Június elején az Európai Bizottság tizenegyedik alkalommal is nyilvánosságra hozta az igazságügyi eredménytábla című kiadványát, amely a tagállamok igazságszolgáltatási rendszereit hasonlítja össze többnyire egzakt adatok alapján. Az adatok alapján nyert kép természetesen nem mutatja problémamentesnek az európai igazságszolgáltatási rendszereket. Ugyanakkor a problémák nem olyan mértékben, és főleg nem ott jelentkeznek, ahol azt a politikai kommunikáció sejteti.
A 2013 óta évente megjelenő igazságügyi eredménytábla az Európai Bizottság válasza volt a magyar, máltai és román, később pedig a horvát és lengyel igazságszolgáltatási reformokkal kapcsolatos vitákra. Az akkoriban kirobbanó konfliktusokban az egymással szemben álló felek inkább politikai, mintsem szakmai alapon kritizálták az átalakításokat, így a vitákban ekkor még inkább csak tétován részt vevő Bizottság szükségét érezte, hogy álláspontjait szilárdabb alapokra helyezze.
Az idei eredménytábla kibővült tematikával próbálja feltérképezni azokat a kihívásokat, amelyek az európai igazságszolgáltatási rendszereket vetik próba alá. Legfontosabb kérdésnek megmaradt az igazságszolgáltatás függetlensége érzetének mérése. Ugyanakkor azonban az idei dokumentum a korábbiakhoz képest újat nyújtott abban, hogy ezúttal tizenhat új témát is a felmérés tárgyává tett a korrupció kezelésétől kezdve az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításával bezárólag.
A 2023-as igazságügyi eredménytábla általános megállapításai nem jelentenek különösebb újdonságot. Bár a tagállamok jelentős részében valamelyest javult az igazságszolgáltatás függetlenségének állampolgári percepciója, a kérdés továbbra is a legfontosabb probléma a polgárok és az igazságszolgáltatás szervei közötti kapcsolat vonatkozásában.
Az igazságszolgáltatás függetlensége körüli kételyek mellett a korrupciós ügyek hatékony és gyors kezelése, az igazságszolgáltatás digitalizációja és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása jelenti azt a problémakört, amellyel minden tagállam igazságszolgáltatási rendszerének meg kell küzdenie.
A magyar olvasó számára persze az általános megállapításokon túl különös jelentőséggel bírnak azok a megállapítások is, amelyek a magyar igazságszolgáltatási rendszer helyét jelöli ki a tagállamok mezőnyében. A tíz évvel ezelőtti, sokat vitatott igazságszolgáltatási reformot ugyanis éppen az tette szükségessé, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer az Európai Unió legrosszabbul teljesítő rendszerei közé tartozott. Mind függetlenségét, mind pedig hatékonyságát tekintve komoly és megalapozott kritikákkal kellett szembenéznie, miközben az egyre emelkedő ügyszám nemcsak a joganyag, de a jogalkalmazói attitűd korszerűsítését is megkívánta.
Nos, az adatok alapján úgy tűnik, hogy az igazságszolgáltatási reform gyümölcsei beértek. Hatékonyság tekintetében a magyar igazságszolgáltatás mind a kereskedelmi, a közigazgatási és a polgári perekben az Európai Unió leghatékonyabbjai közé tartozik, miközben 2012-höz, az első felmérési évhez képest radikálisan csökkent az ügyterhelés is a bíróságokon.
Digitalizáció tekintetében is jól áll helyt a magyar igazságszolgáltatás rendszere európai összehasonlításban is. Mind a bűnüldözési, mind pedig a perindításhoz szükséges digitális eszközök alkalmazásában Magyarország hetedik a huszonhét tagállam közül, míg a büntető eljárás kezdeményezésének digitális lehetőségeit tekintve hazánk Észtország után az Európai Unió második legszélesebb lehetőségeit nyújtja polgárai számára.
Tény, hogy – ellentétben az egyéb mutatókkal – a függetlenség percepciója tekintetében a magyar igazságszolgáltatás az európai uniós átlag alatt teljesít. Ez alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a jogállamisági feltételességi eljárás indokolt hazánk ellen. Csorbítja azonban ennek az érvelésnek az érvényességét, hogy ezen a területen sem találunk olyan szempontot, amelyben Magyarország ne utasítana maga mögé más tagállamokat. Így például a magyar közvéleménynél rosszabbnak tartja hazája igazságszolgáltatása függetlenségének állapotát a spanyol, a szlovák, a bolgár, a lengyel és a horvát közvélemény.
Talán megalkotóinak szándékát is gyengíti, mindenesetre igaz: a tény, hogy az igazságügyi eredménytábla adatai ellenére Magyarország ellen, és csak Magyarország ellen folyik jogállamisági feltételességi eljárás a tökéletes bizonyíték arra, hogy maga az eljárás alapvetően nem a tényszerűségen, hanem politikai véleményeken alapul. A magyar igazságszolgáltatás a legtöbb területen kifejezetten jól teljesít, de gyengébb pontjain sem jelent veszélyt a jogállamiságra.
Kép: Európai Parlament
