Egy új uniós irányelv javaslat értelmében az EU-ban működő nagyvállalatok mozgástere világszerte beszűkülne. Eszerint a nagyvállalatok saját értékláncuk ellenőrzésére kényszerülnek szigorú emberi jogi és környezetvédelmi szabályok szerint. Az Európai Bizottság javaslata, amelyet az Európai Parlament tovább rontott, a civil és a nem kormányzati nemzetközi szervezeteknek hatalmas ütőkártyát ad a kezébe, hogy különböző panasztételi eljárásokkal leterhelheti a vállalatokat. Az átgondolatlan szabályozás a nemzeti érdekek súlyos károsodásához és az Unió versenyképességének csökkenéséhez vezet, miközben a háború és annak következményeitől, valamint a Covid utóhatásaitól szenved az európai gazdaság.
Az Európai Bizottság már amúgy is számos kérdést felvető javaslatából az Európai Parlament (EP) az uniós nagyvállalatokból ketyegő bombát csinált. Az elfogadott javaslat értelmében az uniós és nem uniós nagyvállalatoknak ellenőrizniük kell, hogy partnereik betartják-e az emberi jogi és környezetvédelmi szabályokat. Ez vonatkozna a teljes értékláncon belül közvetlen és közvetett üzleti kapcsolatokra is. Azaz egy nagyvállalatnak tisztában kell lennie, hogy terméke előállításától egészen a végső fogyasztóig az üzleti partnerek betartják-e az emberi, szociális és munkajogokat, valamint a környezetvédelmi szabályokat.
A Bizottság eredeti tervezetét kétszer is elutasította saját ellenőrző testülete, a Szabályozási Ellenőrzési Testület – ennek ellenére 2022 februárjában a biztosi kollégium útjára indította a javaslatot. A baloldali pártok által hosszú ideje szorgalmazott javaslat az Európai Parlament Jogi Bizottsága elé került, amely módosításai és kiegészítései még inkább kontrollálja a vállalatokat. Főleg azáltal, hogy az érintett vállalatok körét is kibővítették.
Az irányelvjavaslat értelmében a nagyvállalatoknak – azaz olyan cégek, amelyeknek több mint 250 alkalmazottjuk és több mint évi 40 millió eurós nettó forgalmuk van – feladatuk megelőzni, megszüntetni, számonkérni, sőt orvosolni is a vélt vagy valós emberi jogi és környezetvédelmi kihágásokat üzleti partnereik körében. A nagyvállalatoknak beszámolót kell tenni arról, hogy partnereik megfelelnek-e a szabályoknak, különben ennek mellőzése szankciókat von maga után. A vállalatok pénzbüntetéssel és más szankciókkal is büntethetők. Így például a nyilvánosság előtti elismeréssel vagy egy adott vállalat import és export tevékenységének tiltásával, továbbá évi nettó árbevételének 5 százalékáig pénzbüntetéssel is. Az érintett uniós és nem uniós vállalatokat tehát arra kényszerítik, hogy viselkedjenek saját partnereik rendőrségeként és járjanak el velük szemben.
A valódi veszélyt azonban a civil szervezeteknek és érdekvédelmi szerveknek juttatott jogosítvány jelenti, amelynek köszönhetően panasszal élhetnek a vállalatoknál, ha úgy vélik, hogy az értékláncuk részét képező vállalat jogsértést követett el. A vállalatoknak kötelező befogadniuk a panaszokat és tárgyalásra bocsátaniuk az ügyet, még akkor is, ha nem tartják megalapozottnak azokat. Félő, hogy egy civil szervezet szimplán politikai megfontoltságból egy vállalatnál eljárást kezdeményez, ha úgy gondolja, hogy valamelyik partnere, legyen az a világ és értéklánca bármely pontján, nem tartja be a környezetvédelmi szabályokat. Ezzel okozva további kihívásokat, hiszen a bizonyítás terhe arra a vállalatra hárul, amelyhez a civil szervezet fordult.
A főként zöld és szocialista képviselők által szorgalmazott javaslat alapja az az elvárás, hogy harmonizálni kell az uniós és nemzeti jogszabályokat a vállalati fenntarthatósági elvárások kapcsán. Ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között, ezzel előnytelen versenyfeltételeket okozva. Bár nem ennyire szigorú formában, de Németország és Franciaország is fogadott el hasonló szabályozást. Más tagállamokban (Hollandia, Dánia, Luxemburg) is látható hasonló igyekezet, míg másokban jóval enyhébb szabályokat vélhetünk felfedezni. Ez eltérő nemzeti polgári jogi felelősségi rendszerekhez vezet, ami a belső piacon belül a verseny torzulásával jár.
A verseny torzulásának elkerülése végett a Bizottság a belső piac megteremtése és működése érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkére hivatkozva harmonizálja a szabályokat a tagállamokban. Ugyan az irányelv lefekteti az alapvető szabályokat, azok nemzeti jogba való átültetés azonban már a tagállamok feladata. A tagállamok feladata továbbá az is, hogy az irányelv által előírt szabályok betartatásáért felelős hatóságot működtessenek. A nemzeti hatóságok vezetőit egy uniós hálózat fogná össze a hatékony együttműködés érdekében.
Az irányelv javaslatot több kritika érte érdekvédelmi szervezetek és társadalmi szervezetek részéről, melyek többsége bár egyetért annak eredeti céljával: azzal, hogy a vállalatok járuljanak hozzá a fenntarthatósághoz, illetve az emberi jogok érvényesítéséhez. A vállalatok érdekeit védő szervezetek főként átgondolatlansággal, irrealizmussal, a társadalmi egyeztetés és az észszerűség hiányával illetik a jogszabálytervezetet. A civil társadalmi körök és akadémikusok is több hibát véltek felfedezni a javaslatban.
A több gazdasági érdekvédelmi szervezetből álló Európai Üzleti Közösség (Business Europe) támogatja ugyan a javaslat eredeti célját, ugyanakkor több korrekciót kérnek az Uniótól. Többek közt aggodalmukat fejezték ki a kkv-k érintettsége miatt, miszerint így vagy úgy, de kihatással lesz rájuk az irányelv. Véleményük szerint az irányelv jogbizonytalanságot okozna, ami az alapvetően is válságos időket élő és túlszabályozott Uniót feleslegesen sújtaná tovább.
A kritikák szerint inkább ösztönözni kellene az uniós nagyvállalatokat, hogy figyelembe vegyék közvetlen üzleti tevékenységük során az emberi jogokat és a klímavédelmet. Azonban az Európai Parlamentben a Néppárt többnyire az igazgatók felelősségi rendszerének törlését kezdeményezte módosító javaslatában. Szintén ezt módosította volna az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia nevű párt, valamint azt a javaslatot is törölték volna, ami előírná a vállalatoknak, a társaság üzleti modellje és stratégiája összeegyeztethetőségét a Párizsi Megállapodással a felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása érdekében. Az Európai Konzervatívok és Reformisták javaslata szerint nem csak a vállalatokra, hanem egyesületekre, alapítványokra, nem kormányzati szervezetekre (NGO-k) vonatkozna az irányelv.
Az Európai Parlament május 31-én vitázott a javaslatról, melyet másnap, június 1-jén megszavazott, mandátumot adva az intézményközi egyeztetés megkezdéséhez. A javaslat elfogadásának esélyét jelentősen növelte, hogy az EP véleményt adó szakbizottságainak jelentéstevői egy kivétellel mind a szocialisták és a liberálisok soraiból jöttek. Így a többnyire baloldaliak által szorgalmazott javaslatot 366–225 szavazati arányban fogadták el. Mivel az EP megszavazta a trilógus mandátumot, a rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Unió Tanácsa, a Bizottság és az Európai Parlament intézményközi tárgyalást kezd. Ha a Tanács úgy is dönt, hogy visszautasítja a javaslatot, elhúzódó jogalkotási folyamatra lehet számítani.
Kép: Flickr.com
