Éppen hetvenhárom évvel ezelőtt, 1950 május 9-én Robert Schuman bemutatta Európa egységesítésére vonatkozó tervét, a Schuman-nyilatkozatot. Ennek évfordulóján ünnepeljük az Európa-napot. A terv által kilátásba helyezett együttműködés azt a célt szolgálta, hogy biztosítsa Európa számára az egységet és a békét. Egy héttel Ferenc pápa háromnapos magyarországi látogatásának lezárását követően érdemes megemlékezni arról, hogy a katolikus egyház feje éppen a Schuman-terv eszméihez való mielőbbi visszatérésre szólította fel az Európai Uniót, a tagállamok közötti egyetértés és a béke szolgálatában.
A Szentszék álláspontja Európa egységéről
Két évvel ezelőtt, 2020 tavaszán az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottsága (COMECE) megalakulásának 40. évfordulója és a Szentszék és az Európai Unió közötti diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulója alkalmából Ferenc pápa levélben foglalta össze az Európai Unió jövőjével kapcsolatos gondolatait. A pápa visszautalt Szent II. János Pál pápa Santiago de Compostelaban Üzenet Európa Népeihez címmel mondott beszédére: Európa, találd meg önmagad! Kiemelte, hogy annak idején az a meggyőződés ihlette Robert Schumant hogy „a hozzájárulás, amelyet egy szervezett és élő Európa adhat a civilizációhoz, elengedhetetlen a békés kapcsolatok fenntartásához. Ez egy olyan meggyőződés, amelyet mi magunk is megoszthatunk, a közös értékekből kiindulva, ennek a földnek a történelmében és kultúrájában gyökerezve”. „Európa egyedisége mindenekelőtt az emberről és a valóságról alkotott felfogásán, kezdeményezőképességén és gyakorlati szolidaritási szellemén múlik” – fogalmazott két évvel ezelőtt a pápa. A katolikus egyház feje egy olyan Európa szükségességét vázolta fel, amely egy család és egy közösség és képes egységben élni úgy, hogy közben kincsnek tekinteni a különbözőségeket.
Két esztendővel később, budapesti látogatása előtt néhány héttel a pápa ismét az európai terv jövőjéről beszélt. Ferenc pápa egyértelművé tette, hogy az európai egység „nem lehet egységes, homogenizáló egységesség”, hanem csak olyan, amely „tiszteli és értékeli az azt alkotó népek és kultúrák egyediségeit, sajátosságait”.
Emlékeztetve a tagállamok eltérő sajátosságaira és kultúrájára, Európa gazdagságát „a gondolatok és a történelmi tapasztalatok különböző forrásainak konvergenciájához” hasonlította. „Európa mint egy folyó a mellékfolyóiból él. Ha a mellékfolyók meggyengülnek vagy elzáródnak, az egész folyó szenved és veszít erejéből” – fogalmazott Ferenc pápa. A kihívás – tette hozzá – az egység a sokféleségben. És akkor lehetséges, ha van egy erős inspiráció, amely túlmutat a technokratikus paradigmákon, képes lelkesíteni az embereket és új generációkat vonz be egy közös projekt felépítéséhez.
Ferenc pápa hagyományos álláspontjának középpontjában éppen az a fajta teljes elköteleződés áll a kontinens békéje iránt, ami annak idején az európai egység gondolatának alapjául is szolgált. „Ha a mai Európa országai nem osztják ezt az etikai-politikai elvet, akkor az azt jelenti, hogy eltávolodtak az eredeti álomtól. Ha viszont megosztják, akkor el kell kötelezniük magukat a megvalósítás mellett, minden erőfeszítéssel és bonyolultság mellett, amit a történelmi helyzet éppen megkíván” – fogalmazott a katolikus egyházfő.
Ferenc pápa békéről és európai egységről
Az Apostoli Szentszék béke iránti történelmi elkötelezettségét számos forrás támasztja alá. Általános felfogása a háború kérdéskörével kapcsolatban az egyértelmű békére törekvés és a pártatlanság, azonban semmi esetre sem a semlegesség. A pártatlanság jelentése, hogy a Vatikán nem foglal állást, nem áll egyik fél oldalára sem, azonban nem semleges, mivel a háború lezárása mellett, a béke érdekében áll ki. Ennek érdekében pedig jogi, diplomáciai és jelképes eszközöket is bevet, hiszen például az is a harcok befejezésére és a tartós béke megteremtésére való törekvés szimbolikáját követte, amikor néhány héttel ezelőtt a pápa által vezetett nagypénteki keresztút során, a tizenharmadik stációnál egy ukrán és egy orosz nő haladt egymás mellett, kezükben tartva ugyanazt a keresztet.
Ferenc pápa személyes állásfoglalása még a hivatalos szentszéki felfogáshoz képest is mélyebb elkötelezettséget jelent a béke iránt. Ennek alátámasztásként érdemes egy szempillantást vetni az idei, a katolikus egyház által minden év január 1-jén ünnepelt Béke Világnapjára megfogalmazott pápai üzenetre. „Abban a pillanatban, amikor remélni mertük, hogy a Covid-19 világjárvány legsötétebb óráinak vége, egy szörnyű új katasztrófa érte az emberiséget” – fogalmazott a pápa. A világ egy újabb csapás szemtanúja volt: egy újabb háborúé, amelyet vétkes emberi döntések okoztak. Ferenc pápa kiemelte, hogy az ukrajnai háború „ártatlan áldozatokat szed és bizonytalanságot terjeszt, nemcsak a közvetlenül érintettek között, hanem széles körben és válogatás nélkül mindenki vonatkozásában is, akik akár több ezer kilométerre is elszenvedik a közvetett hatásait. Gondoljunk a gabonahiányra és az üzemanyagárakra.” Egyúttal egyértelműen felszólította a felelős beosztásban lévőket és minden jóakaratú embert, hogy mozdítsanak elő olyan lépéseket, amelyek növelik a békét, véget vetnek a konfliktusoknak és háborúknak, amelyek továbbra is szegénységet és halált szülnek. A pápa a béke célját ugyanis egyértelműen az európai egység útja felől tartja megközelíthetőnek.
Kreatív erőfeszítésekkel az európai egységért és a békéért
„A világbéke nem biztosítható csak olyan kreatív erőfeszítések által, amelyek arányosak az azt fenyegető veszélyekkel” – idézte a pápa az 1950. májusi Schuman-nyilatkozatot, amely az uniós integráció céljait és az Európai Unió elődje, az Európai Szén- és Acélközösség alapelveit fogalmazta meg. A katolikus egyház feje éppen azt a szellemiséget kéri számon az Európai Unión, ami az alapító atyákat az európai integráció felé vezette: az európai egység azért szükséges, hogy a békét szolgálja. Churchill 1946. szeptember 16-án ennek szellemében mondott beszédet a zürichi egyetemen, amelyet Európa újjáépítésének, az egység megteremtésének szentelt. Hogy Európa a boldogság, a jólét kontinense legyen, s hogy többé ne legyen háború, rombolás a földrészen, „újjá kell teremteni az európai családot” – hangzott az európai uniós integráció akkori jelmondata.
A Szentatya magyarországi látogatásán hangsúlyozta: „mennyivel jobb lenne egy olyan Európát építeni, amelynek középpontjában az ember és a népek állnak, hatékony politikával, (…) egy olyan Európát, amelyben a különböző nemzetek egyetlen családot alkotnának, amely megvédi a növekedést az egyes tagok egyediségét, ahelyett, hogy az ideológiai gyarmatosításra és a szupranacionalizmusra összpontosítana”. Ez a megközelítés és az a békepárti felfogás, amit Ferenc pápa képvisel, visszavezet az Európai Unió eredeti céljához és értékrendjéhez.
Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1950-ben Európa akkor vezetői a megosztottságból eredő lehetséges konfliktusokat meg akarták szüntetni és elismerték, hogy az európai egység feltétele, hogy garantálják minden tagállam különbözőségét és nemzeti törekvéseit. Ma az Unió célkitűzései nap mint nap ellentmondanak a régi alapelveknek. Ha az Európai Unió vezetői Ferenc pápa üzenetének szellemében készek lennének önvizsgálatot gyakorolni, kreatív erőfeszítésük végre nemcsak az egyéni érdekeket, hanem az európai egységet és a kontinens békéjét szolgálná.
