Holnapután, azaz július elsején ünnepeljük, hogy napra pontosan tíz éve Horvátország, a 2004-ben kezdődött keleti bővítés utolsó elemeként belépett az Európai Unióba. A tízéves évforduló jó alkalom arra, hogy leltárt készítsenek az elemzők és a döntéshozók otthon, Horvátországban és az Európai Unióban egyaránt az integrációs tagság hasznairól, előnyeiről és esetleges hátrányairól.
Az a Horvátország, amelyik 2013. július elsején csatlakozott az akkori huszonhét európai uniós tagállamhoz, egy sok méltatlanságot átélt, ám rendkívül ambiciózus ország volt. A függetlenségi háborút követő konszolidációs időszakot maga után tudó közép-európai ország 2003. február 21-én adta be a teljes jogú tagság iránti kérelmét, amelyre válaszként 2004. június 18-án kapta meg a tagjelölti státuszt.
Az eredetileg 2005 márciusában megkezdeni tervezett csatlakozási tárgyalások rögtön késedelmet szenvedtek, mivel a Bizottság értékelése szerint a horvát hatóságok nem teljes mértékben működtek együtt a délszláv háború bűneit kivizsgáló hágai törvényszékkel. Horvátország a nemzetközi nyomásra kénytelen volt engedni, és végül fél év után, 2005 őszén megszületett az együttműködést illetően a kedvező értékelés. Így végül 2005 októberében megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, amelyek – több, a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő bizottsági aggály kezelését igénylő kényszerszünet után – végül 2011 júniusában értek véget az Európai Tanács tagságot támogató döntésével. Az ekkor hivatalban lévő magyar európai uniós elnökség egyik nagy vívmányaként tartják számon maguk a horvátok is a tárgyalások finisének felgyorsítását, és végül a pozitív döntést, amelynek eredményeként 2011. december 9-én Horvátország aláírhatta a csatlakozási szerződést.
A függetlenségét 1991-ben kikiáltó, majd azt háborúban megvédő nemzet számára önmagában méltatlanságnak tűnt, hogy a vele együtt Jugoszláviából kiváló Szlovénia már a keleti bővítés első hullámában csatlakozhatott az Európai Unióhoz. Sőt, nem csak az Európai Unió tagja lehetett korábban, de 2007. január elsejétől Szlovénia már az eurót is bevezethette, ugyanezen év decemberétől pedig a schengeni övezet tagja is lehetett.
Talán történelme során soha nem volt ekkora hátrányban Horvátország Szlovéniával összehasonlítva a regionális versengésben. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a mindenkori horvát kormányok a tagság első percétől kezdve azonosként jelölték az ország Európa-politikájának elsődleges célját, az európai integráció legbelsőbb köréhez csatlakozást.
Ebből a szempontból nézve a horvát európai uniós tagság sikertörténet. Ma Horvátország Szlovéniával együtt tagja az euróövezetnek és a schengeni térségnek is. Mindez azt jelenti, hogy nem csak a térségi versengésben hozta be lemaradását, de egyben teljesítette politikai célkitűzését, hiszen ma már az ország az Európai Unió magországaihoz tartozik. Mindehhez járul még maga a tény is, hogy az elmúlt tíz év során Horvátország nettó 10,7 milliárd euró támogatást kapott.
Ahogyan az lenni szokott, a sikertörténetnek persze vannak árnyoldalai is. Miközben Horvátország regionális pozíciója jelentősen javult, néhány negatív tény és folyamat árnyalja a pozitív értékeléseket. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy bár Horvátország – mint láthattuk – bőségesen részesült az Európai Unió fejlesztési forrásaiból, ezeket rendkívül rossz hatékonysággal tudja csak hasznosítani. A 2014–2020 közötti költségvetési periódus megkövetelte a maga tanulópénzét azzal, hogy az ország a legrosszabb abszorpciós mutatókkal rendelkezett a tagállamok közül.
Mások számára nem a hatékonysági mutatók, hanem a társadalmi-demográfiai folyamatok okozzák a legtöbb fejtörést. Miközben az ország egyébként is az Európai Unió legrosszabb demográfiai helyzetét tudhatja magáénak, az uniós tagság eredményeként megnyílt európai munkaerőpiac általános problémává növelte az elvándorlást. Ma már nem csak az ország hagyományosan kevésbé frekventált, Magyarországgal határos részei, de a tengerpart is krónikus munkaerőhiánnyal és rohamosan fogyó népességgel kell, hogy szembenézzen.
Összességében azonban, ha a horvát európai uniós tagság eredményeit az eredeti célkitűzésekkel hasonlítjuk össze, akkor úgy értékelhetjük ezt az évtizedet, mint sikertörténetet. Ma Horvátország, céljának megfelelően az európai integráció belső körébe tartozó tagállam. Része az euróövezetnek, a schengeni térségnek és elérte minden alapvető célját, amit belépésekor maga elé tűzött.
Kép: Reuters
