Az Európai Bizottság jogállamisági országlátogatása
A kondicionalitási tárgyalások keretében tett magyar erőfeszítések pozitív irányba kellene, hogy befolyásolják a Bizottság idei jogállamisági jelentését. Esélyes azonban, hogy a politikai előítéletek ismételten felülkerekednek.
Az Európai Bizottság a napokban tartott újabb virtuális országlátogatást Magyarországon, melynek célja a júliusban megjelenő újabb éves jogállamisági jelentés előkészítése volt. Az uniós intézmény 2020 óta vizsgálja a tagállamokat ebben a formában. Az ötlet eredetileg az Európai Parlamenttől származik, amely 2016-ban komplex éves jogállamisági ellenőrzési rendszerre tett javaslatot. Akkor a Bizottság hivatalosan is írásba adta, hogy a minden tagállamra kiterjedő éves jogállamisági kontroll bevezetését szükségtelennek látja, sőt, az Európai Parlament javaslatát jogi szempontból aggályosnak ítélte meg. Frans Timmermans uniós biztos, aki a jelenlegi korrupciós botrány középpontjában álló európai szocialisták csúcsjelöltjeként indult az Európai Bizottság elnöki székéért, 2019-ben az EP-választási kampányhajrában hirdette meg a tagállamokkal szembeni újabb jogállamisági eszköz ötletét. (A jogállamisági jelentési rendszer részletesebb hátterét lásd korábbi cikkünkben.)
Az első jelentést 2020 szeptemberében adták közzé, majd azt követően minden év júliusában. Már az első jelentésből látszódott, hogy abban a tagállamokat nem egyenlő mércével mérik. A bizottsági tisztviselők Magyarországról és Lengyelországról 26 és 28 oldalnyi anyagot állítottak össze, míg Luxembourgról 14, Franciaországról pedig 15 oldalnyi elemzés született.
A Bizottság az értékelések megfogalmazásakor is kettős mércét alkalmazott. Magyarország esetében például mély aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Országos Bírói Tanács hatáskörei nem elég szélesek.Luxembourgnak azonban nem rótta fel, hogy az országban egyáltalán nem is létezett ilyen intézmény, sőt kifejezetten pozitívumként tüntette fel, hogy parlamentjükben gondolkodnak ennek esetleges felállításáról. Minden nézőpont kérdése…
Az említett jogállamisági jelentésben az is szembetűnő volt, hogy Franciaország esetében utalást sem tettek a 2018–2019-es sárgamellényes tüntetésekre, holott az országban abban az időben már-már polgárháborúra emlékeztető körülmények uralkodtak az utcákon. A tömeges demonstrációk és azok hatóságok általi kezelése kifejezetten releváns téma lehetett volna egy, a jogállamiság és demokrácia helyzetét vizsgáló jelentés számára, azonban a Bizottság erről megfeledkezett.
A jogállamisági jelentésekben súlyos egyensúlytalanságok figyelhetők meg a hivatkozott források tekintetében is. A tavalyi jelentésben is szembetűnő például, hogy a megkérdezett civil szervezetek közül kizárólag a magyar kormányzattal szemben kritikus szervezetek véleményére adtak, miközben az ellentétes nézőpontot képviselő szervezetek álláspontja nem jelent meg a jelentésben.
Általánosságban véve megfigyelhető, hogy az éves jogállamisági jelentésből kirajzolódó Magyarországkép jelentősen negatív irányba torzít. Az egyértelmű politikai megfontolásokon túl ebben közre játszhat az is, hogy a jelentés készítői az „országlátogatás” során valójában nem is látogatnak Magyarországra. A háttérbeszélgetések és interjúk online formában zajlanak, így a jelentés szerzői nem találkoznak a magyarországi valósággal. Bár a Covid-járvány alatt az online értekezletek jelentős teret nyertek, mindenki jól ismeri a személytelen találkozók hátrányait, ami a diplomáciában különösen nagy nehézséget jelent.
Fontos lenne azonban, hogy a Bizottság kilépjen a maga „virtuális valóságából”, és a tényleges valósághoz közelebb álló, akkurátusabb értékelést készítsen. Ez annál is inkább igaz, hogy a Bizottság éves jelentése hivatkozási alap az egyéb, Magyarországgal szemben a jogállamiság címszava alatt zajló eljárások során, amelyek keretében végső soron az uniós pénzügyi források kifizetése a tét.
A 2023-as jogállamisági jelentés lehetőséget kínál arra, hogy a Bizottság orvosolja a korábbi évek súlyos hiányosságait, és politikai aktivizmus helyett újból magasabb minőségű szakértői képességekről tegyen tanúbizonyságot. Magyarország a kondicionalitási eljárás keretében és a helyreállítási alapról szóló tárgyalások során a Bizottság kéréseinek megfelelően számos vállalást tett és hajtott végre többek között a korrupció elleni küzdelem és az igazságszolgáltatás területein. Ezeknek egyértelműen pozitívumként kellene megjelenniük az idei jogállamisági jelentésben. Kérdéses azonban, hogy a Bizottság képes lesz-e ezt az utat választani, vagy továbbra is az elmúlt években már megszokott, predesztinált kritikai attitűddel közelít hazánkhoz.
A Bizottság azzal is közelebb kerülne az uniós alapszerződések által eredetileg neki szánt semleges szerepkörhöz, ha az összes tagállamot érintő éves vizsgálat során ezúttal összehasonlító elemzést is végezne arról, hogy vajon a Magyarországon számon kért jogszabályok és intézmények léteznek-e a többi tagállamban. Amennyiben pedig azt tapasztalja, hogy nem, legalább ugyanolyan súlyú ajánlásokat és szankciókat kellene a többiek ellen is javasolnia. Erre azonban a korábbi gyakorlat alapján kevés esély mutatkozik.
Egy biztos: Magyarország az elmúlt időszakban egyértelműen jelezte kompromisszumkészségét a jogállamisági eljárásokkal kapcsolatos vitás ügyekben. A kölcsönös bizalom és a lojális együttműködés fenntartása érdekében a Bizottságnak mindezt pozitívan kellene értékelnie, és jelentését ennek figyelembevételével kellene elkészítenie.
Kép: Pexels
