Szeptember elején rendezték meg az Első Afrikai Klímacsúcsot Nairobiban, ahol a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében egy új finanszírozási mechanizmus bevezetésére tettek javaslatot.
Az Afrikai Uniónak is székhelyeként szolgáló Nairobiban rendezték meg első alkalommal az Afrikai Klímacsúcsot, amelyen az afrikai államok és más nemzetközi vezetők mellett civil szervezetek, akadémiai és vállalati szereplők képviseltették magukat. A vezető nemzetközi politikusok közül például Ursula von der Leyen is felszólalt, ugyanis az Európai Unió és az Afrikai Unió többek között a fenntartható gazdasági fejlődés tekintetében is együttműködik: a 6. EU-AU Csúcson a „Joint Vision for 2030” nyilatkozat keretében a felek deklarálták, hogy a klímaváltozás mérséklése érdekében a megújuló energia és a tiszta hidrogén energiamixben való növelése jelenthet elsősorban megoldást. Az új technológia az infrastruktúra megteremtését vagy fejlesztését is magával vonja, amellyel pedig a lakosság villamosenergiához való hozzáférhetősége is kiszélesedik. Ekkor egy 150 milliárd euró keretösszegű befektetési csomag életre hívásáról is döntöttek, a megvalósítás azonban aligha még várat magára.
A méltányos hozzájárulásra már korábban is ígéretet tettek a legnagyobb szennyezők, az ún. veszteségek és károk (loss and damages) kompenzálására a globális éghajlatváltozást leginkább elszenvedő, fejlődő országok számára évi 100 milliárd dollár hozzájárulás keretében. Mivel a finanszírozás itt is akadozott, 2022-ben a COP 27 éghajlatváltozási konferencián ismét napirendre tűzték a kérdést, amelyet az EU egy újabb, a legsebezhetőbb országokban az éghajlati katasztrófák áldozatainak megsegítésére szolgáló pénzügyi alap bejelentésével tetézett.
A megnevezett finanszírozási keretek mellett még számos, egy-egy szektort érintő financiális segítséget (például Zöld Éghajlati Alap vagy a Santiago Network) harangozott be a nemzetközi közösség, ennek ellenére a globális energetikai beruházásoknak csupán 3%-a, az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges finanszírozásnak pedig 12%-a összpontosul a kontinensen, miközben az elvárás folyamatos a fosszilis tüzelőanyagokkal való szakítás terén. A leválás szinte zökkenőmentes is lehetne, hiszen „alapanyagban” (megújuló energiaforrás, ásványi anyagok) gazdag a kontinens. Szintén fontos megjegyezni, hogy míg Afrika a globális károsanyag-kibocsátás kevesebb, mint 10%-ért felel, a negatív következmények (szélsőséges időjárás, járványok, természeti károk) nagymértékben érintik.
A kontinens természeti, társadalmi és gazdasági állapota folyamatosan és fokozatosan romlik, a változtatáshoz, a fejlődéshez immáron ténylegesen cselekedni szükséges. Ennek előmozdítása érdekében rendezték meg az afrikai klímacsúcsot, amelynek alcíme is ezt a törekvést tükrözi: „Cél a zöld növekedés elérése, valamint az éghajlati és pénzügyi megoldások ösztönzése Afrika és a világ számára.”
A háromnapos találkozó amellett, hogy az afrikai kontinens mitigációs és adaptációs képességeinek fejlesztéséről szólt, egyértelműen a fiskális jellegű diskurzust helyezte középpontba. A legfőbb hangsúly az afrikai országok eladósodottságán volt, ugyanis hitelezés esetében ezek az államok egy átlagos kamat akár ötszörösét is visszafizetik. A csúcstalálkozó végén elfogadott Nairobi-nyilatkozatban az afrikai vezetők az adósságpolitika reformja mellett foglaltak állást annak érdekében, hogy megteremtsék azt a költségvetési mozgásteret (például adósságütemezés és -könnyítés), amelyre minden fejlődő országnak szüksége van a fejlődés és az éghajlatváltozás elleni fellépés finanszírozásához. A deklarációban felszólították a világ vezetőit, hogy álljanak a (globális) szén-dioxid-adóztatási rendszerre vonatkozó javaslat mögé, beleértve – többek között – a fosszilis tüzelőanyagok kereskedelmére, a tengeri közlekedésre és a légi közlekedésre kivetett szén-dioxid-adót is. Az afrikai vezetők továbbá a multilaterális pénzügyi rendszer és a globális pénzügyi struktúra reformjára irányuló, folyamatban lévő kezdeményezések felgyorsítására szólítottak fel, beleértve a bridgetowni kezdeményezést, az Accra-Marrakech menetrendet, az ENSZ főtitkárának a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó ösztönző javaslatát és az új globális finanszírozási paktumról szóló párizsi csúcstalálkozót.
A Nairobi-nyilatkozat az idei, Egyesült Arab Emírségekben rendezett COP 28 konferenciára előkészített afrikai álláspont alapját fogja képezni. A klímakonferencia házigazdája az afrikai klímacsúcson is képviseltette magát az innovációs és technológiai minisztere, Szultan Ahmed al-Dzsaber személyében, aki szintén „beszállt” a kontinens klímarezisztensebbé és versenyképesebbé formálásába, egy 4,5 milliárd dollárt meghaladó, megújuló energiába történő befektetésre tett ígérettel. Ezzel a hozzájárulással valóban ki lehetne használni a kontinensben rejlő lehetőségeket (a világ megújuló energiaforrásának 60%-a itt lelhető fel, valamint a világ ásványkincseinek közel egyharmadával rendelkezik a napenergia, az elektromos járművek és az akkumulátortárolók számára), megvalósítva a klímacsúcson António Guterres által elhangzottakat, miszerint „Afrika a megújuló energiaforrások nagyhatalma lehet”, mindössze külső segítségre van szüksége hozzá. Az erőforrások kiaknázásából pedig Európa is profitálhat, ha időben reagál, és nem hagyja meg más nagyhatalmaknak (pl. Kína, India) ezt a lehetőséget.