A közelmúltban Dánia, Olaszország, Németország és Ausztria részéről is felmerültek azzal kapcsolatos tervek, hogy az EU-ba érkező migránsok számának csökkentése, érkezésük lassítása érdekében a menekültkérelmek feldolgozását az EU határain kívülre szerveznék ki. Egyes EU-s tagállamok ezt a gyakorlatot annak érdekében is bevezetnék, hogy ösztönözzék azoknak a migránsoknak hazájukba való visszatérését, akiknek valójában nincs szükségük védelemre, így őket egy harmadik országból küldenék vissza anélkül, hogy beléptek volna az EU területére. A jelenlegi jogszabályok alapján a kérelmeket abban a tagországban kell elbírálni, ahol a migráns belépett az unió területére.
Olaszország konkrét lépéseket is tett ez ügyben: Giorgia Meloni olasz miniszterelnök november 6-án írt alá egy megállapodást Albániával, amely olasz menekültközpontok létrehozását célozza albán területen a migrációs nyomás csökkentése érdekében. Albániába azokat viszik majd át, akiket az olasz hatóságok, nem pedig a civil szervezetek mentettek ki a tengerről, menedékkérelmüket pedig Albániában fogják elbírálni. A tervek szerint jövő tavasszal megnyíló két albániai tábor összesen 3 ezer fő ellátására lesz alkalmas, ami éves szinten akár 39 ezer embert is jelenthet. Az egyik tábornak a tengerparti Shengjin, a másiknak Gjader város ad majd otthont. Shengjinbe érkeznek majd a migránsok, ahol azonosítják őket, a gjaderi táborba pedig az illegálisnak minősített bevándorlók kerülnek, ahonnan a tervek szerint kiutasítják őket. A táborok működését Olaszország finanszírozza majd, biztonsági ellenőrzésük pedig az albán rendőrség feladata lesz. Az olasz miniszterelnök nyilatkozata szerint ezzel a megoldással sikerülhet enyhíteni az olaszországi menekültközpontok túlzsúfoltságán, valamint ez az első ilyen megállapodás, éppen ezért történelmi jelentősége van Olaszország és az egész Európai Unió számára. A két ország közötti megállapodásnak nem képezik részét a gyermekek, a nők és az egyéb hátrányos helyzetű személyek, őket továbbra is beengednék az EU területére.
A megállapodás szerint az albániai központban az olasz jogrend lesz érvényben, azonban ez felveti az uniós jog sérelmét is. Korábban egyébként olvashattuk, hogy a brit kormány is hasonló módon Ruandában akart speciális befogadóközpontokat létesíteni, azonban először a londoni Fellebbviteli Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság is jogellenesnek ítélte a tervet arra hivatkozva, hogy Ruanda nem számít biztonságos harmadik országnak. A múlt héten a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a menedékkérők az embertelen bánásmód valódi veszélyének vannak kitéve és nagy az esély rá, hogy Ruanda visszaküldené őket azokba az országokba, ahonnan elmenekültek. Természetesen Nagy-Britannia már nem az EU tagja, így a gyakorlatban könnyebben valósíthatná meg ezt a tervet, mint az EU-s tagállamok, azonban egyelőre ez a terv sem került elfogadásra.
Németország is gondolkodik a migránsügy kiszervezésén, hetek óta viták folynak arról, hogy meg lehet-e indítani és le lehet-e folytatni a menekültügyi eljárásokat az EU-n kívül. Olaf Scholz német szövetségi kancellár nyitottan viszonyult Olaszország migránsokat befogadó albániai központtal kapcsolatos terve felé, november elején ígéretet tett, hogy megvizsgálja, hogy lehet-e a menedékkérelmeket külföldön feldolgozni, kiemelve, hogy Albánia uniós tagjelölt. A kancellár hangsúlyozta, hogy valójában arról van szó, hogyan tudják az EU-tagállamok közösen megoldani a kihívásokat, hiszen közös céljuk az illegális migráció visszaszorítása. Scholz szerint az európai külső határok jobb védelmére, Európán belül pedig szolidaritáson alapuló elosztásra van szükség. A kancellár november közepén új intézkedésekről is megállapodott a tartományok kormányzóival a Németországba irányuló migráció megfékezésére. A szövetségi kormány beleegyezett abba, hogy nagyobb mértékben járul hozzá a költségekhez. A kormányzó szociáldemokraták azonban egyelőre fenntartásokkal kezelik a menekültkérelmek kiszervezésével kapcsolatos ötletet.
Ausztria is azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy engedélyezze a menedékkérelmek unión kívüli feldolgozását. Dániában törvény engedélyezi ezt az eljárást, azonban külső partnerországot még nem találtak a megvalósításhoz. Franciaország és Lengyelország is ellenzi az illegális bevándorlást, Franciaország szeptember óta nem fogad be migránsokat az olaszországi Lampedusáról, és úgy nyilatkoztak, készek segíteni Olaszországnak az illegális migránsok kitoloncolásában. Hasonló állásponton van a lengyel kormány is, miközben a lengyel ügyészség több személy ellen vádat emelt szeptemberben amiatt, hogy afrikai és ázsiai lengyel konzulátusok illegális migránsok százezreinek adhattak el készpénzért munkavállalói vízumokat. Lengyelország az elmúlt hónapokban elsősorban a belorusz határon nagy küzdelmet folytatott azért, hogy a közel-keleti migránsok ne jussanak be az EU területére, melynek érdekében a határkerítést megerősítették és növelték a katonák számát is a határtérségben. Szeptemberben azonban nagy botrányt kavart, hogy maga a lengyel kormány működhetett embercsempész-szervezetként, a lengyel média szerint állítólag a lengyel konzulátusokon, például afrikai országokban lengyel diplomaták magánvállalkozókkal együttműködve több százezer lengyel vízumot adtak ki illegálisan. A jelentések szerint az Afrikából vagy Délkelet-Ázsiából érkezők számára 5000 euróba kerültek az EU-s vízumok.
A fentiekkel összefüggésben meg kell azonban jegyezni, hogy az uniós menekültügyek és kérelmek elbírálásának harmadik országok felé történő kiszervezése jelentős jogi akadályokba ütközik. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Dunja Mijatović szerint az ad hoc területen kívüli menekültügyi rendszer számos megoldandó jogi kérdést eredményez. Ilyen például az, hogy jogbiztonság nélkül valószínűleg az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása és a jogsértések kezelése, felelősségre vonása nem valósulna meg megfelelő mértékben. Emellett kockázatot jelentene az is, hogy a menekültkérelmek elbírálása különbözőképpen zajlana Albániában, mint Olaszországban, mivel Albánia számára nem kötelező az európai menekültügyi jogszabályok betartása. Az EU-s jog az EU területén kívül nem alkalmazható, míg az effajta megegyezések, mint ami Olaszország és Albánia között létrejött ,,kiszervezik” a tagállamok felelősségét is harmadik országok irányába. A migránsok visszaküldésén túl harmadik országokba történő áttelepítésük vagy ott tartásuk jelentős anyagi terhet is jelentene.
Több szakértő felvetette azt is, hogy az európai jogrendszer nem teszi lehetővé az összes menedékkérő feltartóztatását vagy visszatartását, hanem minden személy esetében egyéni elbírálást irányoz elő. Egy további jogi felvetés a Genfi Egyezmény által lefektetett visszaküldés tilalma elvének megsértése, amely tiltja a fogadó állam számára a menedékkérők visszaküldését olyan országba, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy harmadik országnak, és különösen ahol faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve. Ennek értelmében, ha egy menedékkérő az olasz hatóságokhoz folyamodik kérelmével és ezt követően erőszakosan kitelepítik őt, az visszaküldésnek minősülhet. Tehát sok kérdés egyelőre megoldásra vár ebben a témakörben is, míg tagadhatatlan, hogy az EU-s migrációs politikai valós reformja egyre sürgetőbbé válik.
Kép forrása: euronews.com