ami jelentősen csökkentette az EPK-ba vetett polgári bizalmat. Még ennél is többen támogatták a nemzeti régiókról szóló kezdeményezést (827 ezer érvényes támogató nyilatkozat Magyarországon), azonban ennek eredményessége szempontjából addig nem tudunk nyilatkozni, amíg a szervezők a sikeres kezdeményezést be nem nyújtják a Bizottságnak, ezzel kötelezve a testületet a javaslat napirendre vételére és annak elbírálására. A szervezők korábban annyit mondtak el, hogy akkor kívánják iktatni az Európai Bizottságnál a kezdeményezésüket, amikor a legnagyobb esélyét látják a folyamat sikerére, vagyis, hogy a Bizottság jogszabályt kezdeményezzen. Kérdéses azonban, hogy erre sor kerülhet-e egyáltalán, hiszen a Minority SafePack negatív precedenst teremtett, a kohéziós politikáról szóló diskurzusnak az elmúlt években egyáltalán nem képezte részét a szervezők által javasolt szempont a nemzeti régiók kiemelt figyelemben részesítéséről, ráadásul a kezdeményezés még a Minority SafePack-hez képest is sokkal inkább „magyar ügynek” tekinthető (az 1,2 millió érvényes aláírásból mintegy egymilliót magyar állampolgárok és az erdélyi magyarok gyűjtöttek össze).
Kép: Flickr.com
