Az Európai Parlament a nyáron az intézmény létszámának bővítését kezdeményezte, melynek egy részét a transznacionális pártlistákon kiosztott helyek jelentenék. Az Európai Tanács azonban elsőre elutasította ezt a javaslatot.
A transznacionális pártlisták bevezetésének ötlete az európai parlamenti választásokra vonatkozóan hivatalosan először 1998-ban jelent meg az Anasztaszopulosz-jelentésben, mely előadójáról, egy görög néppárti politikusról kapta a nevét. Ezt követően az európai parlamenti választások ilyen típusú reformja időről időre napirendre került az európai belpolitikában, az Európai Parlament (EP) részéről érkező kezdeményezések azonban rendre a tagállami akaratot megjelenítő Tanács ellenállásába ütköztek. A téma 2017-ben, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök által vált újból hangsúlyossá. Macron beszédében, amely az Európai Unió (EU) megújításának lehetőségeivel foglalkozott, az összeurópai pártlisták alkalmazása mellett érvelt. Noha az államfőnek nem sikerült elérnie azt a célját, hogy már a 2019-es választásokon így szavazzanak a polgárok, az Európai Bizottság új elnökének, Ursula von der Leyennek személyében új támogatója akadt a francia politikusnak. A 2021–2022-ben megrendezett Európa jövőjéről szóló konferenciának a következtetéseiben – melyekben a részt vevők az Unió reformjával kapcsolatosan fogalmaztak meg ajánlásokat – szintén megjelent a transznacionális pártlisták gondolata. A konferencián elhangzottakra építve az EP 2022-ben ismét kidolgozott egy javaslatot, amely értelmében kiegészítő jelleggel kerülnének bevezetésre az összeurópai pártlisták, a polgárok pedig második szavazatukkal huszonnyolc képviselőt választanának meg róluk.
Tekintettel arra, hogy a Tanácsban egy év elteltével sem döntöttek a Parlament kezdeményezéséről, az EP élve a szerződésekben foglalt jogával, 2023 júniusában indítványozta az Európai Parlament létszámának növelését – az arányosság megfelelőbb biztosítása érdekében –, mely az egyes tagországoknak juttatott többletmandátumokat és a huszonnyolc, transznacionális listáról bekerülő új képviselőket jelentené. Míg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 223. cikkelye értelmében a választási eljárás módosításáról a Tanács és az Európai Parlament dönt – előbbi egyhangúlag, utóbbi többséggel –, addig az EP létszáma meghatározásának szabályairól az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14. cikkelye rendelkezik. E szerint az intézmény összetételét a Parlament javaslatára, és egyetértésben vele, az Európai Tanács (EiT), vagyis az állam- és kormányfők határozzák meg, ugyancsak egyhangúlag. Habár ez az irány új lehetőséget jelentett az EP számára érdekei érvényre juttatására, az EiT határozati tervezetében csupán a nemzeteknek adott plusz képviselői helyek szerepelnek. A tagállamok vezetői 15 fővel növelnék az Európai Parlament létszámát, Franciaország, Hollandia és Spanyolország számára 2–2 mandátummal, Ausztria, Belgium, Lengyelország, Szlovénia Szlovákia, Finnország, Lettország, Írország és Dánia részére pedig 1–1 hellyel többet meghatározva.
Az összeurópai pártlisták bevezetése nem csak technikai változást jelentene, de támogatói általa tennék jelentősebbé az EP-választásokat, lehetőséget adva a valódi európai kampánynak. Ennek köszönhetően az állampolgárok is közelebb érezhetnék magukhoz az Európai Uniót, mellyel az európai identitás és az európai egység is erősödhetne. Noha a formális eljárás még hátra van a Parlament összetételével kapcsolatban, jelenleg mégis a kormányközi szemlélet látszik győzedelmeskedni az egységesebb Európa-koncepció felett.
Kép: Európai Parlament
